"Nehézfiú volt a zenében és az életben is."
Amerikai blues- és folkzenész – énekes, gitáros,
harmonikás és zongorista. Eredeti neve: Huddie William Ledbetter 1889. január 29., Mooringsport, Louisiana. 1949. december 6. New York, New York. |
A század első felének kitűnő, eredeti blues- és folkzenésze
Leadbelly, aki fekete és fehér zenészeknek egyaránt megbecsült társa volt.
Játszott a folkblues olyan legendáival, mint Sonny Terry és Brownie McGhee,
Blind Lemon Jefferson, vagy éppen a súlyos társadalmi feszültségeket dalba öntő
Woodie Guthrie és
Pete Seeger .
Megszámlálhatatlan feldolgozás született a Goodnight Irene című
dalából, de legendás volt a Death Lettes Blues vagy Roberta című szerzeménye is.
A rock and roll és a blues halhatatlanja, a 12 húros gitár mestere. A mai
nemzedékre főleg rossz minőségi bakelitlemezekről digitalizált dalai maradtak
fenn. Nevét egyes források Lead Bellynek írták, lemezei is jelentek meg így.
Születési évszámát sem egységesen adják.
Apja közvetlen felmenői még
rabszolgák voltak. Anyai ágon cherokee indián vér is került Leadbelly ereibe.
Amikor ötéves volt, családjával Texasba költözött. Már gyermekkorában megtanult
gitározni, szájharmonikázni, Blind Lemon Jeffersonnal, a blues ősforrásával 14
éves korában ismerkedett meg, de nem tőle, hanem nagybátyjától kapta az első
zenei "képzést".
Tizenhat éves korában kezdett énekelni, miközben keményen
dolgozott a mezőgazdasági farmokon. Fiatal korától hatalmas mennyiségű dalt
ismert, tanult meg és dolgozott fel. Neki mindegy volt, fekete vagy fehér ember
muzsikáját játssza-e. Ismert hangszerei mellett mandolinozott, bőgőzött is, de ő
maga is a 12 húros gitárt tartotta a legfontosabbnak.
A 20. század első
éveiben vándorbotot ragadott Shreveport, Houston, New Orleans és Dallas volt az
útirány. Szerencsét próbált a nyugati partvidéken is, de az a vidék idegen
maradt számára.
Nyughatatlan természetét a krónikák szerint apjától
örökölte. Hamar összeütközésbe került a törvénnyel: ült börtönben, gyilkosságért
is, ezt ugyan nem tudták egyértelműen ráizonyítaní. Összesen négyszer
börtönözték be.
John A. Lomax és fia, Alan a Library of Congress számára
gyűjtöttek népzenét, eközben találtak rá Leadbellyre és sok más fekete zenészre.
A kongresszusi könyvtár számára. készített felvételeiket hosszas előkészületek
után 1990-ben adták ki 12 lemezen.
Számainak jelentős részét ő maga írta. A
már említetteken kívül a Rock Island Line, a Boll Weevil, az Alberta, a Take
This Hammer, a Gallis Pole, a Midnight Special, a Roberta - mindegyiket nagyon
sokan tűzték műsorra, feketék és fehérek egyaránt. Szívesen vett át hagyományos
bluesokat és játszotta W. C. Handy, Blind Lemon Jefferson, Bessie Smith,
Victoria Spivey, Big Bill Broonzy és mások dalait.
Fellépett többek között
Blind Lemon Jeffersonnal, a Sonny Terry és Brownie McGhee blueskettőssel, Josh
White-tal, a Golden Gate kvartettel. A zenésztársakkal közös felvételei a
gyűjtők kincsei.
Kereskedelmi forgalomba 1935-ben került az első lemeze, s
ebben az időben kezdték sugározni dalait a különböző rádióállomások. Rövid
filmfelvételek is maradtak fenn róla. Az önálló koncertjei mellett énekelt
kocsmákban, egyetemi klubokban és politikai gyűléseken. Már csak zűrös előélete
miatt is vállalt börtönkoncerteket.
A 20. század egyik legjelentősebb
zenésze volt, akit magáénak követelt a country és a blues is. Ősrégi
felvételeinek jó része ma már elérhető CD-n is -- a korszerű technika
természetesen változtatott dalainak hangzásán, hatásán is.
Leadbelly soha nem
tanult zenét. Számára minden zene tánczene, vagy munkadal volt, s ekként
tekintett a bluesra is.
Dalainak számos feldolgozója közül Lonnie Donegan,
Elvis Presley, a
The Beach Boys, Pete Seeger, a
Creedence Clearwater
Revival, az Animals,
Ry Cooder, a Led Zeppelin,
Van Morrison, Tom
Waits nevét érdemes kiemelni..
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu