Filozófiát tanult a bonni egyetemen 1909 és 1911 között.
Picasso művei felkeltették érdeklődését, de foglal- koztatta az újabb
német festészet ex- presszionista irányzata is. Azonban mindezeknél
döntőbb hatást tett rá a dadaizmus. 1914-ben ismerkedett meg Hans
Arppal, a zürichi dadaista csoport egyik alapítójával. A háború után
Ernst és Baareld megalakították a kölni dadaista csoportot, és Arppal
együtt folyóiratot adott ki. 1922-ben Párizsba költözött és a
szürrealista csoport egyik legaktívabb tagja lett. Barátságban állt
Bretonnal, Élouard- dal, Aragonnal és Chiricoval. Néhány általa
kitalált vagy felújitott eljárás jóvoltából a szürrealista festők
közül ő tudott a legszorosabban kap- csolódni író és költő barátainak
törek- véseihez. Megtalálta a versíráshoz annyira ajánlott
automatizmus megfe- lelőjét a "frottázs" eljárásban: a papírra
dörzsölt grafit láthatóvá teszi a fehér lapon az alá helyezett fa ro-
vátkáit, a szövet szálait, a levelek ere- zetét. Ezekből a
lenyomatokból, melyeket ügyesen kiegészít és felhasznál, titok- zatos
művek jönnek létre, melyek különös vidékek vagy állatok képét, egy
képzeletbeli táj térségeit sugal- lják. A kollázs technikát is
alkalmazta, amelyet a kubisták arra használtak, hogy műveikbe pusztán
plasztikai ér- tékű elemeket illesszenek. Ernst ezzel ellentétben a
legkülönfélébb írásmű- vek: regényes elbeszélések, szerelmi
történetek, technikai kézikönyvek il- lusztrációi közül összeválogatta
a leg- kevésbé összeillő elemekt és anekdo- tikus, leíró jelleggel
alkalmazta őket. Gyakran humorosan kerülnek össze egyazon
kompozícióban, és ez még csak fokozza megelevenítő erejüket. Így a
legártatlanabb ábrázolások mö- gött teljesen fantasztikus, gyakran i-
szonyatos, érzelmes tartalom tárul fel. Azonban 1936-tól kezdve,
különösen az Egyesült Államokban töltött idő- szak után - művészete
mindinkább megszabadul az ilyesfajta törekvé- sektől. Álomból és
képzeletből teremtett is- meretlen világok felfedezésére törő
művészete a szürrealizmus legsikere- sebb teljesítményei közé
tartozik.
|