Petrőczi Kata Szidónia
|
Hogy valójában ki volt az első
magyar költőnő, nem tudjuk. Minthogy a nőknek mindig volt annyi örülni- vagy
keseregnivalójuk, mint a férfiaknak, nyíltan vagy titokban ugyanúgy kifejezték
érzelmeiket, mint az apák, férjek, fivérek és fiak. Tehát, ha egy nő megtanult
írni és olvasni, megvolt arra is a lehetősége, hogy akárcsak a költői
önkifejezésre hajlamos férfiak, ő is versben fejezze ki, ami kikívánkozott
belőle. És általában a bánat hamarabb igényel költeményt, mint az öröm. Hiszen
ha megfogalmazzuk szomorúságunkat, már ez is némiképp vigasztalásul szolgál.
Bizonyosra vehetjük, hogy írástudó középkori apácák és művelt
reneszánsz hölgyek
titokban vagy magánkörük számára írtak azelőtt is magyar verset. (Kétséges
például, hogy Szent Katalin verses legendájának ama Sövényházi Márta csupán a
másolója volt-e, vagy a latin forrás alapján ő maga írta-e... Én hajlamos vagyok
ezt a hajdani apácát tekinteni az első magyar költőnőnek.) De csak a XVII.
század második felében ismerünk olyan asszonyokat, akikről hitelesen tudjuk,
hogy verseket írtak. Petrőczi Kata Szidónia korában, sőt előbb is mint ő,
Rákóczi Erzsébetnek és Esterházy Magdolnának fennmaradt egy-egy költeménye. És
akitől csak egy maradt meg, arról bizonyosnak tekinthetjük, hogy többet is írt.
Ami közös bennük és közös Petrőczi Kata Szidóniával - aki igazi ihletett
poétaasszony volt, és sokkal szebb verseket írt, mint asszony sorstársai -, az a
közös asszonyi bánat, hogy tudniillik a férjük hűtlen, csapodár férfi. De hiszen
a férfiak évezredek óta szakadatlan szerelmi lírájának is alighanem a
leggyakoribb témája a bánkódás a szeretett nő hűtlensége vagy közömbössége
miatt. A boldog szerelemnek ritka a jó költészete, a kesergő szerelem azonban
korszerű minden társadalmi formában. Ez a téma sohasem avulhat el. Amíg lesz
csapodár férfi - és ennek még igen nagy perspektívája van az eljövendő
évezredekre is -, Petrőczi Kata Szidónia ugyanúgy aktuális költőnő marad, ahogy
Catullus időszerűsége is biztosított, amíg csalfa nő leszen e földi világban.
S minthogy ez az oly gyakran szomorúságra kényszerült néhai Pekry Lőrincné
nemcsak szokatlanul műveltebb volt, mint korabeli asszonytársainak nagy része,
hanem jó formaérzékű, a költészet szakmai dolgaihoz is értő, érzelmeit
élményadóan megfogalmazni tudó igazi költő volt, mégiscsak őt kell első
hivatásbeli költőnőnknek tekintenünk, és az előzőket sajnálatra méltó, de
mégiscsak dilettáns úrasszonyoknak. (Ez persze megint nem vonatkozik Sövényházi
Mártára - ha valóban ő írta a Katalin-legendát, akkor ő az első, mert aki azt
írta, valódi költő volt.)
Hol vagyok, nem vágyok ... Keseredett szívem immár mihez bízol, Ki lehetne vajon oly igaz barátod, Mert szintén az földig nyom az keserűség, Az reméntelenség benned nevekedik, Neveli kínodat az titkos hallgatás, Senyvedjed békével szomorúságidot, Ő gyógyíthatja meg az te sérelmidet, Bízzál azért benne, mert ád könyebséget, |
Forog az szerencse... nótájára. Sebes árvizeknek, kegyetlen szeleknek Mert naponkint nőnek, soha meg nem szűnnek Már el fogyott nékem minden reménségem, Nincsen orvossága, semmi vigassága Azért teljeséggel, bizony nagy készséggel Mert a halál nékem lehet segétségem, |
Petrőczi István báró gazdag és tekintélyes főúr
volt, sógora Thököly Istvánnak, a későbbi kurucvezér apjának. Mindketten
odatartoztak a Wesselény Ferenc nádor köré csoportosuló földesurak köréhez,
akiknek mozgalomig sem jutó politikai tervezgetéseit a bécsi, nemzeteket igázó
hatalom Wesselényi-összeesküvésnek nevezett el (már Wesselényi halála után), és
vérbe fojtott, mielőtt valamit is próbáltak volna. Petrőcziék Trencsén megyei
várát ostrommal bevették, a várúr és családja Lengyelországba menekült. Ott
Petrőczi egy ideig a bujdosók vezére, s minthogy felesége korán meghalt,
kislánya baráti családnál nevelkedett a hontalanságban. Később a fiatal Thököly
Imre vezérletével fellángol az első kuruc szabadságharc. A tizennyolc éves Kata
Szidónia ebben az időben kerül újra haza. Sokat olvas, szereti a verseket, jól
ismeri Balassi és Rimay költészetét, buzgó evangélikus, elragadják azok a német
könyvek, amelyeket a pietizmus szellemében írtak. Ez a pietizmus a
protestantizmus akkor hirtelen népszerűvé vált német áramlata, amely a
vallásosság érzelmes, nem észokokkal teologizáló, hanem szívvel átélt élményét
tanítja, afféle hitbéli szentimentalizmus. Nálunk is számos híve akadt. A
németül is, latinul is tudó Petrőczi Kata Szidónia leánykorában is,
asszonykorában is, betegségekkel nyűglődő végső éveiben is fordít pietista
hitbuzgalmi elmélkedéseket. Méghozzá igen választékos, szépen fogalmazott
magyar nyelven. Csak a bánatok hiányoznak, hogy igazi költő legyen belőle. Hanem
ezután bőségesen kijut számára azokból is.
