Pán

Hermes és Dryope fia, a pásztorok istene. Hazája Arkadia volt s ennek pásztori lakóinál legnagyobb tiszteletben állt. Kecskelábai, kecskefarka, szőrös teste, hegyes fülei és szarvai voltak, s ez alakjától anyja annyira megijedt, hogy rémülten elfutott, midőn világra hozta. A nymphák is futnak előle, kiket szerelmével üldöz. Ezeknek egyike, Syrinx, menekülése közben náddá változott s belőle készíté Pan a hasonló nevű nádsipot. Oly ügyesen játszott e hangszeren, hogy Apollóval is versenyre szállt, s midőn a biróul felkért Midas neki itélte a győzelmet, Apollo ezt büntetésül rossz izléseért szamárfülekkel látta el. Midas sokáig elrejté e titkot sipkája alatt, de borbélya nyomára jött s nem tudva titkot őrizni, gödröt vájt egy tó partján s ennek sugta meg. De a következő évben nád nőtt e helyen, mely a szélben mindig ezt hangoztatta: «Midasnak szamárfülei vannak.»

Pán

Pan legszivesebben tartózkodik az erdős hegyszakadékokban. Oly erős hangja van, hogy ordítása még a titánokat is megszalasztotta. Ezért nevezik a rögtöni nagy rettegést páni félelemnek. Plutarchos ellenben onnan származtatja e kifejezés eredetét, hogy az Egyptomban lakó Pan és satyrok először jelentették Osiris halálát s ezzel roppant rémületbe ejtették az embereket.
Tiszteletére bárányt, borjút, tejet, mézet, mustot áldoztak. Jelvényei: a nádsip, pásztori bot és fenyőkoszorú. Az arkadiai Akakesionban ősrégi jóshelye volt. Gyermekei a Paniskok (apró Panok) voltak, kiket később összezavartak a satyrokkal.
Pannak megfelel a római Faunus jelentése. A pásztorok mint oly istent tisztelték, ki marháik tenyésztését előmozdítja (Inuus) és a ragadozó állatoktól megvédi (Lupercus). Éjjelenkint a házakba lopózik s az embereket rossz álmokkal gyötri (Incubus). Társai voltak a Faunok, a görög Paniskok hasonmásai.
Faunus főünnepe február 15-én a Lupercalia ünnep volt. E napon a Luperci, Faunus papjai, a levágott bakok véres bőrébe öltözve végigfutottak a város utczáin, s ugyanezen bőrből hasított szíjakkal mindenkit megcsapkodtak, kivel útközben találkoztak. A gyermektelen asszonyok készakarva útjokba álltak, mert a néphit szerint a szíjak ütése megszüntette a meddőséget. - Másik ünnepét, a Faunaliát deczemberben lakomákkal és mulatságokkal ülték meg. Faunus neje Fauna (Bona Dea) a mezők áldó istennője. Tiszteletére az asszonyok éjjel mutattak be áldozatot, melyből a férfiak ki voltak zárva



Vissza

copyright © László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu