„Amerikai Beatles – kicsit másként.”
A hatvanas évek egyik legsikeresebb amerikai formációja volt a
The Byrds együttes. Listavezető dalaik, előkelő helyre került albumok jelezték,
hogy az Egyesült Államokban is volt igény arra a vokális hangzásra, amelyet az
óvilágban a Beatles és
követői honosítottak meg. A The Byrds zenei világára a Beatllesen kívül hatott
Pete Seeger folkzenéje csakúgy, mint az
Everly Brothers folkos rock and rollja,
Bob Dylan sokrétű muzsikája és a
pszichedelikus rock is. Más kérdés, hogy Bob Dylan dalai előadásukban jórészt
elvesztették a protest tartalmat. Egy évtizeden át működött folyamatosan a
zenekar, s ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy bekerüljön a rock and roll
halhatatlanjai közé. A Rolling Stone magazin 2004-ben minden idők 100 legjobb
együttesének listáján a 45. helyre sorolta őket.
Az együttes eredetileg
trióként kezdte, Michael Clark és Chris Hillman még az alakulásuk évében
csatlakozott a „hangadó” hármashoz. Az ötfős csapat kialakulásakor gyakorlatilag
egyenértékű muzsikusok találkoztak, a vezető tulajdonképpen Jim McGuinn volt.
Gene Clark egy idő után nem találta helyét, s 1966-ban távozott a zenekarból. A
kvartett formáció sem volt túlságosan hosszú életű, hiszen David Crosby és Mike
Clarke is távozott 1967-ben. Gram Parsons a country rock egyik prominens
előadója csatlakozása egye időre megmentette a zenekart, ám Parsons és Hillman
is távozott, s ettől kezdve a zenekar feloszlásáig tartott a zenészkeringő.
Az együttes egyedi hangzásához jelentős mértékben hozzájárult McGuinn egyénisége
és ritkaságnak számító tizenkét húros Rickenbacker gitárja. Dave Crosby
jellegzetes énekhangja szintén felismerhetővé tette a Byrdst, amelynek vokálja
kétségtelenül a legjobbak közé tartozott.
Az együttes első albuma 1965-ben
jelent meg, s címadó dala még ugyanabban az évben a Billbord első helyezettje
lett. Ugyanebben az évben jelent meg a Turn, Turn,Turn! című
nagylemez, ennek a címadója is az élre került. Több listavezető száma ugyan nem
volt a zenekarnak, de kedvelt koncertsiker volt többek között a Dylantől örökölt
All I Really Want To Do, a Chimes of Freedom, a The Bells of Rhymney , a He Was
a Friend of Mine (McGuinn feldolgozása), a The Worlds Turns All Around Her (Gene
Clark szerzeménye),
Az 1966-os esztendő Byrds-örökzöldje a Fifth
Dimension, a Mr Spaceman, a What’s
Happening???, az Eight Miles High. Az 1967-es
Younger Than Yesterday lemezről a So You Want To Be a Rock’n Roll Star
volt a legkedveltebb, bár nem került a listák élvonala közelébe.
Az együttes
1966-tól egyre inkább a pszichedelikus zenei világ felé fordult, bár a folkos
énjét soha nem tagadta meg. A pszichedelikus rock egyik jellemző példája a Byrds
pályáján a Younger Tha Yesterday album volt.
A nagy korszak 1968-ra véget
ért, az alapító zenészek közül egyedül Roger McGuinn maradt. Gram Parsonsszal
ismét stílusváltás következett, ezúttal a country rock felé. A zenekar végül
1973-ban feloszlott, bár az eredeti tagok egy időre ismét összejöttek
1972-1973-ban. Több zenész fontos szerepet kapott különböző formációkban : a
legtöbbre Crosby vitte a Crosby, Stills&Nash
formációval.
Az eredeti tagok találkoztak akkor is, amikor a Byrds a rock
and roll halhatatlanja lett 1991-ben, majd 2000-ben is volt egy meglepetésszerű
közös fellépésük. Az eredeti zenészek közül Gene Clark 1991-ben Mike Clarke
1993-bn elhunyt.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu