Gottfried Keller
(1819 - 1890)

A jelentékeny svájci német írók odahaza családi körben, társaságokban, még a hivatalokban is svájci tájszólásokban beszéltek. Ezeket az egymástól is különböző tájnyelveket sokan nem is tartják németnek, a németek és a németül tudó külföldiek nem is értik. Voltak és vannak nyelvtudósok, akik nem is a német nyelv változatainak tartják, hanem a germán nyelvcsalád másik ágához tartozóknak, akárcsak a hollandi nyelvet vagy a skandináv nyelveket. A svájci németek azonban öntudatosan németeknek tudják magukat, iskoláikban jól megtanultak „irodalmi" németül, az értelmiségiek szívesen járnak neves német egyetemekre, az írók és költők igazi, tiszta németséggel fogalmaznak, és ezeket a műveket már a legvalódibb németek is a magukénak tudják. Nem egy svájci írót Németországban is, világszerte is a német irodalmon belül tartanak számon. A XIX. századból két szerző már régóta a német klasszikusok közt foglal indokolt helyet. Az egyik a költő és történelmi regényíró Conrad Ferdinand Meyer, a másik Gottfried Keller, a romantikától tudatosan elforduló polgári realizmus első nemzedékének egyik főalakja.
Zürichi kézműves család fia volt. Otthoni neveltetése protestáns vallásosságot és puritán erkölcsiséget oltott belé. Egész életművének középvonala a szigorú erkölcs és a gyakorlati élet szükségszerű összeütközése. Az öröklött kötelességtudat nevében bírálja a férfiak és nők magatartását közéletben és magánéletben. Ő maga egész életében személyes gyötrelemként éli át saját világszemléletének a kialakítását. Ösztönösen kitűnő stiliszta, bár céljai sohasem esztétikaiak. Szépen, világosan, szabatosan ír már diákkori kísérleteinek idején, szempontjai azonban sohasem a szépség értékrendjében ítélik meg a jelenségeket. Ha nem is mondja ki, kezdettől mindvégig moralista, szempontja az erkölcs, igénye a kötelesség tudata és teljesítése. - Éles szeme van a mindennapi élet jelenségeinek tudomásulvételére, de megítélésükhöz igényli a filozófiai nézőpontot.

Zöld Henrik

Zöld Henrik - jelenet a filmből

Színvonalas német egyetemeken, neves filozófusoktól tanul. Egész életére nagy hatással van, hogy Feuerbach tanítványa. Az ő ösztönzésére távolodik a belénevelt tételes vallásosságtól, lassanként gyakorlatilag felekezetnélküli lesz. A materializmus azonban riasztóan idegen a számára. A polgári élet üzletszerűsége, önzése számára ugyanúgy erkölcstelen, mint a hazugság, a léhaság, a kicsapongás. De idegen marad számára az utópizmusból éppen tudományos igényűvé váló szocializmus is. Hitvilágát manapság agnosztikus deizmusnak mondanók. A gyakorlati életben pedig önmagával szemben ugyanolyan következetesen kritikus, mint mindenki más irányában. Ezt a szigorúságot pedig könnyed, nemegyszer kellemes modorban, gyakran szórakoztatóan tudja kifejezni. 30 éves korában megírja első regényét, a „Zöld Henrik"-et, amely olyan sikerkönyv lesz, hogy ettől kezdve meg tud élni az irodalomból. Családot alapíthat. Olyan asszonyt igényel, aki hozzá hasonlóan következetes szabad véleményalkotásokkal kíván élni. Szerencséje van: megtalálja ezt az egyetlen társat az életben. Együtt tudnak jókedvűen és ridegen tisztességesek lenni. Az asszony a női egyenjogúság előharcosa, férje ebben is következetesen támogatja, mint ahogy az asszony is szüntelen segítőtárs a szigorú kritikában. Két ridegen erkölcsös lény vidám társulása ez egy életen keresztül.
Keller alkotóideje négy évtized (1850-től 1890-ig). Ennek kezdete egy azonnal nevezetes regény, a „Zöld Henrik" és befejezése egy másik regény, a „Martin Salander". - A kettő közt elbeszélések kötetei követik egymást. Akadnak köztük kifejezett novellagyűjtemények is, de leggyakoribb műfaja a hosszú elbeszélés, amely néha kisregény terjedelmű. Az egyes kötetek történetei ugyan igen különbözőek lehetnek, de mégis ciklusonként összetartozók. Keretes elbeszéléseknek is mondhatnók ezeket a gyűjteményeket.
Ha úgy történik, hogy az első regény után többé semmit sem ír, a „Zöld Henrik"-kel akkor is a regényirodalom klasszikusai közt foglalna helyet, s akadnának talán, akik nem is egy, hanem két regénynek tartanák. Zöld Henrik változatos életében több mozzanat is önéletrajzi jellegű. Keller saját ifjúságának útját formálta tragikus emberi sorssá. Heinrich Lee-t, a nagyravágyó, törekvő fiatalembert társai azért nevezik „Der grüne Heinrich"-nek (magyarul Zöld Henriknek), mert apjától egy zöld színű öltönyt örökölt, és addig viseli, amíg saját jövedelméből nem tud másik ruhát vásárolni. Ez a jó képzeletű és sikeréhes fiatal férfi sok mindent elér, amit el akar érni, csak éppen nem úgy éri el, ahogy eleve képzelte. Elvakult szakadatlan tevékenysége miatt elhanyagolja nagyon szeretett özvegy édesanyját is, és mire felismeri, hogy milyen bűnt követett el azzal szemben, akit a legjobban szeret, az anya beteg lesz és meghal. Ezt Henrik úgy éli át, hogy megölte édesanyját. A lelkifurdalást nem tudja elviselni: öngyilkos lesz. - Annak ellenére, hogy a komor regény egyre szélesebb olvasó körökben volt ünnepelt, Keller egyre kevésbé volt megelégedve vele. Közel harminc évvel eredeti megírása után újra megírta. A cselekmény súlypontja a lelkifurdalásra esik és a folytatásra, amelyben a gyötrelem megtisztítja és felelősségteljes további életre vezeti a bűntudatban megtisztuló, érett férfivá keményedő Henriket. Nehéz eldönteni, melyik a kitűnőbb regény. A tragikus? Vagy a tragédiában a megtisztulást is megcsillantató?

