Édouard Manet
(1832 — 1883)
A 19. század egyik legnagyobb fes- tőegyénisége, a plein air (nyílt
leve- gő) és az impresszionizmus iskola- teremtő mestere. Stílusa a
klasszikus tradíció, elsősorban a spanyol realiz- mus és festői
gazdagság újjáélesz- tése, illetve annak megújitása a nap- fényfestés
és az impresszionisztikus formalátás eredményeivel. Mestere az
akadémikus szellemű Theodore Couture volt, de többet tanult a
múzeumokban, az itáliai, német és osztrák gyűjteményekben, ahol
Giorgione, Velázquez és Delacroix műveit másolta. Korai munkái
ro- mantikus ihletésüek, első korszaka pedig a spanyol festészet
hatását tük- rözi. Nagy hatással volt festészetére barátja,
Baudelaire, akinek
verseit is illusztrálta. A hatvanas években fi- gyelme mindinkább a
plein air prob- léma felé fordult. Első ilyen jellegű műveinek
kompozíciója reneszánsz előképet követ, de formalátása már a modern
törekvések előfutára. 1867-ben a világkiállításon önálló ba- rakkban
mutatta be műveit. A het- venes években - főként Argenteuil- ben festett
képein - az impresz- szionizmus képviselője volt, de csakhamar megint a
szintetizáló for- maadás felé fordult, megőrizvén azonban az
impresszionizmus vará- zsos frisseségét. |