A Khaos volt az első létező : a tátongó üresség, vagy későbbi magyarázat szerint az elemek zavaros összevisszasága és Erós: a Szerelem az első működő erő a világban. Hogy Uranos, az "Ég" következett-e előbb, vagy Gaia (Gé), a "Föld", ebben már ellentmondanak egymásnak a különböző források, de abban általában már megint egyetértenek, hogy Gaia felesége volt Uranosnak. Uranos és Gaia gyermekei a hekatonkheirek, a "százkezű" óriások, Briareós, Kottos és Gyés. Az ő gyermekeik a kyklópsok is, a "kerekszemű" óriások, Brontés, Steropés és Argés, akiknek egyetlen, kerek szemük van a homlokuk közepén. Ők készítik majd a villámokat Zeusnak, föld alatti kovácsműhelyükben, Héphaistos vezetésével. Műhelyük némely hagyomány szerint az Aetna mélyén, de más helyi hagyományok szerint más tűzhányó kráterében van. Az Ég és Föld első gyermekei kemény és durva óriások, a még kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Nem közülük való az a Polyphémos, akivel Odysseusnak gyűlik meg a baja Homéros eposzában: ez is kyklóps, kegyetlen óriás, egyetlen kerek szemmel, de ő már Poseidónnak és Thoósa nymphának a gyermeke. Maga Uranos is elborzadt szörnyű gyermekeitől - borzalmasságukat érzékelteti az emberitől eltérő alakjuk is -, megkötözte és a Tartarosba hajitotta őket. A Tartaros az alvilág legsötétebb mélysége, ugyanolyan távolságnyira a földtől, mint amilyen távol van a föld az égtől, s keletkezése némelyek szerint megelőzte Uranos születését, az Ég keletkezését. Uranos és Gaia további fiai a titánok: Ókeanos, Koios, Hyperión, Krios, Iapetos és a legfiatalabb Kronos. Uranos és Gaia leányai a titanisok: Téthys, Rhea, Themis, Mnémosyné, Phoibé, Dióné és Theia. Haragudott Gaia Uranosra, amiért első gyermekeit a Tartarosba hajitotta, és ezért rávette a titánokat, hogy álljanak bosszút rajta. Ezek elvállalták - csak Okeanos nem vett részt a vállalkozásban -, s a legfiatalabb a testvérek közül, Kronos, átvett egy sarlót anyjától és avval megcsonkította atyját. Ekkor, Uranos kiömlő véréből születnek az Erinnysek: Alléktó, Tisiphoné és Megaira, a bosszúállásnak, a mardosó lelkiismeretnek az istennői. Uranost megfosztották hatalmától a titánok, szörny alakú testvéreiket felhozták a Tartarosból és Kronosnak adták át az uralmat. Kronos ismét bilincsbe verte és fogva tartotta a százkezű óriásokat és a kyklópsokat. Rheát vette feleségül Kronos, s mert Uranos és Gaia azt a jóslatot mondták, hogy saját gyermeke fogja megfosztani az uralomtól, gyermekeit, Hestiát, Démétért és Hérát, majd Hadést (más néven : Plutónt) és Poseidónt, amint megszülettek, lenyelte. Ezért Rhea, mikor legkisebb gyermekét, Zeust várta, elbújt Kronos elől Kréta szigetén, s mikor megszületett Zeus, egy követ pólyált be, és azt adta át Kronosnak. Kronos lenyelte a követ, s mikor Zeus megnőtt, beteljesedett a jóslat. Zeust Ókeanos leánya, Métis, az "Ész" segítette: mérget adott be Kronosnak, amitől az kihányta sorjában elnyelt gyermekeit. Legfelül a kő volt, így azt adta vissza először, majd Poseidónt, Plutónt, Hérát, Démétért és Hestiát, s így ezek születésük fordított sorrendjében látták meg másodszor a napvilágot. Ezért mondhatják a "harmadik isten- nemzedék"-ben Hestiát vagy Histiét - a házitűzhely istennőjét - a legidősebbnek és a legfiatalabbnak egyszerre. Ezután Zeus hadat indított Kronos és a titánok ellen. Tíz évig tartott a háború, s ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartaros foglyait hívja segítségül. Zeus kiszabadította a Tartarosból a kyklópsokat és a százkezű óriásokat. A kyklópsok ekkor készítették Zeusnak a villámot, Hadésnak a láthatatlanná tévő sisakot és Poseidónnak a háromágú szigonyt. Irtózatos harcban, melyet eget-földet rázó mennydörgés, a tenger szörnyű morajlása kísért, Zeus legyőzte Kronost és a többi titánt, s most őket parancsolta a Tartarosba, a százkezű óriásokat rendelve őrizetükre. Kronos három fia felosztotta egymás közt a világot. Zeusnak jutott az uralom az égben, Poseidónnak a tengeren és Plutónnak az alvilágban. A titánok utódai: Ókeanos és Téthys leányai, a háromezer Ókeanis, közöttük Asia, Styx, Élektra, Dóris, Eurynomé, Amphitrié és Métis, Koios és Pboibé leányai Asteria és Létó. Hyperión és Theia gyermekei Eós, a "Hajnal", Hélios, a "Nap" és Seléné, a "Hold". Kriosnak és Eurybidnak (Pontos leányának) a gyermekei Astraios, Pallas és Persés. Iapetos és Asia fiai Atlas, ki vállain tartja az eget, Prométheus, Epimétheus és Menoitios. Eós és Astraios gyermekei a Szelek és a Csillagok, Persés és Asteria leánya Hekaté, a hármas alakú alvilági istennő. Pallas és Styx gyermekei Niké, a "Győzelem", Kratos, az "Erő", Bié, az "Erőszak" és Zélos, a "Féltékenység". Hyperión és Theia gyermekei között játszódik le napról napra az a felséges égi színjáték, melynek a Csillagok, valamint Pan isten és Kephalos földi vadász, a Hajnal halandó szerelmese, a mellékszereplői. Négy szárnyas ló vonja fel az égboltra a tenger habjaiból Hélios tüzes szekerét, s jöttére a csillagok egyenként vetik magukat a tengerbe. Csak Phósphoros (latinul: Lucifer), a "fénythozó" hajnali csillag várja be nyugodtan állva a napkeltét. Az égbolt másik oldalán gyors lovon suhan tova Seléné, a Hold istennője, mert ha bátyja megérkezik, neki távoznia kell; Pan, a mezők kecskeszarvú istene, riadtan tekint hirtelen eltűnő kedvese után. Hélios előtt jár Éós, a hajnal rózsaujjú istennője, ki ilyenkor találkozik földi szerelmesével, Kephalosszal, vagy más mítosz szerint Oriónnal; Kephalos és Órión, a Hajnal halandó szeretői, mint híres vadászok, már kora hajnalban felverték az erdő csendjét vadászkutyáikkal. - Egyszer Hélios fia, Phaéthón is megkísérelte, hogy a tüzes napszekérrel felhajtson az égboltra, de gyönge kezével nem bírta a szárnyas lovakat fékezni. Túlságosan közel ragadták a földhöz a tüzes szekeret, majd hogy lángra nem gyúlt tőle a föld, s ezért büntetésből Zeus villáma sújtotta halálra a vakmerő fiút. Nővérei megsiratták Phaethónt és az ő könnyeikből keletkezett a borostyánkő, míg ők maguk égerfákká (vagy nyárfákká) változtak. A titánok harcában, a titanomakhiában, az ifjabb titánok közül csak Menoitiost érte Zeus haragja, ezt Kronos testvéreivel együtt taszította a Tartarosra Zeus. Styx viszont négy gyermekével, a Győzelemmel, Erővel, Féltékenységgel és Erőszakkal, Zeust segítette, ezért kapta jutalmul azt a megbecsülést, hogy a legszentebb eskü az legyen, ha valaki az ő vizére, az alvilági szikláról lezuhogó folyóra esküszik.