|
|
|
Bess Maddern
az író felesége |
|
Jack London |
|
Az ifjú Jack London |
|
Jack Hawaii-n |
|
Jack és a kutyája Rollo |
|
Jack és barátai a
Snark fedélzetén |
|
Művei
-
Északi Odüsszea 1900
-
Az ősök istene 1902
-
A fagy gyermekei 1902
-
Alaszkai Diána 1902
-
A mélység 1903
-
A vadon szava 1903
-
A tengeri farkas 1904
-
Ádám előtt 1906
-
A barna farkas 1907
-
Az országúton 1907
-
A vaspata 1907
-
A méhek dala 1908
|
|
|
Jack Londont John Griffith Chaneynek hívták. Élete
születésétől haláláig olyan kalandos, mintha ő írta volna valamelyik
világsikerű regényében. Az amerikai társadalomnak csavargótól
milliomosig nem volt olyan rétege, amelyiknek időről időre ne lett
volna tagja. - Anyja jó nevű zenetanárnő és még nevezetesebb
spiritiszta, közben vállalkozó kedvű üzletasszony is volt. Apja hol
újságíró, hol városról városra járó vándorügyvéd, de leginkább
asztrológus, azaz csillagjós, áltudományából élő művelt szélhámos. A
két túl változatos életet élő fiatal, szerelmet hajszoló lény
meglátta, megszerette egymást, s a leány szüleinek tiltakozása
ellenére összeházasodtak. Hamarosan közeledett is gyermekük, de mire
megszületett, az ifjú apa elhagyta az ifjú anyát. A fiúgyermeket még
apja után Chaneyként írták az anyakönyvbe. Anyja azonban hamar
kerített magának másik férjet: egy London nevű szolid özvegyembert,
akinek két lánya volt. Ezek a mostohanővérek sokkal jobbak és
gondosabbak voltak így szerzett öccsükhöz, mint a túl könnyelmű anya.
A mostohaapa derék, családjával törődő férfi volt, a fiút iskolába
járatta, rászoktatta az olvasásra, ami a leendő írónak mindhalálig
szenvedélye volt. Az iskolában lett mostohaapja után London a
családneve. A Jack keresztnevet később maga választotta magának. A
kalandok kora azután korán elkezdődött. London úr beteg lett, nem
folytathatta üzleti ügyeit. Felesége túl nagy vállalkozásba kezdett,
hogy eltartsa a beteg férjet és a családot. Egy nagy panziót vásárolt
összegyűjtött pénzén. Ez hamarosan tönkrement. A beteg férj meghalt.
Koldusszegényen maradtak. A fiú 15 éves volt. Ő lett a családeltartó.
Iskolába többé nem járhatott. Az olvasás azonban
kedvtelése és szenvedélye volt. Ahol éppen éltek, ott a helyi vagy a
közeli kölcsönkönyvtár állandó látogatója lett. A Bibliától
kalandregényekig, ami csak kezébe került, elolvasta. Kitűnő
emlékezőtehetségével egyre tágította ismereteit, miközben ott keresett
pénzt, ahol talált. Kisvárosokban és falvakban éltek, ahol valami
munka adódott. Izmos, semmitől vissza nem riadó legény volt. 15 és 18
éves kora között volt újságkihordó, konzervgyári munkás. Felfedezte az
osztrigatenyésztők telepeit, és leleményesen rájött, hogy lehet
dézsmálni a drága kagylókat. Lopta és eladta az osztrigákat. Majd
beállt a halászati őrséghez. Azután elment hajósinasnak, matróznak egy
fókavadász hajóra. Eljutott Koreáig, majd japán kikötők be is. Átélt
egy tájfunt. Ez az élmény indította az írás mestersége, hamarosan
művészete felé. Amikor megint szárazföldön volt, egy újságban olvasta,
hogy pályázatot tűztek ki úti élmények leírására. Még nem volt 19
éves, maga se tudta, milyen istenáldotta íróművész. A pályázatra
megírta és beküldte „Tájfun Japán partjainál" című élményleírását.
Első díjat nyert vele. El is határozta, hogy író lesz. Egy ideig
azonban sehol se fogadták el újabb írásait.
Ez nem ejtette kétségbe. Írt szorgalmasan tovább.
Az egyik kisvárosban, ahol munkát keresett, nagy volt a
munkanélküliség. Ő az utcán összebarátkozott a munkanélküliekkel és a
hozzájuk csatlakozó vagányokkal. Megszervezte őket, hogy együtt
vonuljanak fel Washingtonba, együtt követeljék a főhatóságoktól, hogy
segítsenek rajtuk. Így is történt. Nagy feltűnést keltett a tüntető
felvonulás, és némi eredménnyel is járt. Hoztak néhány intézkedést a
munkaalkalmak gyarapítására. A még nagyon kezdeti állapotban lévő
szocialista mozgalom vezetői azt hitték, hogy a sikeres tüntetés
szervezője szocialista népvezér. Keresték is, és döbbenten vették
tudomásul, hogy a szokatlanul nagy irodalmi műveltségű csavargó
szegényember még csak nem is hallott a szociológiai irodalomról. Ő
tehát elkezdett az utópiáktól marxizmusig, a polgári
társadalomtudománytól az anarchistákig mindent összeolvasni.
Az új eszmékről új témák jutottak eszébe. Közben
egyre inkább alkoholista lett, és ez végig is kísérte egész életében.
Több ízben volt szerelmes. Volt szerelem nélkül házasodó
nyugalomkereső, és el is vált, hogy kalandokat keressen. Változatos
foglalkozásaiból, változatos szerelmeiből, a vagánytársaságok
alakjaiból újabb és újabb elbeszélések születtek. A különböző újságok
kezdték is elfogadni írásait. Azután jött a fordulat, pontosan a
századfordulón, 1900-ban. 24 éves volt, és megírta első regényét,
azonnal remekművet: „A vadon szavá"-t. Egy nehéz életű kutya
élettörténetén át vonultatja fel a társadalom sokféle figuráját.
Világsiker lett. Az amerikai népszerűséget követte az európai, a
regényt minden nagyobb nyelvre lefordították. Már meg is élhetett
volna a tiszteletdíjból, de elragadta a gazdagodás vágya. Éppen divat
és szenvedély volt az aranyláz. Alaszkában keresték a vállalkozók és
kalandorok a könnyű meggazdagodást. Tódultak Alaszkába aranyat ásni. Ő
is nekivágott az északi vidéknek. Egy gramm aranyat se talált. De
teméntelen témát a kalandokra és a megpróbáltatásokra. Hazament, újra
megnősült, és egymás után írta regényeit az északi tájak
zordonságáról. Mániákusan írt. Minden reggel leült a papír elé, és
napi ezer szót írt. A kiadók lelkesen várták. A fordítók lelkesen
fordították. Az a hír terjedt el világszerte, hogy minden író közt ő
keresi a legtöbbet, és ő herdál legtöbb pénzt minden író közül.
Minden új élmény, minden új olvasmány új témákat
adott. Izgatta például Darwin elmélete az ember származásáról.
Veszélyes olvasmány volt ez sokáig Amerikában. Még a mi emberöltőnkben
is, hát még a századfordulón. Őt azonban regényre ihlette. „Ádám
előtt" című könyvterjedelmű elbeszélése talán a legkülönösebb műve, az
emberré válás korában játszódik, amikor egy emberszabású majomtörzs
éppen majomemberré, vagyis a legősibb ősemberré válik. A kutyák,
farkasok és egyéb állatok természetének alapos ismerője szemléletes
képzelettel ábrázolja azt az átmeneti lényt, amely ugyan még állat, de
már kezd emberré válni. Európában már divatos olvasmány volt, amikor
Amerikában még tiltották az iskolákban. Talán már ekkor érlelődött
benne a terv, hogy ha megírta a mérhetetlen múltat, megírja a csak
képzelettel megközelíthető jövőt is. De csak több év és több
tapasztalat múltán került sor a jövendő küzdelmeit ábrázoló „Vaspata"
című félelmetes utópiára, a végső harcra elnyomók és elnyomottak
között. Ezt akkor gondolta el és fogalmazta meg, amikor már
szocialistának vallotta magát. A mai értelemben soha nem volt
szocialista, de Amerikában már volt „szocialista" nevű, valójában
utópista elképzelésű mozgalom. London előbb ennek volt a tagja, és
hamarosan ebből ábrándult ki. - Ez a korszaka 1905-ben kezdődött, a
chicagói nagy sztrájk hatására. - Ezt Chicagóban a nagy vágóhidak
munkásai kezdték el, majd hamarosan átterjedt a nagyváros környékére
is. Az oroszországi első forradalom hírei buzdították a szervezőket és
vezetőket. Talán küszöbön is volt egy amerikai munkásfelkelés, de
amikor Oroszországban vérbe fojtották a forradalmat, Chicagóban is
ellankadt a lendület. Addig azonban nagy izgalmakat keltett az egész
Egyesült Államokban. Jack London is a helyszínre sietett. Az ottani
tapasztalatok formálták úgy tudatát, hogy szocialistának vallja magát,
és be is lépjen a magát szocialistának mondó pártba. A „Vaspata" és
még néhány forradalmi tárgyú regénye ebben a korszakban íródott. - A
„Vaspata" ijesztő látomás arról a rémuralomról, amely sok évvel később
a fasizmusban valósult meg, így a regény az európai szocialista
mozgalmak sokáig népszerű olvasmánya lett. Első francia fordításához
Anatole France írt előszót.
