J

J

Nehezen tájékozódsz a neten?!
Túl sok találatot adnak a keresők?!
Használd a mellékelt keresőgépet és többé
nem érnek csalódások:

JAMBUS: Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett emelkedő versláb, egy rövid és egy hosszú szótag egysége. Képlete (U-).

JELLEMÁBRÁZOLÁS: az irodalomnak, kivált az epikának és a drámának egyik legfőbb teljesítménye.Az író ennek révén megalkotja az eleven emberek esztétikai típusait és cselekvésük vagy a róluk alkotott szerzői közlésekkel, esetleg més szereplők róluk alkotott véleményéval körülhatárolja, megjeleníti őket. A jellemárázolás tehát a mimezis, vagyis az utánzó ábrázolás és a művészi megalkotottság egysége.

JELLEMKOMIKUM: a komikumnak az a fajtája, amely esetén a komikus helyzet hőse nem a külső körülmények alakulása, hanem saját tulajdonságai révén válik nevetségessé.

JELENET: A drámai művek hagyományos - a felvonásnál kisebb - szerkezeti egysége a reneszánsz óta. Leggyakrabban a szereplők ki és bemenetele húzza meg a határait, de az újabb drámairodalomban gondolati, tartalmi egység is lehet. Dramaturgiai szempontból megkülönböztetünk jelenettechnikára és felvonástechnikára épülő drámaszerkezetet. A jelenettechnika főleg az angol reneszánsz színházban alakult ki Marlowe és Shakespeare munkássága nyomán, míg a felvonástechnika a francia klasszicista színház-hoz köthető.

JELZŐ: görög eredetű szó: epitheton. Stíluseszköz, olyan szó vagy szócsoport, amely a mondat más részével szószerkezetet alkot. A szintagma másik, névszói tagjának külső, belső jellemzőjét, sorrendi helyét, helyzetét, mennyiségét, birtokosát fejezi ki. Így a mondatrészek között talán a legnagyobb a stilisztikai szerepe, lehetőségei a hatáskeltésben a legszélesebb körűek. Hatását szemlélteti a hangulat jellege, megkülönböztető funkciója, sőt szófaja is erősítheti.

JEREMIÁD: a bibliai Jeremiás próféta nevéből: panaszos, siránkozó hangvételű verses műfaj. Az elnevezés az Ószövetség egyik kanonikus, általában - tévesen -Jeremiásnak tulajdonított nagy prófétai könyvére ( Siralmak könyve ) utal, mely Jeruzsálem pusztulását panaszolja, s rendszerint ennek hangvételét követi minden jeremiád is. Hangulata komor, mondanivalója egyszerre vallásos és hazafias. Lásd: elégia

JÓHANGZÁS: A jóhangzás vagy eufónia a régi stilisztikában a szép stílus egyik sajátossága. Azt jelenti, hogy a kérdéses írásmű felolvasva, hallhatva is gyönyörködtet, zeneileg is kellemes hatással van ránk. A jóhangzás első feltétele a magán és mássalhangzók arányos eloszlása, ezen belül pedig a zöngés éa zöngétlen hangok kedvező arányszáma. A jóhangzás érdekében kerülni kell az egyhangúságot, a monotóniát.

JÓNIKUS: UU-- képletű elemi időmértékes ritmusfordulat ógörög versekben és táncokban. Kizárólag énekversekben fordul elő, recitált versekben nem szerepel.

JOKULÁTOR: Középkori vándor énekes európaszerte elterjedt neve. A latin ioculator (bohóc, nevettető) a francia nyelvben jongleur lett. A 11. században ez még énekmondót jelentett, a kóborló hegedős dalnokok krónikás énekeket, továbbá fablieau-kat, prózai történeteket, legendákat adtak elő a kastélyokban, településeken. Éneküket zenei aláfestésen kívül szórakoztató mozgással, tánccal kísérték.

JÖVEVÉNY VERSIDOM: XIX. századi magyar verstani elnevezés. Külföldi versrendszerekből a magyarba átkerült és meggyökeresedett versmértéket, versritmust jelent.

Vissza