JEAN GIRAUDOUX

(1882 - 1944)

A filozófiának és az ironikus humornak a jelenlétét a francia irodalomban pontosan meg nem határozhatóan „francia szellem"-nek szokás nevezni. A reneszánsz korban Montaigne, a felvilágosodás évszázadában Voltaire, a XIX. és XX. század fordulóján Anatole France szinte egymást folytatja a derűs, de mégis kritikai célzatú, kétkedő, igazságkereső irodalmi magatartásban. Ennek a vonulatnak folytatása a XX. század húszas-harmincas éveiben Jean Giraudoux. Minden műve a képzelet szárnyán lebeg, olykor még meseszerűvé is válik, mindig oly módon, hogy egyszerre mulattat és elgondolkoztat. Regényeit és drámáit egyaránt magáénak érzi a legigényesebb közönség és a könnyed irodalmat élvező olvasó.

A párizsi egyetemen nyelvtanári diplomát szerzett. Utána néhány évig külföldön - Angliában, Németországban - volt franciatanár, közben tökéletesítve nyelvtudását. Ezzel a felkészültséggel érkezett haza és külügyi szolgálatba lépett. Hol minisztériumi tisztviselő, majd főtisztviselő lett, közben diplomáciai feladattal tartózkodott különböző fővárosokban. „Harc az angyallal" című regényében, némi önéletrajzi célzásokkal a külügyi szolgálat teendőit ábrázolja ironikusan, és érzelmesen is.

Lélekalkata, képzelőereje diákkorától kezdve eljegyzi az irodalommal, de ízlése és igényessége folytán addig nem lép elő irodalmi művel, amíg maga nincs megelégedve vele. 1922-ben, túl az első világháborún, 40 éves korában jelenteti meg azonnal figyelmet keltő regényét, a „Siegfried és a limousini ember"-t. Ez egy francia íróról szól, aki a háborúban súlyos sebet kap, és félig öntudatlan állapotban német írónak képzeli magát, aki Kleist stílusában drámát ír. A francia és a német szempontok keverednek és szembesülnek az álom- és félálombeli képzelet vegyítésével. Később ebből a regényből színjátékot is ír, amelyből a színpadi siker után nagy hírű film is készül. Már ez előtt megírta „Suzanne és a Csendes-óceán" című kifejezetten humoros regényét a hajótörés folytán puszta szigetre vetődött francia lányról, aki igyekszik Robinson-életet élni egy párizsi nő önmagának tetszelgő hiúságával.

Regényei általában filozofikusan humorosak. A színházak és a nézők igénye folytán némelyiket dramatizálja. Eközben találja meg a drámaírás hatásos formáit. Tanul a formai előzményekből, a francia „jól megcsinált drámák" - Scribe, Sardou - példájára építi fel a hatásos jeleneteket. Az igazi példa azonban az ókori görög tragédia és komédia. Az antik mitológia helyzetei modern tárgyú drámáit is befolyásolják. Leghatásosabb darabjai azonban kifejezetten görög mitológiai tárgyúak. A mitológia azonban nála modern politikai és lélektani helyzetekre utal. Legnevezetesebb ilyen drámája a „Trójában nem lesz háború". - A nézők, az olvasók maguk sem tudják, hogy ez a kétségtelen remekmű történelmi tragédia vagy a történelmi emlékeket parodizáló komédia. Az Iliász"-ból ismert trójai háború előzménye istenekről, félistenekről, hősökről és trójai mindennapi emberekről szól. Mindenki bizonyos benne, hogy akármilyenek az előjelek, Trójában nem lesz háború. Ezt csupán az a tény cáfolja, hogy Trójában kitör a háború, amely a pusztulás felé vezet. A külpolitikus véleménye ez, valójában az az eszmei tartalma, hogy a történelemben a múlt se olyan, mint ahogy emlékeznek rá, de még ennél is bizonytalanabb a jövő, bármennyire is próbáljuk megjósolni. Nagyon mulatságos történelmi tragédia ez.

Valódi komédia azonban az „Amphytrión 38". - Ezt a mitológiai anekdotát a görög és latin múlt óta számos vígjátékíró újra megírta. Plautus a római korban készített belőle nagyon vidám játékot, Moliere a francia klasszicizmus korában politikai életet parodizáló vígjátékot, Kleist pedig romantikus lélektani drámát. Giraudoux azt állítja, hogy az ő változata már a harmincnyolcadik a sorban. Lehet. A történet a hős Amphytrión és szépséges felesége, Alkésztisz bonyolult szerelmi-házassági problémájáról szól. Alkésztiszbe ugyanis beleszeret maga Zeusz, a főisten. A hűséges asszonynak azonban nem kell senki más, csak a férje. Ám Zeusz bármivé és bárkivé át tud változni. Tehát háborúba küldi a vitéz Amphytriónt, és ő maga veszi fel a férj külsejét. S minthogy a hőssel szolgája, Szosziász is elment, a főisten Hermész istent változtatja át Szosziásszá. Így mennek el Alkésztiszhez azzal, hogy már vissza is jöttek. Közben azonban Amphytrión valóban gyorsan győzött, és jön is haza. Így egyszerre két Amphytrión és két Szosziász van a házban. Plautus óta ez az alaphelyzet, csak minden szerzőnél máshol van a hangsúly. Plautusnál erotikus komédia, Moliere-nél ármányos politika-paródia, Kleistnél a férfi fölényéről szóló lélektani játék. Giraudoux-nál igazi játék arról, hogy az isten is ember, olyan férj, mint a többi, de a férfi is isten, ha megfelel a feleségének.

Giraudoux kezdettől mindvégig népszerű író volt, s regényei és drámái mellett olykor verses műveket is írt. Mellékesen még néhány kitűnő irodalmi tanulmánnyal is gazdagította a francia esztétikai kultúrát. Ezek között legjelentékenyebb a La Fontaine életéről és életművéről írt érdekes elemzése. A külpolitikát közben se hagyta abba. Az ellenállási mozgalomban fontos illegális cikkekkel vett részt. Attól kezdve, hogy De Gaulle állt a francia történelem élén, Giraudoux fontos alakja lett a tábornok diplomáciájának. A felszabadult hazában és Párizsban, 1944-ben, élete utolsó évében a külpolitika legfőbb intézői közé tartozott.

Nincs olyan európai nyelv, amelyre műveit ne fordították volna le, amelyen drámáit ne játszották volna. Ma is olvassák, ma is játsszák.

Vissza

copyright © László Zoltán 1999 - 2010
e-mail: Literatura.hu