Bacsányi János |
|
A magyar felvilágosodás írói, költői általában a
köznemességből kerültek ki, kivételesen egy-egy arisztokrata is közeledett
hozzájuk. A magyar polgárság igen gyér volt, a jobbágyságnak nem vagy alig volt
módja tanulni. A felvilágosodás eszmevilága pedig elérhetetlen volt műveltség
híján. Láthattuk eddig is, hogy a haladás szószólói a XVIII. században kivétel
nélkül nagy műveltségű, sokat és sokfélét olvasó emberek voltak. Ebben a művelt
nemesi világban már származásánál fogva is felettébb különálló jelenség a
plebejus Bacsányi János, akit indulatai is gyakorta elválasztanak a többiektől,
akikkel együtt teremti meg az új magyar irodalmat, és akiknek körében
versenytárs nélkül ő a legjobb költő. Aligha túlzás, ha azt állítjuk, hogy
Balassi és közvetlen utódainak, például Rimay Jánosnak letűnte után és
Csokonai felemelkedése előtt ez az alulról jött
aufklérista, a tapolcai suszter fia volt a legjelentékenyebb és legmaradandóbb
magyar lírikus.
Életrajza szinte kalandregény, kalandjai jellemzően vallanak előbb a
felvilágosodás, majd a rákövetkező elsötétedés évtizedeire. Életrajzából
közismert regényt is írt a mi korunkban Koroda Miklós Megvilágosodott már címen,
amelyben Bacsányi, a főhős megfelelő ok és alkalom az egész magyar
felvilágosodás színes, szemléletes körképére.
Kalandos kivétel, ahogy a jobbágyfiú kiemelkedik értelmével a falusi gyerekek
közül, ahogy felfigyelnek rá, és lehetővé teszik az egyre további
iskoláztatásokat. Ő pedig folyvást versenyre kel az úrifiúkkal. Lemarad, ha nem
kerül elébük. Mindig neki kell az elsőnek lennie. Mintha kezdettől fogva
versenyfutás volna az élete a nagyobb tudásért, a magasabb hivatalért, a szebb
asszonyért, a fontosabb történelmi szerepért, a nagyobb irodalmi feladatért, a
tökéletesebb verselésért. Jellemző mindent győzni akarására, hogy mire költőileg
teljesen megérik, négy nyelven — magyarul, latinul, németül és franciául —
egyformán versel.
Huszonkét éves fővel túl van az egyetemen is, jogi diplomát szerzett. Ettől
kezdve nem jobbágy, hanem honorácior. A kor törvénye szerint, ha nem nemesember
diplomát szerez, és ennek alapján folytatja élethivatását, akkor ugyan nem
nemes, de személyében kivételezett a jobbágyokra vonatkozó jogszabályok alól. Ez
a nem nemes értelmiségi volt a honorácior.
Mint joggyakornok kerül Orczy Lőrinc pesti házába, ahol egyben a ház fiának
nevelője. Orczy megkedveli a kiváló ifjút, és szívesen látja szalonjában, ahol a
felvilágosodott ifjúság találkozik. Bacsányi megismeri a színháztervezgető
lelkes Ráday Pált, részt vesz mellette a színházi próbálkozásokban, amelyek
megelőzték Kelemen László színházalapítását. Bacsányi maga is fellép egy
Voltaire-drámában. A kora időktől fogva verselő
ifjú ebben a körben érik költővé.
De a tanítvány meghal, Bacsányinak nincs dolga a gyászba borult házban. Orczy
azonban gondját viseli: beajánlja vejéhez, aki magas rangú hivatali ember
Kassán. Így lesz Bacsányi Kassán közhivatalnok. Fontos mozzanat ez a magyar
irodalom történetében. 1787. november 13-án Baróti Szabó Dávid lakásán Bacsányi
János, Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc megalapítja a Kassai Magyar
Társaságot, amely a kezdete minden hazai irodalomszervezésnek. Hamarosan
országszerte sokan csatlakoznak hozzájuk, ők pedig megindítják a Magyar Museum
című folyóiratot, minden magyar irodalmi folyóirat mintáját és elődjét. Ennek
számaiban jelennek meg Bacsányi országszerte feltűnő és nagy hatású versei,
izgalmasan érdekes tanulmányai és első Osszián-fordításai. Az Osszián-fordítás
abban az időben egész Európában költői közfeladat. A híres angol
epikahamisítvány a nemsokára megszólaló romantika egyik előhírnöke volt.
Bacsányi költői értékei már ekkorra kiderültek. Szellemében Bessenyei és a
franciások folytatása, ő maga is lelkes híve és népszerűsítője Bessenyeinek, de
az alulról jött, indulatos költő továbblép mesterénél, nagy pátosszal köszönti a
Párizsban kitörő forradalmat, és a század végére az egész világ megváltozását
jósolja.
Verselésben túllép a franciásokon, megtanulja Baróti Szabótól a deákos
verselést, Ráday Gedeontól és Kazinczy első kísérleteiből a nyugat-európai rímes
jambusokat, de azonnal jobban, biztonságosabban, könnyedebben és mégis
súlyosabban versel, mint a mintaképek.
Gyötrődés |
Vígasztalás
|
Költői erényeit egyre többen veszik tudomásul, de emberileg
sokan nem kedvelik. Nehezen fér össze az emberekkel: sértő és sértődékeny. A nem
nemesember gyanakodva néz, figyel, idegenkedik a nemesi körökben. Előbb
Kazinczyval nem fér össze. Sokféle súrlódási felület van közöttük, alighanem még
szerelmi vetélkedés is egy szépasszony körül. Bacsányi és Kazinczy szakít
egymással. Bacsányi egyedül, illetve Baróti Szabó támogatásával szerkeszti
tovább a Magyar Museumot. Később hivatali felettesével tűz össze. Kiteszik
állásából. Alig talál új hivatalt. Majd nemsokára letartóztatják. Pesten
elkezdődött a Martinovics-ügy. Bacsányi pedig versben üdvözölte a francia
forradalmat, még azzal is rettentve a hazai urakat, hogy: „Jertek, s hogy
sorsotok előre nézzétek,/ Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” De a perben nincs
elegendő bizonyíték ellene: rég nem élt Pesten, nincs bizonyítható kapcsolat az
összeesküvők és közte, Kassán Kazinczyval is régóta szakított. Egyetlen vádpont
a vers, és súlyosbító körülménynek tekintik öntudatos védekezését. De mindössze
egy évre ítélik. Kiszabadulása után Bécsben szerez állást. Ott magyar
könyvsorozatot tervez Magyar Minerva címmel. Ebben adja ki a fiatalon elhunyt
Ányos Pál munkáit. Később is szeret felfedezni elhalt költőket. Ő hívja fel majd
a figyelmet a felvilágosodás előtti évtizedek legjobb magyar költőjére, Faludi
Ferencre. Közben folytatja az Osszián-fordítást.
Itt éri a nagy szerelem, Baumberg Gabriella ünnepelt osztrák költőnő. Szinte
első látásra egymásba szeretnek, majd összeházasodnak, és az asszony híven
kitart a férje mellett a nagy megpróbáltatások során keresztül. Mert a nehéz
idők csak most következnek. Jön Napóleon; Bacsányi, mint sokan mások is, benne
reméli a szabadítót. A franciák mellé áll, és lefordítja Napóleon kiáltványát,
amely arra szólítja a magyarokat, hogy szakadjanak el Ausztriától. Ezért a
békekötés után életveszélyes lenne nemhogy Bécsben maradni, de akár
Magyarországra hazajönni. A francia katonákkal együtt Párizsba megy, ahol
francia hivatalnok lesz. Napóleon bukása után megint elfogják, és kétévi újabb
börtön letöltésével életfogytig az ausztriai Linzet jelölik ki szálláshelyéül,
ahol mindhalálig rendőri felügyelet alatt áll. Felesége híven követi.
Élete ettől kezdve szüntelen rendőri ellenőrzés mellett telik. Megélhetési
gondja nincs, mert a francia állam, amelynek évekig tisztviselője volt,
nyugdíjat fizet neki. Közben levelezés útján kapcsolatot tart az irodalompártoló
keszthelyi gróffal, Festetics Györggyel, aki ellensége Kazinczynak és az új
irodalomnak. Bacsányi maga sem szereti Kazinczyt, és ez a közös érzelem a
forradalmár költő és a reakciós arisztokrata között lehetővé teszi, hogy a gróf
sok mindenben hallgasson a költőre. Így elősegíti Bacsányi sürgetésére Faludi
Ferenc műveinek kiadását, támogatja olyan irodalmi törekvések megszólalását is,
amelyek sokkal haladóbbak, mint ahogy azt a gróf észreveszi. De ami fontosabb:
Festetics fedezi Bacsányi verseinek több kiadását is.
A hazai élettől azonban akkor már rég elszakadt Bacsányi János. Túlélte önmagát.
A reformkor nagyszerű küzdelmeiről tudomást sem vesz. Az egykori forradalmár
csaknem megéri az újabb forradalmat, csak sejtelme sincs, hogy ez készül.
1845-ben halt meg, nyolcvankét éves korában.
Bacsányi sajátos jelenség. Ő maga jelenti a felvilágosodás fényében végre
megszólaló plebejus hangot. Az irodalomban ő megy el legtovább a forradalom
idézésében. A költészetben egyesíti mindazt az eredményt, amelyet addig a
felvilágosodás előkészített. Mint költő jelentékenyebb, mint
Csokonai fellépéséig bármelyik kortársa.
Ugyanakkor hamar kiesik az irodalmi közösségből, majd a nemzeti közösségből is.
Annak ellenére, hogy nemzedékét túléli, és fizikailag a reformkornak is
kortársa, valójában költői jelentősége csak a Martinovics-perig tart, később is
csak a Kiáltvány körüli magatartásával vesz részt cselekvően a történelemben. És
ha idős korában még némi hatást gyakorol a keszthelyiekre, és verseinek kötetei
is csak akkor jelennek meg — ez időben már túlélte korát, és idegenben élve egy
elmúlt korszak emléke maradt. A felvilágosodás eredményeit nem ő vitte tovább a
megváltozott körülményű következő korszakokba. A továbbvivők főalakja éppen az,
akivel életében sehogyan sem tudott összeférni: Kazinczy Ferenc.
Hegedüs Géza
copyright © László Zoltán 2009
- 2011
e-mail: Literatura.hu