Francis Picabia
virtuális galéria

Irodalom Színház Film Rockzene Mitológia Galéria Lexikon
 


Film

Színház

Irodalom

Rock Legendák

Mitológia

Vers antológia

Irodalmi lexikon

Nobel-díj

Aforizma-tár

 

Francis Picabia
(1879 — 1953)

Francis Picabia

 

Az École des Beaux-Arts növendéke volt, s 1908-ig szabályos impresszi- onista képeket festett, majd a kubiz- mus hatása alatt készítette kompo- zícióit.
1911-ben a Section d'Or (Aranymet- szés) csoporthoz csatlakozott, de a következő évben már meg is vált tőle, hogy az orfizmus felfogását tegye magáévá. 1915-ben New Yorkban kap- csolatba került Marcel Duchamp-al, akivel közösen dolgozták ki a dada- izmus alapjait, 1916-ban már Barce- lonában volt, ,,391" címen folyóiratot alapított, amelyet szertelen dinamiz- musa és csípős iróniája töltött meg tartalommal. A folyóirat, igaz, hogy szabálytalan időközökben, de egé- szen 1924-ig megjelent, előbb Barce- lonában, azután New Yorkban, majd Zürichben s végül Párizsban. 1918- ban érintkezésbe lépett a svájci Dada- csoporttal. Visszatérve a párizsi Montparnasse-ra, az eleven kapocs szerepét töltötte be a zürichi német dadaisták és a francia dadaisták kö- zött.
A szeszély, a groteszk, a hóbortosság megannyi eszköz kezében, hogy le- rombolja velük a hagyományos dog- mákat, a hitelesített törvényeket és szabályokat, a fennálló rendet. S mindezeket már-már tragikus hangu- latú misztifikációba burkolta. 1921- ben összekülönbözött régi barátaival, s amikor André Breton létrehozta a szürrealista mozgalmat, azonnal átpártolt hozzá. Díszleteket és jelme- zeket készített a Svéd Balett együttes Reláche című előadásához (1924); Miró, André Masson, Max Ernst, Dali társaságában állított ki. Majd hirtelen hátat fordított a szürrealizmusnak, és visszatért a figuratív művészethez, 1930-ban a Rosenberg-galéria retros- pektív kiállítást rendezett műveiből. A második világháború alatt a Cote d'Azúron húzta meg magát, s nem tartotta méltatlannak, hogy akadémi- kus felfogású aktokat fessen algériai megrendelők részére.
1945-ben megint visszatért az ab- sztrakt festészethez, amelynek leg- első művelői közé tartozott 1909 óta. Pálfordulásai kíváncsi, de ingatag, lelkes, de tagadó szellemű emberről árulkodnak. A legkülönbözőbb irá- nyokban folytatott kutatásai során, ön- magának tetszelegve, ellentmondó kísérletezésekbe és a lehető legön- célúbb provokációkba bonyolódott, s közben nem minden humor nélkül szónokolt az abszurditásról — inkább költői, mint festői minőségben, bár festői tehetsége,  igényessége, kreati- vitása, időnkénti zsenialitása kétség- bevonhatatlan.

Keresés honlapunkon:



powered by FreeFind

 

További galériák

 ► Salvador Dali galéria

 ► Edgar Degas galéria

 ► Camille Pissarro galéria

 ► Edouard Manet galéria

 ► Pierre-Auguste Renoir galéria

 Alfred Sisley galéria

 Paul Gauguin galéria

 Claude Monet galéria

 Toulouse-Lautrec galéria

 Paul Cézanne galéria

 ► René Magritte galéria 

 ► Gustave Caillebotte galéria 

 ► Frederic Bazille galéria

 ► Max Ernst galéria 

 ► Paul Signac galéria  

 ► Georges Seurat galéria 

 ► Mary Cassatt galéria 

 ► Juan Gris galéria 

 ► Amedeo Modigliani galéria 

 ► Vegyes gyűjtemény

 

Sotileza
1928
Sotileza

Élő festmény
1951
Élő festmény


 

Spanyol nő
1902
Spanyol nő
Szerelmi felvonulás
1917
Szerelmi felvonulás
Vízpart Poissy-nál
1906
Vízpart Poissy-nál
New York
1913
New York
Egyensúly 
1918
Egyensúly
Karnevál
1924
Karnevál 
 Idill
1924
Idill
Nő kutyával
1924
Nő kutyával 
Barcelona
1927
Barcelona 
Cím nélkül
1928
Cím nélkül 
Héra
1929
Héra 
Lodola
1930
Lodola 
Ádám és Éva
1931
Ádám és Éva 
Női arckép 
1935
Női arckép
Cocolo
1936
Cocolo 
Csendélet
1937
Csendélet 
Viareggio
1938
Viareggio 
Montparnasse
1940
Montparnasse 
Kettős akt
1941
Kettős akt 
Akt
1942
Akt 
Az elegáns
1942
Az elegáns 
Nők bulldoggal
1942
Nők bulldoggal 
Francia kánkán-táncosnő
1942
Francia kánkán-táncosnő 
Két nő virággal
1942
Két nő virággal 

Vissza

copyright © László Zoltán 2011 - 2015
e-mail: Literatura.hu