"Több műfaj „követeli” magának."
"Több műfaj „követeli” magának."
| Kanadai folkrock, jazz és popénekes, dalszerző. Eredeti neve: Roberta Joan Anderson 1943. november 7. Fort MacLeod, Alberta, Kanada |
 |
Sokféle műfajban otthonos, mindig képes megújulni a kanadai
énekesnő zeneszerző és dalszerző. Soha nem a csillogásra törekedett eddigi
pályáján, azonban így is kijutott neki több a Grammy-díjakból (nyolc alkalommal,
s külön kiérdemelte még az életműdíjatl is). Volt listavezető, s több, a listák
élvonalába kapaszkodó dala, albuma. A rock and roll halhatatlanja, a kanadai
rock halhatatlanja, helye van a kanadai hírességek sétányán. Bekerült a VH1
zenés televízió és a Rolling Stone magazin minden idők 100 legkiemelkedőbb
rockénekesnőjének listájára. Blue című albuma 30., a Court and Spark 111.
helyezett a Rolling Stone 500-as albumlistáján, három dala bekerült a Rolling
Stone 500-as dallistájára. Elismerték munkásságát az ugyancsak rangos Polar
Music díjjal is. Több arany- platinalemezzel büszkélkedhet, de voltak dupla
platina korongjai is.
Klasszikusok (Debussy, Ravel, Beethoven, Stravinsky)
jelentették első zenei élményeit. Tengerésztiszt apja amatőr szinten zenélt, a
kislány gyakran fellépett a zenekarával. Kilencéves korában gyermekparalízist
kapott, amiből kigyógyult, de a boldog gyermekévek kimaradtak életéből. Az
ötvenes évek végén ukulelén kezdett játszani, majd
Pete Seeger és Bob Dylan
dalait játszva gitározni. A hatvanas évek elejétől klubokban énekelt, és ismert
előadók zeneszerzője, dalszerzője lett. Első „fizetős” fellépésére 1962-eben
került sor.
Első albuma, a Song To Seagull David Crosby segítségével
1968-ban jelent meg, ezt egy évvel később a Clouds követte (ezt már szerzőként
is jegyezte). Korai sikerdalának, a Woodstocknak az volt a története, hogy a
nagy fesztiválra nem hívták meg, de meg akarta "örökíteni" a rockzene kimagasló
jelentőségű eseményét. A Wight-szigeti fesztiválon 1970-ben viszont már
személyesen is részt vett - szép sikert aratva.
A hetvenes években folytatta
kitűnő lemezeinek sorát. A Blue, a For The Roses, a Court and Spark, a Hejira
(Jaco Pastorius segítségével vette fel) és a Mingus (Charlie Mingus kiváló
jazzbőgős hangjával.) Szívesen dolgozott a hetvenes években a Weather Report
együttes más tagjaival is, fontos fellépője volt a
The Band együttes 1976-os, filmen is bemutatott búcsúkoncertjének,
a The Last Waltznak (Coyote című legendás dalát énekelte.)
A nyolcvanas
évekből emlékezetes albuma a Wild Things Run Fast, a Dog Eat Dog valamint a
Chalk Mark in a Rain Storm. A kilencvenes években a Turbulent Indigo és Taming
The Tiger, 2000 után a Travelogue és a Shine emelkedett ki albumai közül.
Lemezeire jellemző az igényesség, ha nem is volt mindegyik szakmai csúcs. A zene
mellett a hetvenes évektől rajzolt, festett, saját maga tervezte lemezborítóit,
fiatalkori ambícióit felelevenítve verseket írt. Kiállításokat rendezett, önálló
verseskötete jelent meg a kilencvenes években.
Nagyon sok zenészre, előadóra
hatott zenéjével. A teljesség igénye nélkül említsük meg a
Led Zeppelin-t, Prince-t,
Chaka Khant, Madonnát, Cyndi Laupert, Kurt Cobaint és Courtney Love-ot, Annie
Lennoxot, Janet Jacksont, Alanis Morisette-et és Avril Lavigne-t. Természetesen
ő maga is közreműködött más zenészek felvételeinél, például a
Crosby, Stills and Nash Déja Vu albumán
vagy a Led Zeppelin Going to California dalában.
(Kovács Miklós)
| Listavezető kislemez: Help Me (1974) Nagylemezek: Song To Seagull (1968) Clouds (1969) Ladies of The Canyon (1970) Blue (1971) For The Roses (1972) Court and Spark (1974) The Hissing of Summer Lawns (1975) Hejira (1976) Mingus (1979) Shadows and Light (1980) Wild Things Run Fast (1982) Dog Eat Dog (1985) Chalk Mark in a Rain Storm (1988) Night Ride Home (1991) Turbulent Indigo (1994) Taming The Tiger (1998) Both Sides Now (2000) Travelogue (2002) |
  Shine 2002) |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu