Gigantomachia

GIGANTOMAKHIA

Gaia, a Földanya, megirigyelve az olymposiak uralmát és bosszút kívánva gyermekeiért, a titánokért, világra hozta a gigászokat, a kígyólábú óriásokat. Elhalványodtak a csillagok, Hélios, a Nap istene is elrémülve tartotta vissza lovait, mikor előjöttek a földből a gigászok, akik még meg sem születtek és már háborúhoz készítették jobbjukat. Anyjuk, Gaia, bosszút lihegő szavakkal biztatta őket : - Ti fogjátok legyőzni az égi isteneket; hadd lássa meg Kronos fia, hogy van-e fegyvere ellenem!

Most dőljön el, hogy Rhea gyermekei hatalmasabbak-e, mint az enyémek. Most : senki sem adja meg a Földnek az illő tiszteletet s nem válogat Zeus az eszközökben, ha a titánok ellen harcol. Prométheus eleven májából lakmározik a sas Skythiában, Atlas a tüzes égboltot tartja feje búbján a hyperboreiosok földjén, miközben az ősz hajára és szakállára észak kemény jege rakódik. Hát még Tityos, akinek folyton megújulnak a belei, de csak azért, hogy a keselyű újra meg újra azt falja. De most itt vagytok ti, bosszúálló hadsereg, oldjátok meg a titánok bilincseit, védjétek meg anyátokat! Hegyek és folyók: itt van, Zeus ellen minden tagomat felhasználhatjátok. Csak győzzétek le az Olympos isteneit, feloszthatjátok majd magatok között az uralmat, legyen a tiéd, Typhóeus, az ég villáma és a királyi jogar, neked szolgáljon, Enkelados, a tenger, egy másik ragadja magához a Hajnal gyeplőjét, tiéd legyen Delphoi babérága, Porphyríón, és Kirrha minden temploma. Könnyű volt rávenni a harcra a szilaj óriásokat. Már azt hitték, a balgák, hogy kezükben van a győzelem; egyik azt tervezte, hogyan fogja Poseidónt kiráncigálni a tenger habjai közül, a másik Arést akarta leteríteni, a harmadik Apollón szép fürtjeit érezte már goromba kezei között, és örültek már, hogy övék lesz Aphrodité, sőt a megközelíthetetlen Artemist és a szűz Pallas Athénét is el fogják hurcolni erőszakkal.

De közben Iris is összehívta az isteneket Zeus olymposi palotájába. Feljöttek a tenger meg a folyók istenei is mind, sőt még az alvilági lelkek is, Hadés és Persephoné ; a halál lovai visszahőköltek a fénytől a szokatlan úton és bizonytalanul haladtak tovább, sűrű sötétséget fújva orrlikaikból. Mikor már együtt voltak mindnyájan, így szólt hozzájuk Zeus, az emberek és istenek atyja : - Ó, te soha el nem pusztuló isteni sereg, ti, kiket örökre megillet az ég és akik nem vagytok a halál végzetének alávetve, látjátok, hogy a Föld megint milyen összeesküvést sző a mi világunk ellen? Új fiakat hozott világra ellenünk, de csak azért, hogy annyi sírdombbal legyen több a hátán, mint ahány gyermeket hozott a világra. S megharsant a felhők trombitája, az isteneknek az Aether, a gigászoknak a Föld adta meg a dörgő jelet a rohamra, a természet újra zűrzavarossá lett és aggódik uráért. A dölyfös gigászok szétfeszítík a természet határait, a sziget elhagyja helyét a tengerben, a sziklazátonyok felszínre kerülnek, a tengerpartok eltolódnak, a folyók megváltoztatják medrüket. Az egyik az Oita hegyét, a másik a Pangaiont, az Ossát vagy a jégborította Athóst használja fegyverül, amaz a Rhodopé sziklás hegyét szakítja fel a Hebros forrásaival együtt, és a gígászok vállán csorog végig az Enipeus vize is. Maga Gaia kisimult mezők felületén ül, nincs magaslat többé a földön, a Földanya gyermekei között osztotta szét önmagát. Irtózatos recsegés-ropogás, vad harci lárma töltötte be a levegőt. Elsőnek Arés hajtotta sebes lovait az ellenségre, arany pajzsa tűznél fényesebben ragyogott, dús fürtjeit sisak szorította le. Pelórost érte a kardja, ott, ahol a combja végén szörnyalakjához a két kígyótest csatlakozott; mind a három életét egyetlen csapással oltotta ki. Aztán az elterült óriási testen diadallal hajtotta végig harci szekerét. Mimas rohant elő, hogy megbosszulja testvére halálát. Már felragadta Lémnos tűz- hányó szigetét, Héphaistos műhelyével együtt, és Arésre hajította volna, de az isten megelőzte, dárdája hegyével agyvelejét érte. Mimas emberi teste meghalt, de a kettős kígyótest élt még és szörnyű sziszegéssel tört halála után is legyőzője ellen. Pallas Athéné nem használta dárdáját, csak a pajzsát mutatta Pallas gigásznak a Gorgó-fejjel, de ezt látni is elég volt: rémülten érezte a gigász, hogy kőkeménység kúszik végig a tagjain, és anélkül, hogy sebet kapott volna, merev lesz és tehetetlen., mint a márvány. Eppen akkor keresett sziklát a közelben Damastór, hogy az istenekre hajítsa, s most testvére megmerevedett tetemét kapta fel szikla helyett. Csodálkozva látta testvére halálát Ekhión s hogy megpróbálja az istennőt, szembenézett vele, akivel senki sem nézhet szembe kétszer. Vakmerő tekintetével megérdemelte halálát és a halállal együtt ismerte meg az istennőt. Utána Palléneus nyújtotta elvakult kezeit Athéné ellen; emberi testét dárdája hegyével ölte meg az istennő, ugyanakkor a kígyórész a Gorgó jéghideg tekintetétől fagyott merevvé. Porphyrión Délos szigetére rontott, hogy ott a világ tengelyét csavarja az istenek ellen. Elborzadva látta Néreus, a tengeri öreg, nyirkos barlangjából kiugrott ősz atyjával Thetis, és Poseidón magára maradt. A Kynthos hegy csúcsáról segítségért kiáltottak a szelíd nymphák, a nymphák, akik egyszerű nyilaikkal vadászni tanították egykor Apollónt, és akik először vetettek ágyat Létónak, mikor megszületett két ragyogó gyermeke, Apollón és Artemis, a Nap és a Hold. Rémülten kiáltott fel Apollónhoz segítségért maga Délos szigete : - Az én ölembe tett Létó, mikor születtél, hát most hallgass meg engem és segíts, mert kegyetlen kéz felszakít, hogy újra bolyongjak; mint régen. - Mert Délos szigete, mielőtt Apollón megszületett rajta, állandó hely nélkül bolyongott a téngeren. Apollón megjelent és legyőzte Porphyriónt. Pallénében jöttek a világra a gigászok, mások szerint pedig Phlegraiban. Sziklákat és égő szálfákat hajigáltak az ég ellen; Porphyrión és Alkyoneus voltak köztük a legerősebbek, Alkyoneus halhatatlan is volt, mindaddig, amíg saját szülőföldjén harcolt. Az isteneknek úgy ígérte a győzelmet a jóslat, ha halandó lesz a szövetségesük. Megtudta ezt Gaia és gyógyírt keresett, hogy halandó ember se tudja elpusztítani a fiait. De Zeus megtiltotta Eósnak, a Hajnalnak, Selénének, a Holdnak, és Héliosnak, a Napnak, hogy megmutassák a gyógyírt, s ő maga szedte le, hogy megelőzze Gaiát. S Athénét küldte, hogy hívja el szövetségesnek Héraklést. Héraklés először Alkyoneusra lőtte nyilát, de szülőföldjén nem lehetett bírni vele. Ekkor Athéné tanácsára elvonszolta Palléné területéről. Pallénén kívül már elvesztette halhatatlanságát a gigász és Héraklés megölhette. Ephialtés egyik szemét Apollón lőtte ki, a másikat Héraklés. Eurytost Dionysos ölte meg a thyrsosszal, Klytiost Hekaté izzó kövekkel, Enkelados menekült, de Athéné Szicília szigetét dobta rá. Pallast is Athéné nyúzta meg; Polybótés a tengeren keresztül menekült Poseidón elől, eljutott Kós szigetére, de itt Poseidón letört a szigetből egy darabot és azt hajította rá. Hermés Hadés láthatatlanná tévő sisakjában harcolt és megölte Hippolytost, Artemis Gratiónt, és a Moirák Agriost és Thoónt, akik rézbuzogánnyal harcoltak. A többit Zeus sújtotta le a villámával és Héraklés lőtte rakásra nyilaival.

Vissza