Kanadában született, amerikai regényíró. 1924-ben szüleivel Chicagóba költözik, ezt a várost tekinti otthonának. Antropológiát tanul, majd több amerikai egyetemen oktatja ezt a tárgyat. Mint írót elsősorban a zsidó értelmiség felemás beilleszkedése foglalkoztatja; műveit humor és önirónia hatja át, temérdek bennük a műveltséganyag, az értelmi elem meg a viharzó indulat és kedélyingadozás; gyakran folyamodik a „visszajátszás", a szabad asszociáció, a belső monológ eszközéhez; szövegét teletűzdeli képzeletbeli levelekkel, naplóutánzatokkal. Számára a három legfőbb érték: az élet, az egyéniség teljes kibontakozása és az eleven kapcsolat felebarátainkkal. The Dangling Mán (1944) [A levegőben lógó ember] c. első regényében Joseph, a „lógó", a katonai behívóra várva otthagyja állását, szembefordul családjával, ismerőseivel, végül rájön, hogy nincs mit kezdenie magával, és önként bevonul. A pikareszk szerkezetű The Adventures ofAugie March (1952) [Angié March kalandjai, 1982] afféle amerikai fejlődésregény, amelyből kitűnik, milyen kiválóan ismeri Bellow a bevándorolt orosz-lengyel zsidók társadalmát, a 30-as évek Chicagóját, s hogy milyen nagy erőfeszítésekre képes a zsidóságtudat és az egyetemességigény összehangolása érdekében. De a legsikerültebb leírás Bellow jellegzetes zsidó alakjainak helyéről, életmódjáról talán a Seize the Day (1956) [Minden órának..., Nagyvilág, 1968/6] c. kisregény. Tommy Wilhelm, a balszerencsés üzletember, állandó kereset nélkül marad, nélkülözi felesége és gyermekei társaságát, de továbbra is javíthatatlan álmodozó. Rendkívüli képessége van az önáltatásra és ma- sok viselkedésének félremagyarázására, tíz körömmel kapaszkodik minden újabb reménybe és ígéretes illúzióba. Miután összes pénze elúszott, és összes feltörési kísérlete zátonyra futott, betéved egy vadidegen ember temetésére, és úgy siratja el, mintha magát siratná: már csak a halál valóságos a szemében, és ez a felismerés ébreszti föl egyetlen hiteles és személyes érzelmét, amely - ha netán pillanatokra is - eggyé olvasztja a közösséggel. Igazi - alkalmazkodni tudó - énjét keresi szédületes kalandok során át Henderson the Rain King (1959) [Henderson, az esőkirály, 1977] is: „Az élet vérbeli imádója vagyok. És ha nem érek föl az arcáig, akkor valahol lejjebb csókolom meg, ahol érem." Hasonló kérdéseket boncolgat más közegben az 1964-es Herzog [1967]. A címszereplő, a minden anyagi jóval és megbecsüléssel elhalmozott, ám lelkileg annál sérülékenyebb történészprofesszor rájön, hogy felesége régóta csalja legjobb barátjával. Összeroppan, kapkod fűhöz-fához, végső kétségbeesésében revolvert ragad, eljátszva a bosszú gondolatával. Mikor azonban az új pár lakásának ablakán belesve azt látja, hogy a „csábító" éppen az ő - Herzog - kislányát füröszti, eláll különben sem eltökélt szándékától, felülkerekedik benne a józan belátás.

 Humboldt's Gift (1975) [Humboldt ajándéka] c. regényében Bellow alighanem önmagát, az írót vagy általában az amerikai értelmiségit, sőt a „szellemi embert" akarja megrajzolni, a maga orvosolhatatlan balekségével. Humboldt a 30-as években az amerikai líra élvonalába emelkedett verseskötetével, de ezt a teljesítményt nem tudja többé megismételni; osztályrésze a züllés és a korai halál. Tragédiáját, kiégését volt tanítványa és barátja beszéli el, az antropozófus Charlie Citrine, aki a Broadway ünnepelt szerzőjeként - és alkalmi bohócaként - fecsérli életét és tehetségét. A The Dean's December (1982) [A dékán decembere] c. Bellow-regényben a kritika kevesli a cselekményességet, méltányolja az eszmegazdagságot. Albert Corde, az újságírás professzora és egyetemi dékán, Romániába utazik, hogy szélütött anyósát meglátogassa. (Önéletrajzi háttér: Bellow negyedik, román származású felesége a 80-as évek elején vesztette el édesanyját.) Az anyós meghal, következik a temetés, családi ügyek rendezése, azután a házaspár hazatér. A szerzőnek itt alkalma nyílt arra, hogy élesen bírálja a keleti viszonyokat, ám az elbeszélés jelen idejében játszódó cselekmény mellékes tényező; a dékán Bukarestben is javarészt chicagói emlékeinek rabja. Megint csak a „menők" között szánalmasan csetlő-botló értelmiségiek üvegházi világába vezérel Bellow 1987-ben megjelent More Die ofHeartbreak [Több életet olt ki a bánat] c. regényével. A cím a narrátor mondására utal, miszerint a szerelmi bánat több életet olt ki, mint a radioaktív sugárzás. A regényben mindamellett egyetlen nő hal bele szerelmi bánatába. Ami persze nem jelenti, hogy nincs okunk aggodalomra. „Nem hiszek abban - írja Bellow -, hogy az emberek képessége az érzelemre vagy tevékenységre valóban csökkent volna, vagy hogy az emberség elnyomorodott volna bennük. Inkább azt hiszem, azért látszanak kisebbnek az emberek, mert a társadalom óriásivá nőtt. S leghatalmasabbá a bennünket körülvevő félelem. A félelmek nehezítik meg önmagunk és tetteink felmérését."

További művei: The Viaim (1947) [Az áldozat] reg.; Looking fór the Green (1951) [Mr. Green nyomában, 1963] elb.; The Old System (1967) [A régi rendszer] reg.; Mosby's Memories (1969) [Mosby emlékiratai] elb.; The Fűmre of the Moon (1970) [A Hold jövője] esszé; Mr. Sammler's Plánét (1970) [Mr. Sammler planétája] reg.; Tó Jerusalem andBack- A Personal Account (1976) [Jeruzsálembe és vissza - Személyes beszámoló] útirajz; Hím with His Foot in His Mouth and Other Stories (1984) elb. [A címadó írás Késő bánat címmel, a The Silver Dish Az ezüst tál címmel a Nagyvilág 1984. 5., illetve 1979. 9. számában]; A Theft (1989) [A smaragdgyűrű, 1994] kisreg.; The Bettarosa Connec-tion (1989) [A Bellarosa-kapcsolat, 1994] kisreg.; Something to Remember Me By. Three Tales (1992) [Valami, amiről emlékezhettek rám. Három történet]. - Magyarul még: Napjaid gyümölcse (1980) reg.; Késő bánat (1988) elb.

Vissza

copyright © László Zoltán 2009 - 2010
e-mail: Literatura.hu