A

Ha valamit nem találnál,
próbáld a mellékelt keresővel :

ÁBRÁZOLÁS: megjelenítés - a művészi tükrözés fogalmának egyik oldala, amely a tükrözés összetett folyamatából az objektív mozzanatot, a külső valóság tárgyias rögzítésének mozzanatát állítja előtérbe (szemben a tükrözés másik oldalával, a kifejezéssel melyben a szubjektív mozzanat, az alkotó belső tartalmainak felmutatása áll az előtérben). Az ábrázoló művészetek közé szokás sorolni a képzőművészeteket, a filmművészetet, fotóművészetet, s az irodalomból az epikát és a drámát.

ABSENCE: a környezettől való eltávolodást jelölő szürrealista kifejezés. Eredeti jelentése: távollét, hiány.

ABSZOLÚT KÖLTÉSZET: a poesie pure jegyében álló költői törekvések legjellegzetesebb típusa, képviselői - Poe, a francia szimbolisták, Valéry, George - a költészetet meg akarták tisztítani a mindennapi élet tartalmaitól és a vers zeneiségének felfokozására törekedtek.

Edgar Allan Poe: Álomország
Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidolón
fenn uralg gyász-színű trónon,
most érkeztem épp, egy távol
ködös Óperenciából,
világtalan vidékről, hol vad varázs terem,
túl időn - túl teren.

 Fenéktelen völgyek, folyók,
szurdok, mosás, titán-bozót,
formákkal, miket senki sem sejt,
mert a harmat mindent elrejt;
part nélküli tengerek,
s rájuk hulló meredek;
tengerek, mik nem hevernek,
tűz-egekre habot vernek;
tavak, melyek hányják folyton
holt vizük, mely holt és zordon,
hűs vizük, mely halk és fáradt
s rajt a lenge liljomszálat.

 S e tavaknál, mik így folyton
holt vizet, mely holt és zordon,
hűs vizet, mely halk és fáradt
s lengetnek lenge liljomszálat;
e hegyeknél - e folyóknál,
lassan, egyre mormolóknál -
vak bozótnál s hol a rossz
béka és gyík táboroz -
e lápoknál és tarlóknál,
hol a ghoul jár-
mindez átokvert helyekben
minden néma szögeletben-
rémült utas mit lel itt ?
Múltja leples rémeit. -
Szemfedős formákat, melyek
sóhajtanak, s továbbmennek,
holt barátaiét, kik rég be-
költöztek a földbe - s az Égbe.

 Ha szívünk száz sebe fáj,
ez nyugtató és enyhe táj,
s a sötét és árny-imádó
és a csupán árnyat látó
szellem számára Eldorádó.
De szétnézni nyílt figyelemmel
az utas benne nem bír, nem mer,
s titkát halandó gyenge szem
nem issza tárva sohasem,
mert tiltja szigorú királya
rojtos pillát emelni rája.
S a vándor itt csak lopva lát
fekete szemüvegen át.

 Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidolón
fenn uralg gyász-színű trónon,
most érkeztem épp, egy távol
ködös Óperenciából.

( ford. Babits Mihály )

A fizikai valóságtól való elszakadás azonban nem jelent feltétlenül igazságnélküliséget. A vízió melyet a költői képzelet megteremt, a lélek belső tartalmainak kifejezését szolgálják, a félelem és rettegés érzetének feloldását célozzák meg. “ Nézetem szerint, egy költemény eleve szembenáll egy tudományos művel, hiszen elsődleges és közvetlen célja a tetszés, az érzéki kellem és nem az igazság. Szembenáll a regénnyel is, mert célja az érzéki örömök nem meghatározható szférájába tartozik, ellentétben a regénnyel melynek célja körülhatárolható, ezért a költészet számára a zene a legfontosabb...” ( Poe )

“Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.”

( Verlaine: Költészettan ) 

ABSZTRAKCIÓ: elvonatkoztatás - a művészi alkotás folyamatának egyik leglényegesebb fázisa, melynek során a művész élményeinek, ismereteinek sokaságából az alkotás számára lényeges tényezőket kiválasztja és a lényegteleneket elhagyja.

ABSZTRAKT KÖLTÉSZET: konkrét költészet - az avantgardista költészet egyik áramlata, fő jellegzetessége, hogy értelem nélküli, kitalált szavakból állít össze zenei hatású szövegeket - a dadaizmus és futurizmus költői kezdeményezték, s a lettrizmus képviselői fejlesztették tovább.

ABSZURD: képtelen - a fantasztikum azon szélsőséges válfaja, amikor a képzeletbeli jelenségek és a közöttük levő kapcsolatok ábrázolása felborítja a köznapi fantázia logikáját, a mitikus-mesés-utópikus hagyományokat, s így a hihetetlensége abszolút váratlanul és kiszámíthatatlanul egyéni, meghökkentő. Az abszurd első teoretikusa Camus: okfejtése szerint az emberi lét értelmetlen mivel az ember képtelen megérteni az őt körülvevő világot és saját szerepét ebben a világban. “Az abszurd - állítja a Sziszüphosz mítoszában - az emberi hívás és a világ hallgatása közti szembesítésből születik. Következésképpen csak egy komoly filozófiai probléma van, s ez az öngyilkosság. Ítéletet mondani arról, hogy az életet érdemes-e vagy nem érdemes élni, ez jelent válaszadást a filozófia alapvető kérdéseire.” Kafkáról szóló esszéjében Ionesco a következőképpen határozta meg a felfogását a kifejezésről: “Abszurd az, aminek nincs célja... Az ember elszakadt vallási és metafizikai gyökereitől és ezért elveszett; minden cselekvése értelmetlen, abszurd, fölösleges lesz.”

ABSZURD DRÁMA: antidráma - a második világháború után létrejött drámai irányzat, megteremtői: Beckett, Adamov, Ionesco, Genet - a társadalmi létet abszurdnak, az embert tehetetlen lénynek tekintik - ennek ábrázolására újszerű dráma és színpadtechnikát hoztak létre. Az abszurd dráma úgy igyekszik kifejezni az emberi állapot értelmetlenségének és a racionális megközelítés alkalmatlanságának érzetét, hogy nyíltan szakít a racionális megoldásokkal és a logikus gondolkodással. Míg Sartre és Camus az új tartalmat a régi konvenciók keretében fejezi ki, addig az abszurd dráma egy lépéssel tovább megy és megpróbál egységet teremteni tartalom és kifejezési forma között. Az abszurd dráma lemondott arról, hogy érvekkel bizonygassa az emberi állapot abszurditását; pusztán csak bemutatja azt - létében, konkrét színpadi képek révén. Az abszurd dráma a nyelv radikális devalválására törekszik; olyan költészetre, amelynek maga a színpad konkrét képeiből kell kialakulnia.

ACTION GRATUIT: logikai és lélektani szempontból indokolatlan, megmagyarázhatatlan cselekedet - André Gide regényeire jellemző mozzanat, később az egzisztencialista irodalom egyik fő motívuma. Az action gratuit alkalmazása által a szépirodalmi művek misztikus atmoszféráját lehet növelni, valamint azt az érzetet mely az ember kismerhetetlenségét hivatott hangsúlyozni.

ADAPTÁCIÓ: valamely mű szabad átdolgozása. A fogalom elsősorban irodalmi alkotások esetében használatos. A 19. sz. közepéig a külföldi irodalmi alkotások fordítása helyett általában az adaptáció volt szokásos. Gyakori eljárás volt, hogy a szereplők neveit hazai nevekkel cserélték fel, vagy a cselekmény színhelyének megváltoztatása után saját eredeti alkotásként bocsájtották közre a művet.

ADOMA: rövid, vidám, csattanós történet, rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat szerepeltet.

ADONISZI GYÁSZÉNEK: az Adonisz kultuszhoz kapcsolódó antik görög siratóének típus. ( Adonisz, a leányos férfiszépség megtestesítője a görög mitológiában, kinek kegyeiért Aphrodíté és Perszephoné versengett, míg Aphrodíté férje Árész, féltékenységből egy vadkan képében fel nem nyársalta. )

ADONISZI VERSSOR: időmértékes verssor, képlete: - UU/ -U vagy - UU/ - - .

AFERÉZIS: verstani és retorikai fogalom, a szó vagy kifejezés elejének elhagyása ( pl. jó napot - napot )

AFFEKTIVITÁS: a modern stilisztika egyik alapfogalma, a közlés érzelmi velejárója ( szemben az érzelmileg semleges, intellektuális közléssel ). Erőteljesen megmutatkozik Dickens műveiben.

AFORIZMA: rendkívül tömören megfogalmazott, általános érdekű állítás, bölcs mondás:

“A tudás a tapasztalat leánya !”

“A semmi. a lét hiánya !”

“Testünk alá van vetve az égnek, az ég alá van vetve szellemünknek.”

“Aki keveset gondolkodik, sokat téved.”

( Leonardo da Vinci )

AGITATÍV MŰVÉSZET: azon alkotások gyűjtőfogalma, amelyeknek elsőrendű célkitűzése az, hogy valamely aktuális kérdésben állásfoglalásra, illetve cselekvésre buzdítsanak. Propagandaművészetnek is szokták nevezni. A reklám és agitációs filmek, plakátok mellett az irodalom és a zene területén is számos ilyen műfaj él, így az agitációs rigmus, csasztuska, reklámvers, mozgalmi induló, katonadal stb. A műfaj a szó szoros értelmében vett művészet határain kívül helyezkedik el.

AGNOSZTICIZMUS: a világ elvi megismerhetetlenségét hirdető ismeretelméleti felfogás ( Hume, Kant ).

AGON: az ókori Görögországban vallási ünnepeken rendszeresen megtartott költői, művészeti verseny - az attikai komédia fő része, a két főhős nézeteinek nagy összecsapása.

AKADÉMIZMUS: azon művészeti áramlatok összessége, amelyek a hivatalos kánonokhoz ( XVII-XVIII. századi művészeti akadémiák szemlélete ) mereven ragaszkodó formaelveket követnek, s így a művészi eredetiséget semmibe veszik, az alkotás megtanulható, technikai oldalát abszolutizálják.

AKROSZTIKON: névrejtés - olyan vers, melyben a versszakok vagy sorok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy mondást adnak.

AKTIVIZMUS: szűkebb értelemben a német expresszionizmus balszárnyának mozgalma, képviselői radikális-utópisztikus programjaikban egy felszabadított társadalom körvonalait vázolták fel - tágabb értelemben azon avantgardista tendenciák összefoglaló elnevezése, amelyek a polgári világ elleni lázadást hirdették, esztétikai elveik szerint minden művészi gesztus egyúttal társadalmi cselekedet is; a művészet értéke jó vagy rossz társadalmi hatásában mérhető, így elsősorban a hatás érdekli őket, nem pedig a kifejezés módja - Kassák és körének mozgalma a tízes években: a művészetet tettként fogják föl és megpróbálják a művészt és a hétköznapi embert elválasztó falat lebontani.

ALBA: A trúbadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a "hajnali dalok" úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony ôre vagy ôrködô barátja esetleg egy madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.

ALANTASSÁG: a valóság kisszerűen torz vagy kisszerűen aljas jelenségeiben rejlő esztétikai minőség, a - fenség ellentéte. Jellegénél fogva az alantasság művészi ábrázolása leggyakrabban a komikum vagy tragikomikum szférájában történik.

ALEXANDRIN: francia sorforma, tizenkét szótagos, középen metszettel; magyarra hatos és hatodfeles jambusban fordítják.

ALLEGÓRIA: görögül: képletesen beszélni - a jelkép azon fajtája, amelyben a kép jelentéstartalma a képhez képest külső tartalomként van megadva - hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora vagy megszemélyesítés. A középkor irodalmában vált rendkívül elterjedt költői eszközzé az az eljárás, hogy elvont fogalmakat, erkölcsi, lelki sajátosságokat ( az Erény, a Bűn, a Szerelem, a Rágalom stb. ) megszemélyesítve szerepeltessenek költői alkotásokban, színművekben. Jellegzetes eljárása a misztérium és moralitásjátékoknak. Dante szerint a költészet igazi értéke a szép külső forma mögé rejtett igazság, s minden költői műnek szó szerinti értelmén kívül allegorikus és morális értelme is van.

ALLITERÁCIÓ: betűrím - szó eleji hangok zenei hatású ismétlődése a versben.

“Lombtalan lomb a mi lombunk,
Virágölő a virágunk,
Árnyéktalan az árnyékunk.

( Ady Endre )

AMORÁLIS: immorális - az erkölcsi érzéknek teljesen híján való személy vagy megnyilvánulás.

AMORALIZMUS: mindennemű erkölcs tagadása

ANAFORA: egy szó vagy szócsoport ismétlése verstani egységek elején.

ANAGRAMMA: egy adott szöveg valamennyi betűjének átcsoportosításával alkotott új értelmű szöveg.

ANAKREONI KÖLTÉSZET: a rokokó dalköltészet egyik műfaja, témája a szerelem és a bor, hangvétele érzelmesen idilli vagy tréfásan frivol.

ANAKRONIZMUS: kortévesztés - a művészi alkotásban olyan történeti motívumok felhasználása, amelyek a műben ábrázolt korszakban nem léteztek - az anakronizmus azonban nem mindig jelent hibát: a művészek nemegyszer szándékosan szövik át alkotásaikat anakronisztikus mozzanatokkal, amelyek bonyolultabb összefüggések kifejezésére szolgálnak ( pl. Joseph Heller: Isten tudja ) - korszerűtlenséget is jelent.

ANALITIKUS DRÁMA: olyan dráma amelyben nemcsak az alapszituációt határozzák meg a múltban végbement események, hanem az egész dráma menetét: a múlt feltárása a jelenbeli cselekmény lényege. Oknyomozó drámának is szokták nevezni. Alaptípusa: Szophoklész: Oidiposz király című drámája. A XIX. században Ibsen alkalmazza ezt a drámatípust.

ANALITIKUS REGÉNY: tágabb értelemben lélektani regény, szűkebb értelemben a freudizmus erős hatása alatt álló regény.

ANAPESZTUS: antidaktilus - időmértékes versláb, alapképlete: UU - .

ANEKDOTA: a konkrét hitelesség igényével fellépő, rövid, csattanós történet, amely többnyire történelmi személyek vagy események mulatságos jellemzését nyújtja. ( Mikszáth Kálmán )

ANTIK GÖRÖG DRÁMA: a görög színjáték kezdetei Dionüszosz kultuszához kapcsolódnak, a bort, a mámort, a termékenységet táncos, álarcos szertartásokkal ünnepelték. Ezeknek idővel cselekményváza is kibontakozott, a témák főként komikus jellegűek voltak. Részletes ismertetés itt.

ANTROPOMORFIZMUS: az emberre jellemző tulajdonságok, képességek átvitele a külvilág jelenségeire vagy a túlvilágiról, istenségekről alkotott elképzelésekre ( pl. a görög mitológia istenei, kiket nemcsak emberi külsővel de emberi tulajdonságokkal ruháztak fel ) - a vallás és a művészet más-más előjelű de általános jellegzetessége, szemben a tudománnyal amely mindig dezantropomorfizál ( a tudomány feladata, hogy a valóság törvényszerűségeit a lehető legobjektívebben vizsgálja, kiszűrve az emberi szubjektivitást ) - a szépirodalom legfontosabb stíluseszközeinek egyike, a megszemélyesítés ( personificatio ) legtöbb esetben emberi érzések, képességek analógiáját fedezi fel elvont dolgokban, természeti jelenségekben, tárgyakban, s így az irodalmi antropomorfizmus egyik legfőbb eszköze. Pl. :

Tóth Árpád: Láng

 Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
Lábhegyre állt a kis nyúlánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, előre, körbe,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tűzvészt akart,
Piros csodát, izzó leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehűlt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egyet-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.

 Nem látta senki más, csak én.

ANYEGIN STRÓFA: 14 soros, hangsúlyos, jambikus strófaforma. Pl. :

Puskin: Anyegin

11

Hogy tud mindig új színt keresni,
Jámbor tréfával fogni meg,
Ijesztésül kétségbeesni
S szót lelni, mely búg s hízeleg.
Szűz elfogultságot kikémlel,
S legyőzi ésszel, s szenvedéllyel,
Kilesve gyenge perceket,
Vár, míg a lány önként szeret,
S vall kérő szóra s bíztatóra;

Első szívdobbanást figyel,
Felvert szerelmet űz s terel,
Míg itt a titkos pásztoróra,
Hol négyszemközt marad vele,
S leckét ad, melynek mestere.

( ford. Áprily Lajos ) 

A strófa rímképlete. ababccddeffegg.

APOLLÓI ÉS DIONÜSZOSZI: az antik művészet két pólusa Nietzsche szerint, az apollói a racionális, szigorú forma és mérték, a dionüszoszi az irracionális, titáni lobogás, mértéktelenség.

APOKALIPTIKUS: látomásszerű, végítéletszerű.

APOKRIF: a tételes vallások által el nem ismert - nem hiteles, hamisított.

APOTEÓZIS: a barokk és a romantikus színművekben a főhős megdicsőülése, felmagasztalása a látványos zárójelenetben.

A PRIORI: a tapasztalatot, a tényeket megelőző megállapítás, ítélet.

ARCHAIZÁL: valamely régebbi stílust utánoz, az adott kor hangulatának megfelelő szavakat használ.

ARGÓ: tolvajnyelv, zsargon. A középkori irodalomban van jelen, különösen Villon verseire jellemző. A XX. századi költészetben a beat költők használják előszeretettel . ( Ginsberg, O’Hara, Corso ).

ARS POETICA: verses formájú költészettan, költői, művészi hitvallás. Pl.:

Guillevic: Ars poetica

 Nem önmagamért szólok én,
Nem a magam nevében,
Nem énrólam szól a mese.
Mi vagyok én?
Egy csepp élet, halomnyi gőg.
Mindenért szólok, ami van,
Minden formátlan és minden formás nevében,
Arról, aminek súlya van
És arról, ami súlytalan.
Tudom én, hogy minden körös-körül
Messzebb menne és többet élne
És szebben halna meg, ha már
Meghalni kell.
Ne higgyétek, hogy Guillevic
Szava és Hangja szól tibennetek.
A jövőbe tartó jelen szavát,
Azt lopja ő a bőrötök alá.

( ford. Somlyó György )

ARSZISZ: versláb, a nyomatékosító elem, jele: " ' "

ASSZOCIATÍV SZERKEZET: képzettársításon és nem a logikán alapuló kapcsolat a részek között. Olyan költői kép melyben logikailag egymással nem összefüggő dolgok, érzések, hangulatok, színek, stb. hozzák létre a teljesebb, metaforikus jelentésű képet. Pl.:

József Attila: Klárisok

Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon. 

Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél a nyakamon.

 Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása. 

Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.

ASSZONÁNC: olyan rímpár, amelyben a magánhangzók megegyeznek, a mássalhangzók csak hasonló hangzásúak. Pl:
                               "Olyan egyedül éltem én,
                                 Hogy egész világ volt enyém,
                                 Egész világ szép temető,
                                 És benne álom, mese nő."  Juhász Gyula: Remeteség

ASTRÓFIKUS VERSSZERKEZET: olyan versszerkezet, amelynek szövege nem tagolódik versszakokra.

AUTO SACRAMENTAL: vallási tárgyú, általában egyfelvonásos spanyol színpadi műfaj a 14. sz. elejétől 1765-ig amikor III. Károly betiltotta. E műfaj képviselői közé tartozik : Calderon, Lope de Vega stb.

AVANTGARDE: előőrs - azoknak a XX. századi művészeti irányzatoknak a neve, amelyek a művészi forma radikális megújítására törekedtek, ugyanakkor az élet megújítását is hirdették ( futurizmus, dadaizmus, konstruktivizmus stb. ).

AXIÓMA: olyan alaptétel, amely megegyezésszerűen elfogadott ezért nem szorul további bizonyításra.

 
   

Vissza

copyright © László Zoltán 1998 - 2015
e-mail:
Literatura.hu