Bernard Malamud |
|
Bernard Malamud a második világháború után feltűnt új
amerikai írónemzedék egyik legtehetségesebb - ha ugyan nem a legtehetségesebb -
tagja. 1914-ben született, Brooklynban; szülei orosz emigránsok, akik a cári
pogromok elöl menekültek az új „ígéret Földjére".
Malamud New Yorkban végezte iskoláit, majd a Columbia-egyetemen szerzett
bölcsészdiplomát. Viszonylag későn kezdett publikálni, de gyorsan kivívta az
olvasók és a kritikusok elismerését. Csehov,
James Joyce és
Hemingway gyakorolták rá a legnagyobb hatást.
Hősei zsidó kisemberek, akik a társadalom által köréjük vont gyűrűn kísérelnek
meg áthatolni, s az önmaguk felszabadításáért vívott harcban legnagyobb
ellenségükként önmagukkal állnak szemben.1952-ben jelent meg első regénye (The
Natural - Az őstehetség). Már az érett író kezére vall 1957-ben megjelent
második regénye, A segéd (The Assistant) - a bűn- és bűnhődéstéma modern,
amerikai újrafogalmazása. Mint Malamud valamennyi műve, ez is zsidó környezetben
játszódik. Malamud „hősei" mind kisemberek -a nagyvárosi szegénynegyed kis
szabócskái, cipészei, szatócsai. Igencsak keskeny réteg - de ez az ő világa, és
ezt csontjáig-velejéig ismeri, életüket éli, levegőjüket szívja, és - mindenek
felett - szenvedésüket szenvedi. Mert Malamud első, és talán egyetlen témája - a
szenvedés. És ennek a témának variációi: hogy az ember mit képes elviselni.
Tizenhárom variáció erre a témára az 1958-as novellás kötet - A varázshordó (The
Magic Barrel) - tizenhárom darabja, egy sajátos emberi-irói világ megannyi
remekbe formált miniatűrje. Ha A segéd szellemi ősét
Dosztojevszkij-ben véljük
megtalálni, A varázshordó darabjainak ihletője:
Csehov. Az elbeszélések középpontjában
mindig egy-egy önmagában jelentéktelennek tűnő esemény áll, amely azonban egy
zárt, öntörvényű világ katasztrófájának mozzanata. Malamud itt is szeretettel,
elnéző iróniával, a
szentimentalizmus buktatóit elkerülő érzelmességgel kezeli alakjait;
bölcs derű villan fel egy-egy epizódban, hogy csakhamar tragikomédiába csapjon
át, vagy éppenséggel tragikumba. Megmosolyogtató, megkönnyeztető, chaplini
figurák csetlenek-botlanak következő novellás köteteinek lapjain is (Idiots
First; 1963 - Elsők az idióták; és Rembrandt's Hat; 1973 - R. kalapja).
Üj élet (A New Life) című regénye 1965-ben jelent meg; mint a novellák
szereplői, ennek a regénynek a hőse is új életet keres, ha nem tudja is
voltaképpen, milyen az az új élet, melyre vágyik, s még kevésbé, hogy hogyan is
lehetne megvalósítani. A regény főszereplője, Levin, aki egy kisvárosi
főiskolára kerül tanárnak, folytatja a kétbalkezes Malamud-figurák sorát;
megváltó-ábrándjai, reformelképzelései természetesen sorra csődöt mondanak,
szerelmi idillje is csak azért nem tragikus, mert szánalmasan
groteszk; és mégis - Levin
képes arra, hogy az abszolút esélytelen játszmában megvalósítsa önnön belső
parancsát, és új tudattal valóban holmi új életfélét kezdjen.
|
|
Malamud írói pályáján a legjelentősebb mérföldkő az 1966-os
esztendő volt. Ötvenéves is elmúlt, mire addigi műveiből, tapasztalataiból
kikristályosította azt a müvet, amely egymagában is elegendő lett volna arra,
hogy beírja Bemard Malamud nevét az irodalomtörténetbe.
A mesterember- (The Fixer) 1967-ben az egyik legrangosabb amerikai irodalmi díj,
a National Book Award regénykategóriájának nagydijával tüntették ki, valamint
elnyerte a Pulitzer díjat is. Se szeri,
se száma nem volt a lelkesedő kritikáknak; Truman Capote Hidegvérrel-mellett
kétségtelenül A mesterember volt a legnagyobb irodalmi esemény Amerikában.
A kritika nem tévedett: Malamud a kis témák után ebben a müvében rálelt a Nagy
Témára; a kisszerű hősökével azonos" anyagból megalkotta Jakov Bok halhatatlan
figuráját. Jakov Bok szakasztott olyan kisember, mint a Malamud-életmű New
York-i szatócsai, cipészei; épp olyan „schlemil"''', éppúgy csetlik-botlik a
maga kisvilágában - az első világháborút megelőző oroszországi zsidó
gettóéletben -, éppolyan naivan és ártatlanul kerül ki a világba, mint elődei.
Csakhogy az ő számára a vallás, az elvont hit már nem vigasztalás, nem támasz és
nem menedék. Jakov Boknál a zsidóság nem meggyőződés, hanem állapot. Ezt az
állapotot kénytelen elfogadni, de teste-lelke tiltakozik a ráerőszakolt korlátok
ellen. S ha első látásra könnyen azt mondhatná is bárki, hogy a tragikus
vétséget Jakov Bok épp ott követi el, hogy megpróbál kiszakadni korlátai közül -
nem így van. Malamudnál épp ez.a nagy ugrás, az írói szemlélet itt lép át addigi
Önmagán, ahol Jakov Bokkal megbánás nélkül, megalkuvás nélkül járatja végig
kálváriáját. A vérvád - és minden igaztalan vád - ellen tiltakozó Ember típusa
születik meg A mesterember lapjain. Hogy Jakov Bok élete és kínszenvedése épp a
cári Oroszországban zajlik - esetleges. Az út, amelyet a szegény kis zsidó
mesterember megtesz, a végletessé fokozott emberi szenvedés útja, ezúttal nem a
sors tétlenül belenyugvó vállalásáig vezet - hanem a tudatos forradalmárságig.
Jakov Bokról lefoszlik minden, amit születése, származása, a
politikai-társadalmi rendszer, a szegénység rakott rá - az ember marad csak,
akiről kiderül, hogy esendő, csetlő-botló, szánandó lényének kemény magva van,
amelyet sem a fizikai, sem a lelki gyötrelem nem törhet meg. Jakov Bok élményei
a hatalom esztelen rabságában - kafkai élmények, de tudata, magatartása a
passzív jóindulattól az eszmélésen át a forradalmi cselekvésig - ha csak a
forradalmi cselekvés víziójáig is -juttatja el.
Eddigi hőseit is leikéből lelkedzett gyermekeiként kezelte Malamud - az az
érzékenység azonban, amellyel Jakov Bokot megközelíti, minden eddiginél
lenyűgözőbb remeklés. Tökéletesen azonosul a mesteremberrel; ezért lesz a sors,
amelyet kimér a számára, sokszor
abszurd borzalmai ellenére is tökéletesen hiteles, ezért szól Jakov Bok
szájából minden szó mélységesen meggyőzően.
A mesterember-t követően 1970-ben jelentkezett Malamud új regénnyel; a Pictures
of Fidelman (F. képei) voltaképpen inkább lazán összefűzött novellák sora, egy -
természetesen - kudarcra ítélt dilettáns művész próbálkozásairól. Malamud talán
itt él legleplezetlenebbül a gonosz irónia eszközével. 1971-ben jelent meg A
lakók (The Tenants) című regénye, amelyben valamennyi Malamud-motivum
fellelhető: a szánandó kisember botladozása, kálváriajárása -sarkított
helyzetben: egy néger és egy zsidó kisembert „játszik ki" egymás ellen,
összezárva egy üres házban, és kettejük, természetesen elvont és tipikus, „új
élet" -ével éri el a kényszerű megoldást. A befejezést, újszerű bravúrral,
háromszoros fénytörésben, három lehetséges változatban kínálja fel az író.
Borbás Mária
copyright © László Zoltán 2010
e-mail: Literatura.hu