"A San Francisco Sound egyik letéteményese."
"A San Francisco Sound egyik letéteményese."
| 1965-ben alakult amerikai zenekar. Eredeti felállás: John Cippolina gitár; Gary Duncan gitár, ének; Greg Elmore dob; David Freiberg basszusgitár, ének; Jim Murray ének, szájharmónika. |
 |
A
Jefferson Airplane és a
Grateful Dead
társaságában a legjelentősebb San Francisco-i formációk egyike volt a
Quicksilver, annak ellenére, hogy a bennük lévő zenei potánciált nem sikerült
maradéktalanul megvalósítani. Az együttes létrejöttének furcsasága, hogy azt
Dino Valente folkénekes hozta tető alá, de mire zenélni kezdtek, őt drogügyek
miatt rács mögé dugták, így csak jóval később csatlakozhatott a csapathoz.
Muzsikájuk lényege a blues és folk elemekből táplálkozó psychedélia, melyet
kortársaiknál sokkal merészebben ötvöztek improvizatív, vagy kísérleti
elemekkel. Talán ennek köszönhető, hogy népszerűségben nem sikerült az Airplane
vagy a Dead szintjét elérniük. Ennek ellenére óriási tömegek örjöngtek
koncertjeiken, melyek sokkal inkább megfeleltek a zenekari tagok habitusának
mint a stúdiók. Talán ezért is tartják számon legjobb lemezükként a Happy
Trails-t, amely élő felvételeket tartalmaz.
Első sikerüket a Revolution című
dokumentumfilm kísérőzenéjével érték el, ezt követően léptek fel a Monterey-i
fesztiválon, ami meghozta számukra a kellő ismertséget. Ezután Murray
otthagyta a csapatot, akik egy hosszú West Coast-i turné után 1968-ban adták ki
első albumukat, amit a szakma és a közönség egyaránt jól fogadott. A korong mára
már a psychedélia egyik ragyogó alkotásaként van számon tartva. Akiket ez a
bemutatkozó album nem győzött meg azok kénytelek voltal behódolni, a
Happy Trails megjelenésekor mert a fiúk az élő felvételeken hozták
legjobb formájukat.
1970-ben Dino Valente csatlakozott az együtteshez, ami
ezáltal lényegesen megváltoztatta stílusát. A Just For Love és
a What About Me már Valente folkcentrikus zenei beállítottságát
tükrözi. Az akkorra már igencsak népes rajongótábor egy részének ez a változás
nem nagyon tetszett, hiányolták a zenekartól a blues-os, jamszerű elemeket,
zenei megoldásokat. Ennek ellenére a két album szép sikert könyvelhetett el.
Sajnos ez a sítlusváltás nem feküdt Cippolinának és Freibergnek, akik elhagyták
a zenekart, hogy a Copperhead illetve a Jefferson Airplane/Starship-ben
follytassák zenei karrierjüket.
A folyamatos tagcserék megpecsételték az
együttes sorsát. Valente még két korong erejéig fenn tudta tartani a
Quicksilvert, de ez a formáció már csak árnyéka volt annnak a lendületes,
innovatív csapatnak mely beírta magát a rock történelemkönyvébe. Nem is csoda,
hiszen a zenekar hangzásvilágának egyediségét Cippolina különleges, bravúros
gitárjátéka biztosította, akit a gitárosok gitárosának neveztek, mivel egy
generációnyi zenész nevelkedett az ő gitátechinikáját tanulmányozva. A banda
1972-ben feloszlott. Három évvel később egy album erejéig ismét összejöttek, de
az összejövetel nem volt tartós, a Quicksilver immár végleg megmarad a rock nagy
legendáinak világában.
LZ
| Nagylemezek: Quicksilver Messenger Service (1968) Happy Trails (1969) Shady Grove (1969) Just For Love (1970) What About Me? (1970) Quicksilver (1971) Comin' Thru (1972) Solid Silver (1975) Maiden Of The Cancer Moon (1983) Reunion (2009) |
  |
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2014
e-mail: Literatura.hu