"A velőtrázó hang - több műfajban is első osztályú."
Brit rock - blues és jazzrock énekes. Eredeti neve: John Henry Deighton 1940. október 13. Islington, Nagy-Britannia. Másik művészneve: Little Joe Cook |
A bődületes hangú Chris Farlowe, a brit rock és blues egyik
legnagyobb formátumú egyénisége, még túl a hetvenedik életévén is rendkívül
aktív. Jó néhány személyes fellépése közelebb hozta őt magyarországi
rajongóihoz. Elsősorban Lonnie Donegan, a
Rolling Stones együttes és
természetesen a fekete blues formálta stílusát követte, több mint ötven évet
töltött a zenészpályán.
Szülei nem ellenezték, hogy zenész legyen, s 17
éves korában csatlakozott a John Henry Skiffle Grouphoz, amelyet egy évvel
később a Johnny Burns Rhythm and Blues Quartetre, 1959-ben pedig a kislemezt is
produkáló Thunderbirdsre cserélt. Kezdetben ugyan gitározott is, de hamarosan
felhagyott a hangszerrel, és csak az éneklésre koncentrált.
A
Thunderbirdsszel Farlowe hamburgi klubokban is megfordult. A zenekarnak tagja
volt többek között Albert Lee gitáros, Carl Palmer dobos és Dave Greenslade
(majdani Colosseum) billentyűs. Ebben a formációban már ismert művésznevét
használta, az általa tisztelt Tal Farlowe amerikai rockzenésztől vette. Első
saját kislemeze, az Air Travel című dallal 1962-ben jelent meg.
Miután
zenészpályája kezdetétől szívügye volt a blues, feltűnt
Alexis Korner válogatott
bluescsapatában, s 1965-ben lemezre vette a Stormy Monday Bluest, T-Bone Walker
fekete blueszenész klasszikus szerzeményét. (Ki tudja miért, a dal Little Joe
Cook álnéven került lemezre.)
A hatvanas évek derekától egyre szélesebb
körben vált népszerűvé, főleg azután, hogy 1966-ban listavezető lett a Rolling
Stones Out of Time című dalának feldolgozásával, és sikerre vitte a
Small Faces All Or Nothing című
dalát. Emellett a Rock and Roll Soldier, a Handbags and
Gladrags és a Who’s Been Sleeping In My Bed is a
sikerei közé tartozott.
A későbbiek során napirenden tartotta a Rolling
Stones-dalok feldolgozásait, s énekelt
Otis Redding-től is.
Jelentős fordulat volt életében, amikor 1970-ben a
Colosseum tagja lett. A
kitűnő erőkből álló zenekar, igazi rock-és bluesklasszikusokat produkált lemezen
és koncerten, de csak rövid ideig bírta.
Farlowe a Colosseum után az
Atomic Rooster-rel
folytatta (dobosa szintén Carl Palmer volt), majd szólóban lépett fel. Egy
súlyos autóbaleset a hetvenes évek közepén marandó sérüléseket okozott, emiatt
évekig távol maradt a zenétől. Asztalosműhelyében dolgozott, és a II.
világháborús relikviákat árusító boltjával foglalkozott.
A nyolcvanas évek
közepén jelent meg Out of Blue című kitűnő albuma, majd az
évtized végén Jimmmy Page Outrider című szólóalbumán énekelte a Hummingbirdöt és
a Prison Bluest, ezekkel ismét reflektorfénybe került. 1994-ben
csatlakozott az újjáalakuló Colosseumhoz.
Közben Chris Farlowe saját
együttesével is folytatta, és szép sikereket ért el. Ezen kívül Dave Clem
Clempson gitárossal együtt a Hamburg Blues Banddel turnézott. Láthattuk őt
Budapesten és Pakson is a legkülönbözőbb helyszíneken – összesen tíz alkalommal
a Colosseummal, a saját együttesével és a Hamburg Blues Banddel. Az egyik paksi
koncertjének anyaga alapján 2005-ben elkészítette a szakma által igen kedvezően
fogadott Hungary for Blues című kitűnő albumát.
Az utóbbi években
koncertezett többek között a Magyarországon többször járt Maggie Bell
együttesével egy Maximum Rhythm and Blues Tour című, több mint harminc koncertet
magában foglaló brit színházi koncertsorozat keretében. Ezen kívül hangját adta
a BBC egyik tv-sorozatához, amelynek zenéjét Dave Greenslade szerezte.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu