Gustave Caillebotte
(1848 — 1894)
Először a Bonnat-műterem növendé- ke volt, majd
1873-ban felvették az École des Beaux-Arts-ba. Amikor Argenteuilben
Monet-val ta- lálkozott, felhagyott a festészettel. Ettől kezdve az
impresszionisták leg- főbb mecénása lett. őt festette le Renoir az
Evezősök reggelije című kép előterében csaknem teljes alak- ban, amint
egy széken lovagol. Mint festő, Caillebotte részt vett az
impressziónista csoport második kiál-lításán a Rue Peletier-n
1876-ban, majd az 1877-es, 79-es, 80-as és 82-es kiállításon is.
Méltatták ecsetvoná- sainak különleges finomságáért, de támadták is.
Egy korabeli kritikus sze- mére vetette, hogy Esős idő című ké- pén
mindent ábrázolt, csak esőt nem, az Európa-híd című képéről szólva
pedig csak egy sétáló kiskutyát em- lített meg. Caillebotte, aki
nagylelkű- ségével rengeteg barátot szerzett, arra törekedett, hogy
enyhítse az impresszionisták és a körülöttük csoportosulók közti
ütközéseket, pél- dául, hogy elsimítsa a nehézségeket, amelyeket Degas
támasztott, amikor részt vett a kiállításokon.
Végrendeletének végrehajtását Renoirra bizta. Tekintélyes, 65 műből
álló gyűjteményét a Luxembourg Múzeumra hagyta, de a francia Ins-
titut tanácsára az állam az adományt visszautasította. A sajtó
támadásainak és Clémenceau közbenjárásának e- redményeképpen a
múzeumok taná- csadó testülete végül is engedett, de a 65-ből 27 képet
továbbra is csökö- nyösen elutasított. 1928-ig kellett várni, hogy
ezek a művek ünnepélyesen bevonuljanak a Louvre-ba.
|