Thomas Stearns Eliot (1888 - 1965) |
Minden irodalmi divat mulandó és változékony, és ez így van jól. A vájtfölű ítészek ítélkeznek, mert ez a dolguk, és kimondják, hogy ezt vagy azt az írót vagy költőt idén leszólni vagy kedvelni sikk, és jó vagy rossz ízlésről árulkodik, ha a "nagyközönség", a "nem bennfentesek" veszik a könyveit. Ám az olvasóközönség éppily mértékig rabja egy elképzelt közízlésnek, ami azt diktálja, egy bizonyos társaságban kiket illik kedvelni vagy legalábbis nagyra becsülni, és az entellektüelek között már hosszú ideje az a verdikt, hogy T. S. Eliot előkelő helyet foglal el a rangsorban. "Illik" szeretni, még ha az ember nem is érti a verseit, amelyekhez ő maga mellékelt számos kritikai megjegyzést; még megszólni is illik, ha az ember ugyanakkor képes avatott módon méltatni meglévő erényeit. Eliot ugyanis "intellektuális" költő. Ettől azonban Eliot még lehetne rossz költő is - de nem az. A puszta sznobizmusból alkotott értékítélet itt egybeesik a valódi érték elismerésével. Élete sima mederben folyt, de számtalan szellemi élmény érte. Ezek komplexitását először expresszionista és szürrealista jellegű képekkel próbálta kifejezni, később inkább montázstechnikát alkalmazott, hogy a világ sokrétűségét, bonyolultságát, főként pedig a szellemi világ hihetetlen gazdagságát érzékeltethesse. Mint az igazi költők, ezt a tudatosság és szándékoltság jegyei nélkül tette, és még mindig csak silány utánzatnak érezhette; erre utal, hogy verseit hosszas jegyzetekkel egészítette ki, melyek a szakértők szerint a versek "mondanivalóját" ritkán egyértelműsítik, inkább növelik a lehetséges értelmezések számát. Hogy milyenek is voltak az élmények, milyen volt az élet, amelynek utórezgései ebben a lenyűgöző életműben csapódtak le? Thomas Stearns Eliot az Amerikai Egyesült Államokban született. Gazdag bostoni család sarja volt, üzletember apával, patinás kereskedőcsaládból származó mamával. Természetes, hogy a Harvardra megy tanulni. Az egyetem elvégzése után tanulmányutak követték egymást.1910 és 1911 között a Sorbonne-on tanul Párizsban, utána megint a Harvardon folytat filozófiai tanulmányokat 1914-ig. 1913-ban Németországba utazik, 1914-ben Angliába; Oxfordban tanul újra csak filozófiát, aztán 1915-ben Londonba költözik. Előbb tanítással keresi a kenyerét, aztán banktisztviselő lesz.1917-ben keletkezik első nagy verse, a Prufrock; személytelen, ironikus hangja, érzelemmentes, hűvös tartózkodása, elvont gondolatisága és végletekig letisztult szabadverses formája már előrevetítik a későbbi nagy költeményeket is. 1917-19 között az Egoist című imagista folyóirat főszerkesztője; ez az első olyan állása, amely valódi érdeklődéséhez áll közel; Eliot, amellett hogy költő, szeret hivatásszerűen foglalkozni az irodalommal.1922-ben megalapítja a Criterion nevű folyóiratot, amelyet aztán 12 éven át szerkeszt, és ekkor jelenik meg az Átokföldje című verse, amely már akkor érdeklődést kelt, mára pedig a modern költészet egyik mérföldkövévé vált.
A háromkirályok utazása „Hideg volt odamenet, Vas István fordítása |
Simeon éneke Uram, a római jácintok virulnak a cserepekben, Vas István fordítása
|
Az Átokföldje avantgardista formában szól a polgári értékrend válságáról és az efölött érzett undorról, csalódásról, kétségbeesésről és kiábrándulásról, melynek külső megjelenítését egy régi Legenda "bőrében" oldja meg - a Halászkirály legendájáéban.1927-ben két jelentős változás is történik életében: felveszi a brit állampolgárságot, és egyúttal csatlakozik az anglikán egyházhoz. Ez egyúttal lírájában is fordulópontot jelent. Eddigi bonyolult szerkezetű, Ezra Pound hatására idézetekkel teletűzdelt verseit eszköztelenebb, ugyanakkor mélyebb, vallásos meditatív hangú költemények válják fel. Eliot meggyőződése szerint a válságból kivezető egyetlen út a hit; ezt a meggyőződését tükrözi az 1930-as Hamvazószerda című verse. Ugyanebbe a vonulatba iktatható be a Négy Kvartett című költemény is (1943), amely vallásos szempontból elemzi az idő és időtlenség viszonyát. Mindeközben 1935-ben a Faber and Faber kiadó munkatársa lesz, majd később az igazgatója, egészen haláláig.1948-ban megkapja minden irodalmár álmát, az életmű betetőzését, mikor elnyeri az irodalmi Nobel-díjat. Méltán. Sokoldalú alkotóképessége azonban nemcsak a fent említett művekben nyilvánult meg. Amellett, hogy verseiben a francia szimbolisták és a l7. századi metafizikus angol költők poétai hagyományát folytatta és hatását ötvözte, számtalan tanulmányban is elemezte a költőelődök munkásságát, többek között új fényt vetett Milton és Blake addigi megítélésére. Száraz és pontos célzásai ugyanolyan felismerhetővé tették esszéit, mint száraz és pontos, sőt kegyetlen képei a líráját. (Magyarul is megjelent tőle 1981-ben egy irodalmi esszéválogatás Káosz a rendben címmel.) Drámákat is írt, ezek közül legjelentősebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely Thomas Becket érsekről, az anglikán egyház mártírjáról szól oratóriumszerű zengéssel és megdöbbentő líraisággal - melyet némely kritikusok fel is róttak neki. Társul egy sajátos szín is Eliot életművéhez. Van egy műve, melyet szerte a világon milliók ismernek, még akkor is, ha esküsznek rá, hogy Eliot nevét soha nem is hallották.1939-ben ugyanis megjelent a Macskák könyve, benne egy sorozat macskákról szóló verssel. Hogy vajon gyerekeknek íródott-e, a vélemények megoszlanak, mert ezek a macskák túlságosan összetett egyéniségeknek tűnnek ahhoz, hogy a gyerekkönyv skatulyájába beférjenek. Andrew Lloyd Webber azonban azon a véleményen volt, hogy mindenképp csodálatosak, zenét kell komponálni hozzájuk. Ezzel el is indult diadalútjára a Macskák című musical, és sikereinek még korántsem ért a végére. A világ ugyan furcsaságok tárháza, ám az mégis valószínűtlen, hogy valaha újra megeshetne, hogy egy ,Nobel-díjas költő egyik verseskönyvét sikeres musicallé zenésítik meg; mindenesetre talán ennek is köszönhető, hogy T. S. Eliot, a költő népszerűsége töretlen.
copyright © László Zoltán 2000 - 2010
e-mail: Literatura.hu