Legjelentékenyebb regényei azonban csak a következő
korszak termékei voltak. Ezek közt alighanem legfontosabb az 1908-ban
írt „Martin Eden". Sokan mondták-írták, hogy szerzőjének ez a legjobb,
legszebb műve. Önéletrajzi elemek vegyülnek itt felismeréseivel és
válnak művészi kor- és jellemrajzzá. Formáját tekintve a regény
karriertörténet. Martin Eden okos, tehetséges matrózfiú. A társadalom
mélyrétegeiből érkezik, szakadatlanul felfelé tör. Tanul, próbálkozik,
minden sikerül. Szerelmes egy szép, gazdag leányba, aki természetesen
nem viszonozza szerelmét. Hanem amikor Martin előbb egyre műveltebb
lesz, majd egyre gazdagabb, amikor már látványosan a magasságba tört
fel - akkor a leány hirtelen beleszeret. Ő azonban már kiábrándult a
hiú és üres gazdag hölgyből. Hamarosan ugyanígy ábrándul ki az addig
tisztelt gazdag és tekintélyes urakból. A politikusokban is csalódott.
Osztályától, a szegényektől azonban már úgy elszakadt, hogy idegennek
érzi magát közöttük. Pályafutása csúcsán, a várható nagy jövő előtt
értelmetlennek lát mindent, és öngyilkos lesz.
Itt bukkan fel először a szerzőben az öngyilkosság
lehetősége, mint megoldás a kiábrándulások ellen. 34 éves, írói
dicsősége csúcsán van. „A vadon szava" óta híres író, de a „Martin
Eden" igen hamar világhíressé teszi. Kedélyállapota azonban
megváltozott. A nagy társaságkedvelő ember egyre jobban keresi a
magányt. Kevesebbet és elmélyültebben ír. Ezek után következik csak a
„Kóbor Csillag", amelyet a kritika világszerte a legjobb, legszebb
csavargóregénynek állít. Az is igaz, hogy egykori lázas nőhajszolása
után egyre jobban vágyódik a hűségesen kitartó szerelemre. De az is
igaz, hogy a mindig ivó ember egyre iszákosabb lesz. Egészsége is
romlik. Van azonban még ereje és képzelete két remekműre. Valamikor a
kezdetek idején megmutatta, milyen bámulatosan tud kutyatörténettel
embereket és emberi társadalmat ábrázolni. Most egymás után két
kutyatörténet következik: „Az éneklő kutya" és „A beszélő kutya".
Természetesen ezekben valójában nem a kutyákról, hanem váltakozó
gazdáikról van szó. Az élet reményeinek és sivár valóságának izgalmas
körképe mind a két regény. A dicsőség és a csalódások közepette
érlelődik a legkomorabb kiábrándulás. Valójában ábrándos utópista
volt. Úgy tapasztalja, hogy a szocialista párt nem küzd igazán a
szegények érdekében. Összevész velük, kilép a pártból, de azokkal is
összevész, akik örülnek ennek. 40 éves korában méreggel öngyilkos
lesz.
Az írók és az olvasók értetlenül döbbennek meg a
hírre, hiszen világszerte ünnepelt, sikeres, nagy jövedelmű író volt
már. Az amerikai írók is példaképüknek és mesterüknek tartották. Az ez
időben feltűnő legjelentékenyebb szocialistának számító amerikai írók
- Theodor Dreiser, Upton Sinclair - példaképüknek tekintik. Annyi
bizonyos, hogy az amerikai irodalomban a költészet már az előbbi, a
XIX. század első felében indulókkal világirodalmi színvonalra
emelkedett. Szépprózája azonban sokáig a Cooper jellegű
kalandregényeknél tartott. A világirodalmi értékrend Amerikában Jack
Londonnal kezdődik. Így vélik maguk az amerikaiak is.
Hegedüs Géza |
|
|
|
Jack London és
George Sterling |
|
Jack London |
|
Az ifjú Jack London |
|
Jack Klondike-ban |
|
Jack és Elsie Wilkinson |
|
Jack London a
dolgozószobájában |
|
Művei
-
Martin Eden 1909
-
Tüzes napsugár 1910
-
Snark 1911
-
Az óceán meséi 1912
-
A büszkeség háza 1912
-
Éjszaka született 1913
-
A hold völgyében 1913
-
A sárga sátán 1913
-
Kóbor csillag 1914
-
A beszélő kutya 1917
-
Az éneklő kutya 1917
|
|
|