Korszakos művek ritka és szerencsés konstellációban születnek, s A közönyösöké nem ígérkezett ilyennek. Egy Alberto Pincherle nevű, tizenhét esztendős kamasz-fiú kezdte a regényt tervezni, aki még zsenge életkorának tapasztalatait is jórészt betegágyából szerezte. Az írói szándék is meglehetősen homályos volt: „elbeszéléssé formált tragédiában" ábrázolni a jóra képtelen viágot. A cselekmény, akár a drámáké; a jellemek belső logikájából következik majd. Gondolhatta volna-e bárki is, hogy a regény „írni kezdi önmagát", s hogy ez a nyolc éve csonttuberkulózisban szenvedő fiatalember épp azért mondhat el többet a világról, mert talán minden tollforgatónál erősebben rokon vele: a fasizmus friss zajfüggönye mögött egész Olaszország bénultan és tehetetlenül szenved, a betegség kortünet. Arra pedig még ma, visszatekintve is kevesen mernek gondolni, hogy Pincherle-Moravia - a regény már a jól ismert írói névvel jelent meg korai diagnózisával voltaképp az egzisztencialistákat is megelőzte: Sartre és Camus is hamarosan a cselekvésre sóvár értelmiségi tompa bénultságáról beszél majd a kormeghatározó közöny légkörében.
Kivételes indulást szabott ki hát a sors Alberto Moraviára, ám az egyéni és, általános életérzés sorsszerű találkozása aligha lett volna elegendő a teljes sikerhez: korán beérő írói tehetség is kellett hozzá. S nem hiányzott ez sem. A testet fájdító kór és a lélekben sajgó bezártságérzés csakhamar az irodalom kínokat enyhítő és gondolatban is bejárható világa felé terelték a beteg fiút. Mind többet és mind elmélyültebben olvasott. Kamaszkorában, szanatóriumi kezelése idején már megszokott rendszerességgel érkeztek számára a könyvcsomagok, hetente egy küldemény, benne minden napra új olvasnivaló. Hazai és külföldi klasszikusok művei, kortárs szerzők regényei, nagy gondolkodók kötetei. Egyetemi szigorlatok anyagával fölérő irodalom. És a mohó befogadásvágyhoz aktív kísérletezőkedv is társult. A tizenhárom esztendős Alberto már magánkiadású verskötetet publikált, s mire A közönyösök megírásához fogott, már novellák, elbeszélések, sőt regények kéziratait halmozta föl betegágya mellett előtanulmányul. S ami talán még ennél is több, megszerezte a látásnak azt a sajátos képességét is, amely egész írói alapmagatartását meghatározza majd; szemlélődésre kárhoztatva gyermeki kegyetlenséggel figyelte a felnőttek gesztusnyelvét, flörtjeit, képmutatásait, s megtanulta a tárgyilagos, metsző, veséig hatoló nézés tudományát.
A harmincas évek második felétől Moravia hatalmas életmű megalkotásával vétel tele magáról a hamar ráaggatott „egykötetes író" címkét. S hozzá úgy, hogy hosszú pályáján jól kirajzolódnak a megújulás állomásai. Háború előtti elbeszéléseiben már megjelent egy új, a korabeli Kafka-hatásra érzékeny hangütés. Az ötvenes évekbeli Római történetekkel műfajt váltott, életképszerű rövid elbeszélésekben villantotta fel a kisebb-nagyobb erkölcstelenségek római világát, s eközben olyan érzékletes miliőt teremtett és olyan jellegzetes római tájszavakat használt, hogy írásait többen a neorealizmus áramlatába sorolták. Nálunk legismertebb, Egy asszony meg a lánya című regényében, amely ismét a klasszikus regény eszközeivel, a cselekménnyel és a jellemek mozgatásával sugallt írói véleményt, az emberi-történelmi hit óvatos megfogalmazásáig jutott el: a háború borzalmai nemcsak lezüllést hoznak, megtisztulást is ígérnek a két főhősnek, az epizódszereplő értelmiségi fiú pedig a döntő pillanatban már nem tér ki a cselekvés elől, élete feláldozásával megmenti faluját. A belső élettel a tanulmány-regény műfajáig sarkította elemző hajlamát; egyértelmű jelkép-nevekkel, kibontott példázat-történetekkel és szüntelen lélekelemzéssel kereste a hetvenes évek olasz terrorizmusának gyökereit és természetrajzát. S az életmű főbb csomópontjai körül ott sorakoznak a talán csak más megfogalmazást, részletfelismerést, stílusváltozatot hozó művek: az első ízben együttérzést mutató szerelmi történet, A római lány; a közöny érzését elidegenedésként újrafogalmazó regény, Az unalom; a nemiség anyakomplexus jellegét freudista módon láttató Agostino; a férfi-nő kapcsolat szenvedélyeit boncolgató seregnyi más, önálló vagy kötetbe foglalt elbeszélés és novella, A megvetés, A hitvesi szerelem, A dolog; az epikai művek témáival rokon, kevéssé sikeres drámák; az alig emlegetett, noha figyelemre méltó útirajzok és tanulmányok.

Moravia népszerű író volt. Nálunk az olasz írók közül bizonyosan a legnépszerűbb. Közkedveltségét nem kis részben erotikus témáinak és hangvételének köszönhette. „A szex a modern korban a szerelem szinonimája", mondotta, ha tehát regényeiben tág teret szentel neki, csak az örök emberi témáról szól, korhű megközelítésben. A tabuk ledőlte után - vélekedett egy tanulmányában - a szókimondó, naturális részletezés természetes, hiszen a mai irodalomban a szerelmi aktus „belépés egy kozmikus, emberen túli rendbe. Ha így értelmezzük, a nemiség a szerelemnél emelkedettebb, misztikusabb, teljesebb valami". Nőalakjai többnyire egy ősibb, szenvedélyek uralta világ túlélői, a közönyös, unatkozó, cselekvésképtelen férfihősökkel szemben egy mozgalmas és kiismerhetetlenül sokszínű külvilág megtestesítői. A szeretkezés így valóban mintegy megismerési aktussá válik, csak épp nem juttatja el a férfihősöket a „kozmikus, emberen túli rendbe", mert ez a testében megismert világ számukra fenyegető és ellenséges. Az egykor rokonszenvvel ábrázolt római lánytól a sor az utolsó időszak démoni, ördögnek látott, sőt ördögi bőrbe bújtatott nőalakjaiig terjed.
A Moravia ábrázolta világ, miképp metaforája, a nő, bűnnel terhelt. A húszas évek végének és a harmincas évtizednek züllött légkörében tiltakozásul is bűntények tervei szövődnek, a háború borzalmait haszonleső áldozatok szenvedik el, a terrorista korszak megannyi velejéig romlott gyermeke orgiával menekülne a világból, vagy épp gyilkossággal lépne ki belőle, mert ösztönösen a halál után vágyik, s ezért „másokban öli meg önmagát".
Mégis, ez a lesújtón ítélkező és kevés emberi értéket láttató író egy képviselők nélküli erkölcs nevében is rendkívüli erővel tudott tiltakozni. Ellene indított politikai támadások igazolják kritikusának finom észrevételét, mely szerint korai írásaiban egyenesen a.fasizmus szinonimájává vált a vissza-visszatérő bűntény. Mindenesetre, a „felforgató elemek" listáján szereplő Moraviának a német megszállás elől a Róma környéki hegyekbe kellett menekülnie. S ha az Egy asszony meg a lánya esendő leányhősét a nemi erőszak bűnre tanítja is, ez a bűn egyértelműen a háborús erőszaktól származik, miként a regény korábban tervezett címe kissé didaktikusán ki is mondta volna: „A háború vétkei". Ennek a regényhősök fölé magasodó, felettes erkölcsnek nevében Moravia személyesen is igen sokszor megszólalt, megtámadottak és fenyegetettek ügyében. Résztvevője, védnöke, szónoka volt megannyi országos és nemzetközi tiltakozó akciónak, s ha kellett, a természetes védettség páncélját is önként levetette: neve ott olvasható például ama világnagyságokéi között, akik szellemi közösséget nem vállalván ugyan Rushdie „sátáni" könyvével, terjesztéséért - azaz a szólásszabadságért - saját fejükre is halált kértek.
Művei számából és köznyelvként ható stílusából ítélve azt gondolhatnánk, hogy játszi könnyedséggel alkotott. Pedig nem így volt. Régebben egy riporternek, újabban pedig ifjú pályatársának, aki Eckermannjául szegődött - Alain Elkmann-nak még a neve is Goethe életrajzíróját idézi -, részletesen elmesélte munkamódszerét. Általában három évig dolgozott egy regényen, mindig egy számára új, megfejtendő problémát választva témául. Előzetes tervek és feljegyzések nélkül látott munkához, hogy a mű a formálódó gondolatok életszerűségével szülessen meg. Kézzel írt, a javított kéziratot először maga gépelte le, s csak újabb javítás után adta át végső tisztázásra. Műgondot állított tehát szembe azzal a mívességgel is, amely ellen indulásakor fellépett. Az artisztikum helyett azonban a megismerést kereste, s ehhez már-már fogalmian egyszerű és pontos nyelvre volt szüksége. Pasolini az életmű legfontosabb ismérvét látva ebben, harminc esztendővel ezelőtt így verselt: „Moravia, te letisztult nyelv, te tiszta értelem".
Nem készült a halálra. „Ha mégis foglalkozom vele - mondta Elkmann-nak nyolcvanhárom évesen -, hogy úgy mondjam, csak elméletileg teszem; az élet átmeneti és értelmetlen káoszának végét látom benne."

Szénási Ferenc

Alberto Moravia könyvei online megrendelhetők!

Vissza

copyright © László Zoltán 2009 - 2010
e-mail: hamuka@drotposta.hu