Pekry Lőrinc daliás, kedves szavú
és világéletében csapodár férfiú volt. Csapodár a szerelemben is, a hitbeli
ügyekben is, a politikában is. Bethlen Miklós féltestvére (Bethlen anyjának
második házasságából származott fia), a költőnő unokabátyjának, Thököly Imrének
iskolatársa, sokáig jó barátja, harcos híve, idővel árulója. Olyan ember, akibe
a nők első látásra beleszeretnek, és aki első látásra lángol fel az
asszonyokért. Nagy szerelemmel kezdődik tehát a házasságuk. De Kata Szidónia
maga a rendíthetetlen állhatatosság. Neki nincs több szerelme, csak Pekry
Lőrinc, neki nincs más hite, csak a pietista lutheranizmus, neki nincs más
meggyőződése, csak a Habsburgok ellen küzdő kuruc politika. Pekry pedig
csélcsap. Felettébb hűtlen férj, vallását pillanatnyi érdekek szerint
változtatja, kurucból könnyen válik labanccá, labancból kuruccá. Főtiszt volt
Thökölynél, még főbb tiszt a Habsburgok seregében, annál is főbb tiszt majd
Rákóczi mellett. Feleségének élete szakadatlan szomorúság: egyszerre fáj neki
férje hűtlensége, árulása és hitehagyása. Mégsem tudja nem szeretni. Bánatai
éppen azért oly mélységesek, mert mindig szereti az állhatatlan férfit, aki oly
kedvesen szokott pillanatokra visszatérni hozzá. És amikor Pekry egy újabb
pálfordulással labancból újra kuruccá válik, és Rákóczi mellé áll, akkor a
császári hatalom helyette feleségét fogja el és veti börtönbe. Rákóczi csak nagy
nehezen tudja kiváltani a kitűnő asszonyt, akit sokkal többre becsül, mint
férjét. Rákóczi biztosít otthont a költőnőnek előbb Huszton, azután
Beregszentmiklóson, ahová a sokat szenvedett asszony már betegen érkezik. De
talán itt állította össze és írta le szép betűkkel mintegy ötven versből álló
énekeskönyvét, szenvedéseinek verses tanúvallomásait.
Ezek az énekek mind az
érzékeny asszony szenvedéseiről és szorongásairól szólnak. Bánatosan szerelmes
költemények, a haza sorsán aggódó lélek félelmei, buzgó könyörgések az egek
urához a bajba jutott szerettekért. Nemegyszer - Balassi példájára - odaírja,
hogy melyik nóta dallamára lehet énekelni vagy inkább dúdolni. Mert hát ezek a
finom, szorongásokkal teljes, vigaszra váró dalok igazán nem alkalmasak a hangos
éneklésre. Mintha örökös sóhajtozás lengene a poétaasszony egész költészete
fölött. Ha formavilága nem örökölte volna a Balassi-Rimay-féle reneszánsz
rímjátékot, ha gondosan kiművelt nyelvezete nem vallana annyira a kor barokk
ízlésére, azt kellene mondanunk, hogy a szentimentalizmus hazai előfutára.
A
Rákóczi-szabadságharc bukását már nem élte meg. Negyvenhat éves volt 1708-ban,
amikor meghalt. Nemsokára pedig olyan kor következett a kuruc bukás utáni
Magyarországon, amelyben szinte nem is volt magyar irodalmi élet. Petrőczi Kata
Szidónia versei tehát ismeretlenül lappangtak, hatásuk nem lehetett a következő
nemzedékre. S amikor a XVIII. század végső negyedében a felvilágosodással
újrakezdődik a magyar irodalom, senki se tudja, hogy a hajdani pietista
elmélkedések fordítóasszonya verseket is írt. Kallódó énekeskönyvét csak
1860-ban találták meg. Kívül maradt tehát az élő irodalom folyamatán, holott a
maga évtizedeinek legjobb magyar költője volt. Így támadt fel mint kuriózum,
mint érdekes irodalmi emlék a kuruc korból. Pedig sokkal több ennél. Kár, hogy
az antológiákba is legföljebb egy-két verse szokott belekerülni. Érdemes lenne
egész életművét felfedezni magunknak, hiszen ez az egész költői életmű beleférne
egy kis kötetkébe.
Hegedűs Géza
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu