"Volt követőjük a dohányúton."
1962-ben alakult angol pop-rock együttes. Eredeti felállás: Ray Phillips ének; Arthur Sharp ének; John Hawken zongora; Mick Dunford gitár; Pete Shannon Harris basszusgitár; Dave Maine dob. |
A brit invázió egyik meghatározó együttese, a Nashville Teens
1962 nyarán alakult kitűnő énekesekkel. A később szólópályát kezdő Ray Philips
mellett Arthur Sharp adta a hangot (Sharp menedzserként kezdte zenei
pályafutását.)
A zenekar története két fejezetre osztható: az alakulás után
nagyjából egy évtizedet húzott le együtt, majd a nosztalgiahullámot meglovagolva
1990-ben tért vissza, s az új évezredbe is átmentették magukat szüntelenül
változó felállásban. Stílusuk, repertoárjuk kezdettől eklektikus volt, a rock
and roll mellett belefért világukba a rhythm and blues, de a lazább pop is.
Hangzásuk összességében lágyabb volt, mint a brit invázió más legendás
csapataié, például az Animals-é, a
Them-é vagy a
Yardbirds-é.
Más brit bandákhoz
hasonlóan a The Nashville Teens is Hamburgban töltötte tanulóéveit. Nem is
akárhogyan, hiszen a német kikötővárosban 1964-ben fellépő
Jerry Lee Lewis-t kísérhették a Star
Clubban. Sokak szerint minden idők egyik legjobb élő produkcióját mutatták be,
ami lemezen is megjelent. Ray Philipsék felléptek az Európában koncertező
Chuck Berry-vel, Bo Didleyvel is.
A Nashville Teens pályafutásán nagyot lendített Mickie Most, a hatvanas évek
legendás menedzsere, dalszerzője, aki 1964-ben szárnyai alá vette a bandát. John
D. Loudermilk több világsláger szerzője szintén 1964-ben megírta számikra a
Tobacco Road-ot. A dal nemcsak a Nashville Teens legnagyobb
sikere, hanem a „nagy évtized” meghatározó dala is volt (Angliában a 6.,
Amerikában a 14. helyig jutott.) . Többen is feldolgozták, az egyik legeredetibb
legendás verzió Eric Burdon-é,
aki a Warral és szólóban is többször előadta és felvette.
Az 1964-ben
megjelent első lemeznek ugyan kétségtelenül ez volt a legnagyobb sikere, de
tetszést aratott a Google Eye (Angliában 10. helyezett) és a
szintén listás Find My Way Back Home is. A Nashville Teens
1965-ben bekerült a Magyarországon is vetített Pop Gear (Slágerrevű) című zenés
filmbe.
Ray Philips énekelte Loudermilk másik híres dalát, a This Little
Bird-öt, Marianne Faithfull korai
sikerét. Közben állandóan változott a zenekar összetétele. Állítólag Ray
Philipst hívták, hogy csatlakozzék a
Cream-hez, ám ő nemet mondott. Nem kapott túl sok reklámot a
csapat, lemezük nem sok jelent meg, ezért a népszerűsége a hetvenes évek elejére
megcsappant. Közben kísérhették többek között Carl Perkinst, Gene Vincentet és
másokat.
Arthur Sharp 1972-ben távozott, következő évben véget ért a
Nashville Teens első fejezete. Egy röpke felvillanás volt 1980-ban, majd Ray
Philips 1990-ben csatlakozott a
Pretty Things, aYardbirds,
a Procol Harum tagjaiból alakult
Brtish Invasion All Startshoz, lemezt is készítettek együtt. Máig létezik
ugyanakkor a Nashville Teens is, egyedül Ray Philips az eredeti tag. Az
együttesben Ken Osborn gitározik, Colin Pattenden basszusgitározik, Simon
Pretley billentyűs hangszereken játszik, Adrian Metcalfe dobol.
A Nashville
Teens és Ray Philips magyar kapcsolatai igen gazdagok: az együttes 1967-ben
koncertezett Magyarországon, ugyanabban az évben Ray Philips fellépett a
Táncdalfesztivál gálaműsörában. 1968-ban dupla koncert volt a Kisstadionban.
Philips Zalatnay Saroltával elénekelte a This Little Birdöt, 1984-ben együtt
turnéztak. Ray Philips, az egyik legjobb rhythm and blues hang 2003-ban a
Nashville Teensszel, 2011-ben az Animalsszel énekelt a paksi Gastroblues
Fesztiválon, nagy sikerrel.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu