"Ő volt a második, de a híresebb ezen a néven."
Amerikai blueszenész, szájharmonikás, énekes, dalszerző,
hangszerelő. Eredeti neve: Aleck (Alex) Ford Rice Miller 1899. december 5. Glendora, Mississippi. 1965. május 25. Helena, Arkansas. |
A múlt század első felében számos kitűnő szájharmonikást
ismert a világ, kettőt a sors szeszélye folytán egyformán Sonny Boy
Williamsonnak hívtak. Megkülönböztetésül sorszámmal is ellátták őket, ennek
ellenére olykor még szakírók is keverik életrajzi adataikat. A két Sonny Boy
Williamson művésznevet viselő zenész közül a II. számot viselő volt a
jelentősebb a blues története szempontjából – az is igaz, hogy „névrokona”
1948-ban bekövetkezett halála után fordult felé a figyelem. Érdemei alapján
egyébként mindkét Williamson bekerült a blues halhatatlanjai közé.
A II.
számú Williamson, Aleck (Alex) Ford Rice Miller nevéből a Rice gyermekkorától
viselt becenév volt, ezzel is meg tudták különböztetni I. számú zenésztársától,
John Lee-től. Születési évszámaként általában elfogadják az 1899-es évszámot,
bár más évek is forgalomban vannak (a napot egyformán tudja mindenki.)
Azon
kívül, hogy állítólag törvénytelen gyerek volt, és 5 éves korától játszott
szájharmonikán, keveset tudni a gyermekkoráról. Állítólag fiatalon elszökött
hazulról. A harmincas évektől Mississipppi, Missouri, Arkansas és Tennessee
államokban tűnt fel Robert Johnson-nal,
Elmore James-szel,
Howlin Wolf-fal, Robert Nighthawkkal és
Robert Jr. Lockwooddal lépett fel különféle kocsmákban a Mississippi
deltavidékén. Gyakran az utcán is zenélésbe fogtak, hiszen a pénzre szükségük
volt.
Sonny Boy Williamson a szájharmonika mellett énekelt is, érdekes,
jellegzetes blueshangja volt. A negyvenes évek elején a helenai KFFA rádió King
Biscuit Time műsorában foglalkoztatták, ettől kezdve egyre többen ismerték meg.
Ez volt az első élő blues rádióműsor. Vendége volt a műsorban többek között
Elmore James, Robert Lockwood Jr. pedig gyakorlatilag a program „házi zenésze”
lett. King Biscuit Entertainers néven zenekara is volt azokban az években.
A
lemezfelvételeket csak az ötvenes években kezdte el szűkebb hazájában, később
Detroitba, majd Chicagóba költözött. Ettől kezdve tucat számra jelentek meg
lemezei, igaz, hogy legtöbbjük már 1965-ben bekövetkezett halála után került a
lemezpiacra. Érdemes kiemelni, hogy válogatásalbumai közül sok eredetiként
érdemel említést. Lemezeinek többségét az ötvenes évek közepétől 1963-ig a
legjelentősebb blueskiadó, a Chess jelentette meg. Egyébként jóval több, mint
hatvan lemeze jelent meg a válogatásokkal együtt.
Nagy esemény volt, amikor
1963-ban és 1964-ben átrándult Európába az American Folk and Blues Festivál
sorozat keretében. Egyik alkalommal kísérte őt a
Yardbirds, másik esetben az
Animals. Közös lemezeik
évekkel később – szintén halála után - jelentek meg, többfajta szerkesztésben.
Az Animalst egyébként sajátos "tájszólásban" Mammimalsként emlegette. Az egyik
londoni fellépésén Chris Barber is a társa volt. A fekete zenészek közül a már
említetteken kívül játszott például
Willie Dixon-nal,
Memphis
Slim-mel és az akkor még ifjú Buddy Guy-jal.
Dalai között a műfaj értéke a Keep it Yourself, a
Help Me, a Fattening Frogs for Snakes, a One
Way Out, a Like Wolf, a Your Funeral and My
Trial és a Don't Start Me To Talking (utóbbi 3.
helyezett volt a Billboardon) . A szívroham következtében elhunyt Sonny Boy
Williamsont a közönség szerette kedvességéért és jó beszólásaiért. Kellemes
egyénisége sok barátot szerzett a bluesnak.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kel kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu