"Aki nem fél a fehér zenészektől."
Amerikai bluesgitáros, énekes, zeneszerző. Eredeti neve: George Guy 1936. július 30. Lettsworth, Louisiana. |
Buddy Guy hetvenes évei derekán is a legkiemelkedőbb gitáros
az elektromos blues műfajban, a chicagói blues egyik úttörőjének tartják.
Nemcsak fekete, hanem
fehér zenésztársai is örömmel zenélnek együtt vele
stúdióban vagy színpadon. A Rolling Stone magazin minden idők 100 legjobb
gitárosa között a 30. helyre sorolta. Hosszú pályafutásához képest nem túl sok,
mindössze hat Grammy-díja van. Ugyanakkor több mint két tucat W. C. Handy, újabb
nevén Blues Music Awards birtokosa. A 2010-es Living Proof több
díjat kapott, ő maga pedig életműdíjas lett. 2005 óta a rock and roll
halhatatlanja.
Guitar Slim,
Muddy Waters,
John Lee Hooker,
Willie Dixon,
Howlin Wolf, T-Bone Walker,
B. B. King és mások nyomdokain
haladva lett az egyik legjobb bluesgitáros. Tizenhárom éves korában saját
készítésű gitárján kezdett pengetni. Kamaszkorától rádióállomásokról „szedte le”
a zenéket. Az ötvenes évek elejétől "Big Poppa" John Tilly, Slim Harpo és
Lightnin’ Slim együtteseiben muzsikált. Huszonegy évesen a városi blues
bölcsőjének számító Chicagóba költözött. Vetélkedőt nyert az Európában is
jegyzett Magic Sam és Otis Rush előtt. Fellépett Muddy Watersszel,
Little
Walter-rel, Howlin Wolffal, Freddie King-gel. Willie Dixonnal és B. B. Kinggel.
Dixon azért volt rá nagy hatással, mert ugyanazt a kozmetikázatlan bluest
játszotta, mint ő maga.
Soha nem hajtott arra, hogy lemezekkel árassza el a
piacot, így első lemezei Hoodoo Man és I Left My Blues
in San Francisco csak 1965-ben illetve 1967-ben jelentek meg. Az 1968-as
Man and The Blues, majd 1971-ben és 1972-ben zenészbarátjával, a
Budapesten is járt Junior Wells fekete szájharmonikással készített lemezt,
később is gyakran zenéltek együtt színpadon és stúdióban. A hetvenes években egy
időre eltűnt a kiadók kínlatából, s az 1981-es Stone Crazy!
majd az 1991-es Damn Right I’ve got The Blues aratott
megérdemelt sikert. Ettől kezdve a Live: The Real Deal, a
Slippin in, a Sweat Tea (listát is vezetett),
a Grammy-díjas Blues Singer, a Bring’em In
Carlos Santana, John
Mayer, Keith Richards és Keb Mo közreműködésével érdemelte ki a közönség és a
szakma elismerését. Hetvenedik születésnapjára jelent meg az Everday We
Have the Blues, megérdemelt siker a Skin Deep, vagy az említett Living
Proof. Sorlemezeinek száma több mint harminc, a válogatásoké ennél is jóval
több.Több mint egy tucat albuma került a legjobb tíz közé. A legismertebb kiadók
közül a Delmark, a Chess, a Vanguard, az Alligator, az MCA jelentette meg Buddy
Guy lemezeit.
Először 1965-ben járt Európában, de csak a kilencvenes évektől
ismerték és szerették meg az öreg kontinensen. Bár egyértelműen blueszenész,
kezdetektől, gyaklran játszott rockot is. Buddy Guy a legnagyobb fehér zenészek
közül játszott zenélt Eric
Clapton-nal (a Crossroads fesztiválokon is), Bonnie Raittel,
Stevie
Ray Vaughan-nal, valamint a
Rolling Stones-szal. Fellépett Jaggerék legutóbbi világturnéján,
szerepelt Martin Scorsese filmjében - a Shine Alight többször került adásba a
hazai tv-csatornákon. Buddy Guyt az utolsó nagy gitármohikánok egyikeként
tisztelik, kiérdemelte a Blues Giant címet. 2015-ben Grammy életműdijat kapott.
Kovács Miklós
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani.
copyright ©
László Zoltán 2011 - 2015
e-mail: Literatura.hu