"A legkorábban távozott a blues királyai közül."
"A legkorábban távozott a blues királyai közül."
| Amerikai bluesénekes, gitáros, szerző. Eredeti neve: Frederick Christian 1934. szeptember 3. Gilmer, Texas. 1976. december 28. Dallas, Texas. |
 |
A blues többi királya – a néhai
Albert King és a 86
esztendős B. B. King
mellett a – kiemelkedő helye van a műfaj történetében a mindössze 42 évet élt
Freddie Kingnek. Robert Johnson,
T-Bone Walker, Howlin Wolf,
Willie Dixon és
Elmore James és mások után 2011-ben a Rock and Roll halhatatlanja lett, a rock
műfajára gyakorolt jelentős hatását elismerve. Hosszú sort tenne ki azoknak a
zenészeknek a neve, akik mesterükként tisztelik, a kerek formája miatt Texas
Cannonballként (texasi ágyúgolyó) néven is emlegetett Freddie Kinget. E követők
között van Eric Clapton,
Jeff Beck és
Carlos Santana is. A későbbi
generáció jeles gitárosai közül példaképének vallotta őt egyebek között Steve
Ray Vaughan is.
A tehetséges fiú sok pályatársától eltérően nem apjától vagy
más férfirokonától, hanem anyjától, Ella Mae-től sajátította el az alapokat -
anyja hatéves korában zenére kezdte tanítgatni a gyermeket, igaz besegített egy
nagybácsi is. Családjával a negyvenes évek végén Chicagóban telepedett le, így
korán Muddy Waters,
Little Walter, T-Bone Walker és Jimmy Rogers hatása alatt alakította ki saját
stílusát. Első saját zenekarát az ötvenes évek derekán alakította. Klubokból
indult a karrierje, megfordult például Robert Lockwood Jr. és Hound Dog Taylor
együttesében. 1961-ben már hat dala került a rhythm and blues lista 30 legjobbja
közé.
A hatvanas években ajándékozta meg a bluesvilágot a Have You
Ever Loved A Woman, a Hide Away, vagy a The
Stumble és más nagyszerű dalával. A Have You Ever Loved a Womant szinte
minden valamire való blueszenész feldolgozta, igazi örökzöld a műfajon belül. A
Hideawayt a fiatal Clapton, a The Stumble és a Someday, After Awhile című dalai
Peter Green révén váltak naggyá. Ugyancsak zenészek sokasága dolgozta fel az I’m
Tore Downt.
Már a hatvanas évek közepétől szívesen dolgozott fehér
zenészekkel, köztük Stan Webbel, a Chicken Shack vezéregyéniségével, Leon
Russell-lel és természetesen Claptonnal. Az évtized végétől Freddie King igazi
fesztiválhős lett. A hetvenes években is keményen hajtott, állandóan
koncertezett, szíve azonban 1976-ban cserbenhagyta.
Életében tizenhat
sorlemeze jelent meg, az utolsó 1975-ben. Halála után a kiadók folytatták
sorlemezeinek megjelentetését, így ezek száma eléri a harmincötöt. Természetesen
számos válogatás is őrzi hangját és gitárjátékát. Nagyon sok kiadóval dolgozott,
így az újrakiadások szerencsére mindig sínen voltak. A Freddie King
Sings the Blues című korongját tartják máig is a legsikerültebb
lemezének. Noha a blues, az ötvenes évek zenéje „kislemezes műfaj” volt, számos
albuma értékes hozzájárulás a műfaj fejlődéséhez. Említést érdemel a Let’s
Hideaway and Dance Away With Freddie King című korongja, amelyet 2011-ben ismét
megjelentettek, vagy a Hide Away és a Burglar. A posztumusz albumokkal összesen
35 sorlemeze jelent meg.
Nem akart mindenáron sztár lenni, csillogni, kellő
alázattal dolgozott a mindenkori zenésztársaival. A modern elektronikus blues
egyik legnagyobb egyéniségét jutalmazták halhatatlansággal.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Freddie King Sings The Blues (1961) Let’s Hideaway and Dance Away With Freddie King (1961, 2011) Bossa Nova&Blues (1962) Gives You a Bonanza of Instrumentls (1965) Hide Away (1969) My Feeling for The Blues (1969) Getting Ready (1971) Texas Cannonball (1972) Burglar (1974) Larger Than Life (1975) Freddie King Sings (1989) Just Pickin’ (1989) Live at The Texas Opry House (1992) Blues Hero (1994) Key To the Highway (1995) Live at The Electric Ballroom 1974 (1996) The Very Best of Freddie King Vol 1-3 (2002) Live In Europe (2007) |
   Texas In My Blues (2007) |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012 - 2013
e-mail: Literatura.hu