Martin Salander

Martin Salander - jelenet az előadásból

A hetvenes és nyolcvanas években négy gyűjteményes elbeszéléskötete jelent meg. Valamennyi azonnal népszerű lett. Legismertebb ezek közt a „Seldwylai emberek". - Ez a Seldwyla képzelt helység kisváros vagy nagy falu, jellegzetes svájciak lakóhelye. Összesen tíz elbeszélés, egymástól függetlenek. Többségükben érvényesül Keller szelíd, inkább ironikus, mint szatirikus humora. Az egyik, a leghíresebb történet azonban komoran tragikus: a „Falusi Rómeo és Júlia". Sok olvasó és néhány kritikus ezt szereti legjobban az író életművéből. De Keller legtökéletesebb alkotásegyüttese a „Sinngedicht" című, több betétnovellával kerek egészet alkotó történetsorozat. A címet nehéz lefordítani. A német irodalomtudomány Sinngedichtnek nevezi azt a lírai műfajváltozatot, amit mi „gondolati költemény"-nek szoktunk mondani. Itt egy fiatal természettudósról van szó, aki a szigorúan vett erkölcsi normák között szabad és vidám életet él. Nyilván ebben is sok önéletrajzi mozzanat akad.
Az életpálya végső éveiben következett a második terjedelmes regény, a „Martin Salander". - Vannak, akik torzónak, befejezetlennek minősítik, mások úgy vélik, hogy ha írója még sokáig él, akkor ezt is alaposan módosítja, újra elbeszéli, mint korábban a „Zöld Henrik"-et. Annyi bizonyos, hogy bonyolultabb, nehézkesebb olvasmány, mint a régebbi Keller-művek. A komoly, sőt komor történetből hiányzik a megszokott könnyed, még szórakoztatónak is mondható kelleri előadásmód. De a témavilág is más. Az a sok válságot hordozó társadalmi-gazdasági-politikai változás, amely a polgárosodás kiteljesedésével és tapasztalható kíméletlenségével Svájcot se kerülhette el, egyelőre nem fejlesztette ki a megfelelő erkölcsi ítélő szempontot.
A századfordulót Keller már nem érte meg. Jellemzésekor ezt a végső terjedelmes művet éppen csak említeni szokták, de nem tekintik a nagy realista életmű szerves alkotórészének. Ez az életmű viszont már az író életében beleépült a polgári realizmus egészébe, mint múlhatatlan érték: esztétikai érték, amelyet egy erkölcsi szempontú alkotóművész valósított meg.

Hegedüs Géza

Vissza

copyright © László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu