Bret Harte
|
A regionális irodalom, a local color story elindítójának, első magas színvonalú és országos sikerű úttörőjének Francis Bret Harte-t tekintik. Harte a keleti országrészekből került Californiába, ahol alkalma volt közelről megismerni az aranyásó-világot. Sokféle munkával próbálkozott, volt újságíró San Franciscóban, és az első számottevő Csendes-óceán parti folyóirat, az Overland Monthly szerkesztője is. Kezdő korának jelentősebb műve az amerikai irodalom első így írtok ti-je volt: Condensed Novels, 1867 (Sűrített regények) címen, Dickens s más klasszikus prózaírók, valamint a romantikus-idealista regényirodalom ismert alkotásainak paródiái. Novelláiban az óceánparti, eltűnőben levő spanyol gyarmati világot és az új vadnyugati Amerika képét kívánta megrajzolni. The Luck of Roaring Camp (Üvöltőtábor üdvöskéje) című elbeszélésével ugrott ki 1868-ban. Tragikusra forduló, groteszk színezésű, fölényes biztonsággal komponált, jól összefogott és gyengéd iróniájú történet az aranyásótábor életének hallatlan eseményéről, egy csecsemő születéséről, és ennek a félvad, durva környezetre gyakorolt hatásáról. Ezután sorra követték egymást az amerikai novellairodalom történetében jelentős helyet elfoglaló short story-jai a californiai primitív őstelepülők, aranyásók, kalandorok és a legkülönfélébb kétes egzisztenciák életéből. Maga Bret Harte azonban csakhamar otthagyta Californiát, visszaköltözött a kulturált egyéniségéhez jobban illő Atlanti-partra, s egymás után több, ugyanebben a vadnyugati környezetben játszódó elbeszéléskötetet adott ki. Művészetében a szűk témakör és a motívumok ismétlődése következtében idővel a hanyatlás jelei mutatkoztak, s Harte biztosabb megélhetés után nézett. Diplomáciai szolgálatba lépett, 1878-ban elhagyta Amerikát, konzulként működött Németországban és Skóciában, s többé nem is tért vissza hazájába.
Harte a polgárháború utáni korszak egyik legjelentősebb amerikai
novellaírója. Körülbelül egy tucatnyi legjava short sfory-jának technikai és
belső értékei maradandó helyet biztositanak neki a műfaj fejlődésének
történetében. The Outcasts of Poker Flat (Poker Flat számkivetettjei) hat ember
életének mesteri tömörséggel rajzolt tragédiája. The Idyll of Red Gulch (Red
Gulch idillje) egy művelt és finom nő vonzódása egy vad és részeges,
tagbaszakadt alakhoz. Tennessee's Partner (Tennessee társa), How Santa Claus
Came to Simpson's Bar (Karácsony apó érkezése Simpson Bar-ba), Mrs. Skaggs'
Housbands (Skaggsné férjei), Colonel Starbottle's Client (Starbottle ezredes
ügyfele), The Conspiracij of Mrs. Bunker (Mrs. Bunker összeesküvése), A Passage
in the Life of John Oakhurst (Egy incidens John Oakhurst életéből), Wan Lee the
Pagan (A pogány Wan Lee) stb. című írásaiban Dickens hű tanítványának
mutatkozott a pozitív és negatív emberi vonások drámai elegyítésében. Alakjai
között ugyan hagyományos romantikus figurák is akadtak: nemesszívű csirkefogók,
lovagias hazárdjátékosok és mindenféle rendű és rangú csodabogár, azonban az
isten háta mögötti településeknek, az élet legprimitívebb megnyilvánulásaira
lecsökkentett vegetálas világának rajza, az aranyásófészkek légkörének
érzékeltetése, az egyes rétegek saját nyelvükön való megszólaltatása olyan
valósághű, hogy az utána következő amerikai novellaíró nemzedék számára
mintaképpé vált.
Kétségtelen, hogy Harte — aki lelki alkatában alapvetően
különbözött a frontier nyers és brutális erőket érvényesítő világától —
romantizálta az aranyláz Californiáját, s a súlyos erkölcsi, társadalmi
ellentéteket megszépítette a költői igazságszolgáltatás elvének
érvényesítésével. Ha témaköre szűken körülhatárolt is, ő maga nem volt
provinciális, sem művészetében, sem erkölcsi felfogásában: nem züllött, néha
kissé színpadias figurái fölött mondott ítéletet, hanem a kisvárosi, kispolgári
mentalitás fölött, amelynek hősei számkivetettjei vagy áldozatai voltak.
Rendkívül csiszolt stílusú, biztos szerkesztő érzékű művész volt, akinek egyik
nagy értéke éles megfigyelő és objektív távolságtartó képessége.
Országh
László
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu