PALLAS ATHÉNÉ Pallas Athéné Zeus legkedvesebb gyermeke, ki magának Zeusnak a fejéből ugrott ki teljes fegyverzetben, Héphaistos kalapácsának az ütésére. Születését és egyszersmind lényegét így mutatja be a homérosi himnusz: "Pallas Athénét, a dicső istennőt, kezdem énekelni, a bagolyszeműt, kinél bőségben van a meggondolt tanács és meglágyíthatatlan a szíve, a tiszteletre méltó szüzet, a városvédőt, az erőset, Tritogeneiát, aki magának a meggondoltságot adó Zeusnak felséges fejéből született, és mindjárt vele volt harci fegyverzete, aranyból, ragyogva; megdöbbenve nézték a halhatatlan istenek. Ő pedig az aigistartó Zeus halhatatlan fejéről előreugrott sebesen, megrázta hegyes dárdáját; megingott a nagy Olympos félelmetesen a bagolyszemű istennő súlya alatt, körös-körül a föld is megrendült zúgva, és háborgott a tenger, bíbor habjai morajlottak és elárasztották a partokat. Hyperión fényes fia, a Nap is megállította gyors lovait és állt sokáig, amíg csak le nem tette a szűz halhatatlan vállairól isteni fegyvereit, ő, Pallas Athéné, és megörült a meggondoltságot adó Zeus. |
Üdvözlégy hát, örülj te is, te, az aigistartó Zeus
leánya, és én gondolok rád és más énekbe kezdek." Pallas Athéné Zeus
egyetemességének kivált egy oldalával áll összefüggésben: Zeus métieta, a
meggondolt tanács ura. Hésiodos egyenesen Métist, a "Meggondoltságot" teszi
Athéné anyjává, s evvel úgy egyezteti össze a Zeus fejéből születés mítoszát,
hogy Zeus lenyelte Métist, mikor az már szíve alatt hodta magzatát; így lett Pallas
Athéné obrimopatré, a hatalmas atyának a leánya, kiről azt hangsúlyozhatják a
költők, hogy anya nélkül született. De mindenképpen a métieta leánya, maga is
polymétis: "dús a meggondoltságban". Lényege a métis, a meggondoltság,
mely az élet ezer vonatkozásában érvényesülhet. Az Iliasban az agg Nestór oktatja
ezekkel a bölcs szavakkal a kocsiversenyre készülődő fiát, Antilokhost: "Te,
kedves fiam, métist, a megfontoltságot szívleld meg minden tekintetben, hogy ne
kerüljön el a győzelem: Mert métisszel, ésszel többre megy a favágó, mint erővel,
a métis segitségével a kormányos a borszínű tengeren gyors hajóját eligazítja,
még ha háborgatják is a szelek, és a métis teszi, hogy az egyik kocsihajtó győz a
másik felett. . ." Teljes joggal idézik ezeket a sorokat mint olyanokat, melyek
Pallas Athéné jelentőségének minden oldalában megmutatják a közös lényeget. Már
születésének mítosza, amint félelmet keltően, teljes fegyverzetben megjelenik az
istenek között, lényének harci jellegét mutatja. Atyja pajzsa, az aigis, őt is
megilleti, s az ő kezében ez még borzalmasabbá válik azáltal, hogy a Medusa-főt, a
Perseus által megölt Gorgó fejét is a pajzson viseli. S amint Zeus, ő is a szárnyas
Nikét, a "Győzelmet" tartja a jobb kezén. De mint harci
istent, legélesebben az jellemzi, ami Aréstól megkülönbözteti, ezt pedig az Iliasban
a görögök és a trójaiak szembenállása teszi világossá. A trójaiak, akiket Arés lelkesít, vad harci lármával rontanak az ellenségre, a
görögök, akiket a bagolyszemű Athéné vezet, méltóságteljes, néma fegyelemben
követik vezéreiket.
A háborúval való kapcsolatát kiemelő jelzői közül leggyakrabban a következők
fordulnak elő : atrytóné, "legyőzhetetlen", ageleié, "zsákmányszerző",
laossoos, mely egyszer "népet megrázót", másszor "népet megmentőt"
jelent. Általában jelenléte a harcban inkább oltalmazó, lelkesítő és fegyelmező;
az embereket irányítja, mint a jelenlevő métis, de nemcsak hogy Arésnak, a kizárólagosan
hadistennek a vadságához nem fogható, hanem pl. Apollón
is lényegesen többször használja a saját fegyverét. A szerelmet nem ismeri,
s nem szabad a nőiességnek olyanforma jelenlétére gondolnunk vele kapcsolatban,
mely, mint a germán mitológiában és a középkori lovagi epikában, a harc édes
jutalmával kecsegteti a győztest. De mindenesetre a harcban is nőiességével
van jelen, megjelenésében a szépséget és a félelmetességet, azt kell mondanunk,
hogy a megközelíthetetlen, félelmetes szépséget együtt hangsúlyozza
Homéros is.
Szépség és félelmetesség, lelkesítő nőiesség és megközelíthetetlen,
fegyelmező szűziesség jelenlétét érezte a görög harcos, s ezt Pallas Athéné
plasztikus alakjában személyesítette meg, akinek ereje, a métis vezette, és kegyesen
neki nyújtotta Nikét, a "győzelmet". Jelenlétét érezte és ezt az alakot
hitte az istennő lényegéhez illőnek, de úgy vélte, hogy isteni alakjában csak a
kiválasztott kevesek előtt jelenik meg. Zeus megközelíthetetlen
magasságból küldi a métist és osztja a győzelmet, Athéné mellette áll annak és
kézen vezeti, akit kedvel és akihez Zeus leengedi az Olymposról.
Talán most valamelyik bölcs vezérnek a helyzethez mért okos szavában beszél az
emberekhez, talán Hadés láthatatlanná tévő sisakját hordja,
és azért nem látják, csak jelenlétének isteni atmoszféráját érzik a
közelükben. És érzi az ellenség is : megzavarodottan fut előle.
További információk a témáról és minden egyébről:
|
copyright © László Zoltán 1999 - 2010
e-mail: Literatura.hu