"Aki felülemelkedett a műfajokon."
Nagyon sok az olyan zenész, előadó aki jelentősen hozzájárult
ugyan az amerikai és az egyetemes zenekultúra fejlődéséhez, a szakmai körök
megbecsülését is kiérdemelték, ám a szélesebb nagyközönség nem értékelte kellően
zenéjüket. Közéjük tartozik a hagyományos amerikai műfajok, a folk, a (nem
mulatós) country, a bluegrass és a blues hagyományainak folytatója, kiemelkedő
dalnoka, Doc Watson is.
A hét Grammy-díjjal és Grammy életműdíjjal is
kitüntetett zenész kiérdemelte, hogy a rangos Berklee College of Music
tiszteletbeli doktorává fogadja. Ezek mellett számos egyéb amerikai és
nemzetközi elismerés birtokosa. Bekerült a bluegrass zene halhatatlanjai közé, s
Bill Clinton elnöksége idején vehette át a művészetek (amerikai) nemzeti
medálját.
Doc Watson fertőzés következtében kisgyermek korában elvesztette
látását. Fiatalon kezdett gitározni, és harmonikán játszani a legendás Carter
Family és Jimmie Rogers gyakorolt rá jelentős hatást pályája kezdetén. Ezért nem
véletlen, hogy éppen a Carter Family 1930-ban megjelent „When Roses Bloom in
Dixieland” című dalából készítette egyik korai saját felvételét. Még nem volt
húszéves, amikor szűkebb hazája zenekaraival koncertezett, játszott többek
között a már ismertebb Delore Brotherstől és a Monroe Brotherst dalait is.
Az ötvenes években az akusztikus gitár mellett a legendás gitáros, Les Paul
által kifejlesztett elektromos gitáron is pengetett. Nagyszerűen elsajátította
mind az „ujjazós”(fingerpicking) , mind a pengetős (flatpicking) technikát. A
hatvanas években ismét az akusztikus gitár kapott főszerepet a pályáján,
miközben bendzsót is felvette hangszerei arzenáljába. Első önálló albuma, az Old
Time Music at Clarence Ashley’s 1961-ben jelent meg. 1963-ban nagyszerű
koncertet adott a műfaj legendás seregszemléjén, a Newport Folk Festivalon. Ez
az évtized több kitűnő lemezt hozott: az 1964-es Doc Watson, az 1965-ös Doc
Watson&Son, az 1967-es Ballads for Deep Gap, valamint az 1968-as koncertlemeze
egyaránt emlékezetes darab volt. Fiával, a folkzenész körökben szintén
megbecsült Merlével a hatvanas évek közepétől zenélt együtt mintegy két
évtizeden át, egészen 1985-ig, Merle baleset okozta haláláig.
A hetvenes
években a folk, a bluegrass visszaszorult, de Doc Watsonnak ezekben az években
is volt mondanivalója: a Doc Watson Stage, a Then and Now, a Memories és más
korongjai nagyszerű albumok voltak. Nagy sikerrel adta elő egyebek között a
számos műfajban feldolgozott Will The Circle Be Unbroken című klasszikust.
A
nyolcvanas évek viszonylag szerény terméséből a Riding Midnight Train emelkedett
ki, s értékes lemez volt az évtizedet lezáró The Doc Watson Family is. Ennek az
évtizednek a derekán a fiát ért tragikus baleset miatt egy időre visszavonult a
fellépésektől. Ettől az időtől kezdve inkább a korábbi dalaiból élt lemezen és
koncerten.
Szerencsére nem hallgatott el teljesen, a nyolcvanas és
kilencvenes években is voltak emlékezetes fellépései és lemezei. További
Grammy-díjakkal gyarapította gyűjteményét. Ezekből az évekből emlékezetes az On
Praying Ground, a Home Sweet Home, a Third Generation Blues című lemeze.
Időnként még a 2000-es években is adott koncerteket.
Közel ötven sorlemez
(közel 40 stúdió és több mint 10 koncertfelvétele) és számos kitűnő válogatása a
legjobb kiadóknál jelent meg.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu