"Már elmúlt kilencven , amikor átvehette első és egyetlen Grammy-díját."
Amerikai blueszenész, zongorista, énekes, szerző. Eredeti neve: Joseph Williams Perkins 1913. július 7. Belzoni, Mississippi. 2011. március 21., Austin, Texas. |
Valóban a blues egyik nagy öregje volt a kitűnő zongorista és
énekes – csaknem száz évet élt meg. Díjakkal nem nagyon kényeztették el: első
Grammy-díját nem sokkal halála előtt kapta, - mint az elismerés legidősebb
nyertese, s utolsó lemezei már a Billboard lista élmezőnyébe kapaszkodtak.
Természetesen megkapta a Grammy életműdíjat is, s bekerült a Blues Hall of Fame
nagy családjába. A Blues Music Award-ot igen nagy számban érdemelte ki, s a
legjobb zongoristának járó díj az ő nevét viseli.
Pinetop Perkins átzenélte
az egész 20. századot, több mint hatvan évet töltött a színpadon. A múlt század
húszas éveitől zenélt, eleinte gitározott is, de a negyvenes évektől a zongora
mellett kötött ki, miután keze megsérült valami nőügyben kirobbant
veszekedésben.
Zongorázni autodidaktaként tanult meg. Példaképe Roosevelt
Sykes, Little Brother Montgomery, Pinetop Smith és Leroy Carr. A negyvenes
években Robert Nighthawk összehozta Earl Hooker gitárossal, akivel az ötvenes
évektől együtt jártak "bulizni", s aki segítette pályáján. Zenélt
Sonny Boy Williamson-nal és
B.B. King-gel. Hosszú éveken át
tagja volt Muddy Waters
blueslegenda bandájának, később az emlékét ápoló tribute bandnek is. Alapítója a
Legendary Blues Bandnek, hosszú éveket töltött ebben a zenekarban. Egyik
leghíresebb számának, a Pinetop Boogie Woogie-nak Pinetop Smith a szerzője, ezt
1953-ban vette fel először. A számot Clarence "Pinetop" Smithnek, egyik
mentorának ajánlotta.
Sonny Boy Wiliamson King Biscuit Time rádiójának
köszönhetően ismerték meg szélesebb körben az ötvenes években, amikor Earl
Hookerrel, Big Joe Williamsszel, Robert Nighthawk-kal, Ike Turnerrel és
Buddy Guyjal is zenélt. (Előzőleg a KFFA rádió is játszotta dalait). Élete nagy
részében együttesekben játszott , csak jóval hetven fölött kezdte önálló
lemezeinek megjelentetését. Boogie Woogie King volt az első önálló lemezének
címe, amely 1976-ban jelent meg. Ezt több mint egy tucat követte, s jó néhány
válogatáson is hallani játékát. Ilyen osszú pályához nem sok a lemezek
mennyisége, viszont mindegyik minőségi korong volt.
Életerejére és
szerencséjére jellemző, hogy túl a kilencvenen autója vonattal ütközött, a jármű
totálkáros lett - ő túlélte. Join At the Hip című, Grammy-díjas és immár
utolsó lemezének alkotótársával, a 75 esztendős Willie „Big Eyes” Smith
dobossal, szájherflissel énekessel és zeneszerzővel újabb közös lemezt
tervezgettek.
Szerepelt Martin Scorsesénak a Duna TV-ben is bemutatott
bluestörténeti sorozatának Piano Blues című részben.
Első Grammy-díját a
tradicionális blues albumok kategóriájában 2007-ben kapta a Last of The Great
Mississippi Delta Bluesmen - Live in Dallas című lemezéért. A legkényesebb
igényeket is kielégíti a Pinetop Perkins and Friends korongja is, többek között
Eric Clapton,
B.B. King és Jimmie Vaughan közreműködésével. Alkotótársa, a sokkal
fiatalabb de már 75 esztendős Willie „Big Eyes” Smith, akivel évtizedeken át
játszottak együtt. Smith dobos, szájherflis, énekes, zeneszerző, a Blues Music
Awards sokszoros díjazottja.
Társaságkedvelő embernek ismerték,
szeretettel vették körül az emberek. Szép, hosszú,”munkás” élet jutott neki,
ennek titkát Pinetop Perkins abban látta, hogy mindig arra törekedett, hogy több
mindennel foglalkozzék. Életéről, pályájáról DVD is megjelent. Feltűnt a Blues
Brothers című kitűnő filmben (John Lee Hookert kísérte, de nyilván nem sokan
figyeltek rá.)
(Kovács Miklós)
A Cd-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu