Selma Lagerlöf
|
Lehetséges, hogy a svéd irodalom legnagyobb alakja
August Strindberg, de közvetlen
őutána vagy őmellette Selma Lagerlöf következik. Olvasottságában világszerte
nemzedékről nemzedékre a legnépszerűbb szerzők egyike. Feledhetetlen nőalakját,
Gösta Berlinget filmen Greta Garbo alakította. Meseregényét, a „Nils Holgerson
csodálatos utazásá"-t csak magyarul húsznál több kiadásban olvasták és olvassák
a gyerekek, felnőttek és öregek. Ha ezekhez hozzátesszük, hogy az
irodalomtudomány díszdoktora, a Svéd Tudományos Akadémia tagja, s számos nagydíj
és kitüntetés után elnyerte a Nobel-díjat is, valamint hogy műveit több mint
negyven nyelvre fordították - akkor kétségtelenné válik, hogy az újkori
világirodalom legelismertebb alakjai közé tartozik.
Egy nagy múltú
földbirtokos nemesi család gyermeke volt. Apja és apai elődei magas rangú
katonatisztek. Otthonuk művelt és műveltségpártoló, a gyermekeket gondosan
nevelő környezet. Kezdetben családi bánatot jelent, hogy Selma lányuk
születésétől fogva testi hibás, egyenest sántának tekintik. Kezdetben alig tud
járni. És ha erős akarattal le is tudja küzdeni fogyatékosságát, világéletében
biceg. Hosszú idő telik el, amíg súlyos gyermekkori betegségek után felnőtté,
egészségessé, testileg-lelkileg nővé fejleszti magát. De benne a katonaősök
keménysége, fegyelme, céltudatossága párosul egy finoman nőies gyöngédséggel.
Huszonnégy év szükséges, hogy felnőtté küzdje fel magát. Addig otthon él az ősi
kúriában. Szülei nem adják iskolába, a legkitűnőbb tanítók és tanárok jönnek
hozzá oktatni, nevelni. Otthon tanul meg nyelveket, ott szokik rá a szenvedélyes
olvasásra, ott kezd verseket írni, amelyekkel majd belép az irodalmi életbe. De
huszonnégy éves korában felnőtt, nem is törődik járáshibájával, művelt, kedves
szavú, de keményen hajlíthatatlan. Közben azonban összeomlik a gazdag és
szeretetteljes otthon. Szülei meghalnak, az örökösök rossz gazdálkodása miatt
még a kúria is elvész meghitt berendezésével. A magára maradt felnőtt leány
szűkös pénzével Stockholmba megy, beiratkozik egy tanítóképző iskolába, s persze
kitűnő tanuló lesz. Tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal kihúzza a három évet,
amíg megszerzi a tanítói diplomát. Akkor egy vidéki város leányiskolájába megy
tanítónőnek. Közben versei is megjelennek, még drámával is próbálkozik, de
felismeri, hogy nem ez az ő műfaja. Tíz évig tanít. Közben írja meg első
remekművét, Gösta Berling történetét. Ő ezt a címet adja: „Gösta Berling regéje"
(Gösta Berlings saga). Ez egy asszony mesésen gazdag, örömök és bánatok,
zordonságok és gyengédségek közt telt életének olykor mesehangulatú krónikája.
Selma Lagerlöf sohasem beszél magánéletének mozzanatairól, egyszerre tud élni
látványos közéletet és zárkózott magánéletet. De ettől az első regényétől kezdve
legszebb, legjobb további műveiből kiderül, hogy az örömök és bánatok,
gyönyörűségek és csalódások teljességét élhette át. A regény 1891-ben tehát 33
éves korára készen van, de eltelik még két év a megjelenéséig és a hamarosan
bekövetkező óriási sikerig, amely világsikerré terebélyesül. A kiadók otthon is,
de már külföldön is várják az új műveit. 33 éves korában befejezi a tanítói
munkát. Szakadatlanul ír, és jövedelme nőttön nő. Okosan, józanul tud
gazdálkodni. 41 éves, amikor már vissza tudja vásárolni az ősi, a gyermekkori
otthont, a vidéki kúriát. Ettől kezdve mindhaláláig ott él, de járja az országot
is, utazik külföldön is. Nagy olaszországi úton gyönyörködik a szépségekben, és
tanul az ókori és reneszánsz emlékekből. Majd bejárja Egyiptomot is, de a
legnagyobb úti élmény számára a Szentföld, főleg Jeruzsálem.
Mindig a
tanulság tükröződik regényeiben, amelyek sajátos ötvözetei a realizmusnak és a
meseszerűségnek. Vallásos lélekkel igyekszik átélni és ábrázolni a kétkedés és a
tagadás lelkiállapotait egyik legérdekesebb könyvében, „Az Antikrisztus
csodái"-ban. Ez egyszerre vallásos és a szocialista munkásmozgalmat dicsőítő mű.
A munkásmozgalom sokaktól megátkozott jelenlétében felismeri ugyanazt az
emberszeretetet, ami a krisztusi tanokban vált eszmévé és gyakorlattá.
A
vallási legendák mellé egyre jobban felzárkóznak a skandináv sagák (regék,
mondák, hőstörténetek). Sokan tartják fő művének kétrészes nagy regényét, a
„Jeruzsálem"-et. Vallásos élmény, emberszeretet, a svéd parasztok élete és
életadó munkája tárul ki egyszerre valósághűen és meseszerűen. Sejthető belőle
az írónő érdeklődése a misztikus tanok iránt. Még a spiritizmus is
foglalkoztatja képzeletét. Ő maga nem lesz misztikus, legkevésbé spiritiszta, de
jól érezhető az a meggyőződése, hogy az érzékelhető anyagi világon kívül és túl
van egy tapasztalattal meg nem közelíthető valóság, amely nagy hatóerő a mi
számunkra is.
A legendás és a titokzatos dolgok mindig izgatják. „Krisztus
legendák" című elbeszéléskötete a vallásos áhítat derűs lehetőségére példa. A
titokzatosság pedig kalandos-fantasztikus regényének, az „Arne úr kincse" a
legjellemzőbb vonása.
Világszerte legnépszerűbb könyve a „Nils Holgerson
csodálatos utazása Svédországban" (ez az eredeti teljes címe). Mesekönyv is,
pedagógiai oktatókönyv is, földrajz és néprajz is, a természet szeretetére
lelkesítő történetsorozat is. A képzett tanítónő és a művészi mesélő olvasztotta
össze mindezeket. Nils Holgerson kisfiú, aki a réten vadlibákra talál. Az
egyiket meg akarja fogni, meg is ragadja az éppen felszálló madár egyik lábát.
Ám abban a pillanatban a kisfiú egészen kicsi lesz, és a repülő madár felemeli a
belekapaszkodó gyereket. Nils előbb megijed, de azután élvezni kezdi a repülést.
A vadludak pedig bekalandozzák a levegőben egész Svédországot. Ahol leszállnak,
ott a légi utas megint kisfiúvá nő és megismeri a környéket. Amikor tovább akar
utazni, csak meg kell fogni a kedves madár lábát és ismét kis mesefigurává
válik, s a vadlibák végigviszik Svédország különböző tájain. Az ország
földrajza, néprajza, természeti szépsége mese formájában válik tananyaggá. Talán
az irodalom legmulatságosabb tankönyve Nils Holgerson története.
Hegedüs Géza
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu