Assisi Szent Ferenc

( 1181 -1226 )

Gazdag kereskedőcsalád tagja. Éli a gazdag ifjak megszokott életét. A háborúból sebesülten tér haza, szakít addigi életével, életmódjával, s megalapítja a ferences rendet (minorita rend = kis testvérek rendje); később a klarissák rendjét, majd a ferencesek harmadik rendjét (világi rend). Halála után két évvel (1228-ban) szentté avatják. A róla szóló legendák és történetek gyűjteménye a Fioretti (=kis virágok).

Jelentősége:

– Vallástörténeti:
A XII–XIII. században világi hatalmának csúcspontjára érkezett el az egyház. Gazdasági és politikai egyeduralkodóvá vált Európában. Ezzel együtt szükségszerűen eltávolodott a kereszténység evangéliumi lényegétől: a szeretettől, szegénységtől, alázattól. Ferencé az első radikális fordulat az egyház történetében, de még az egyház keretein belül toleránsan és alázattal: vissza kell térni az evangéliumi eszményekhez.

– Új embereszmény és magatartásforma:
A szelíd, a világgal és önmagával harmóniában élő ember jelképe. (hatása érzékelhető: Rousseau, Tolsztoj, Gandhi, 50–60-as évek hippi mozgalmaiban)

– Költészettörténeti jelentősége:
Pilinszky János szerint ő az utolsó katolikus (egyetemes) költő, aki nem ember és világ antitézisét, hanem harmóniáját ábrázolja.
Naphimnusz:
Ember és világ egységét a teremtettség biztosítja. Mivel a világon minden teremtett, minden jelenség Isten célját szolgálja; a halál nem tragikus élmény, hanem a Gondviselés tervének része.

NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.
 

 

Vissza

copyright © László Zoltán 1999 - 2011
e-mail: Literatura.hu