"Nemcsak zenélt, példát is mutatott."
Kanadai rock- és bluesgitáros, énekes, zeneszerző. Eredeti neve: Normann Jeffrey Healey 1966. március 25. Toronto, Kanada . 2008. március 2., Toronto, Kanada. |
A sokra hivatott kanadai rock- és blueszenésszel rendkívül
mostohán bánt a sors: születésétől kezdve küzdött a rák ellen. A betegség ritka
formája retinahártyáját támadta meg, s a retinoblasztóma következtében egyéves
korában elvesztette szeme világát. A betegség a legkülönbözőbb szerveit támadta
meg, számos daganatot távolítottak el testéből.
Két albuma is vezette a
Billboard blueslemezeinek listáját, más lemezei is szerepeltek listákon, ha nem
is az élvonalban. A rock és a blues mellett szívesen játszott, jazzt,
dixielandot is. A sokezres lemezgyűjteményének értékes darabjai között jócskán
voltak 78-as fordulatszámú „ősleletek” is.
Jeff Healey kisgyermek korától
vonzódott a zenéhez, első gitárját hároméves korában kapta, de más hangszereken
is próbálkozott. (Például később trombitán játszott.) Tizenhét évesen alakította
első zenekarát, a Blue Directiont, amellyel Toronto környékén bulizott. Egészen
fiatalon határozott elképzelései voltak a zenéről, példaképe volt többek között
Eric Clapton,
Jimi Hendrix,
Albert King,
B. B. King,
Steve Ray Vaughan. Húszéves
sem volt, amikor Albert Collinssal, B. B. Kinggel és Stevie Ray Vaughannal
koncertezett. Fiatal kanadai zenészekkel - Joe Rockmannal és Tom Stephennel –
alakította a The Jeff Healey Bandet, amely Kanada-szerte turnézott. Volt egy
Jazz Wizzard nevű zenekara is.
Kislemezekkel és videókkal kezdte a
bemutatkozást. Az Arista lemezkiadóhoz 1988-ban szerződött, s 1989-ban a cégnél
jelent meg a See The Light (Lásd a fényt) című első albuma, amelyből videó is
készült -- platinalemez lett, Grammy-díjra jelölték.
Jeff Healey a Roadhouse
című 1989-es filmben vak blueszenészt alakított. (Patrick Swayze volt a film
főszereplője) A film zenéje lemezen is megjelent, négy saját szerzeménnyel.
Ebben az évben indult Healey első világkörüli turnéjára, s mind hosszabb
koncertsorozaton „rekedt” zenésztársaival az Egyesült Államokban. Együttese
1990-ben kiérdemelte a legrangosabb kanadai elismerést, a Juno Awardst. Healey
és társai 1990-1994 között néhány kislemezükkel szerepeltek a kanadai top 10-ben
– köztük a While My Guitar gently Weeps című
Beatles-szám feldolgozásával. (A
felvételen George Harrison és Jeff Lynne vokálozott.)
A Hell To Pay című
lemeze Mark Knopfler és George Harrison közreműködésével a kemény rockhoz
közelített. Az 1992-ben megjelent Feel This, majd az 1995-ös Cover To Cover
lemeze egyaránt nagy siker volt a közönség körében. Az utóbbin Jimi Hendrix,
John Lennon és mások szerzeményei és saját korábbi dalai hallhatók. Több albuma
jelent meg szólóban is.
Folyamatosan koncertezett zenekarával. Eric
Claptonnal, Jimmy Page-dzsel,
Mick Jagger-rel és másokkal együtt részt vett Jimmy
Rogers fekete gitáros emlékére rendezett zenésztalálkozón. 2003-ban és 2004-ben
válogatásalbummal jelentkezett, 2005-ben 1999-es montreux-i koncertjének addig
ismeretlen felvételét. A halál után megjelent Mess of Blues című szólólemeze
méltán lett első helyezett az amerikai Billboardon.
Healey többnyire ülve
játszott térdére fektetett Fender Stratocaster gitárján. Lemezlovasként a múlt
század húszas éveiből származó jazzlemezeit mutatta be egy torontói rádióban, s
egyéb különböző rádióprogramokban szerepelt. Szívesen segítette a fiatal
zenészeket.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu