1964-ben alakult angol zenekar. Eredeti felállás: Ray Davies ének, gitár; Dave Davies gitár, ének; Peter Quaife basszusgitár; Mick Avory dob. |
A heavy-beat egyik korai képviselője
1963-ban kezdte bontogatni szárnyait Ravens néven, mint a Davies testvérek és
Quaife triója, majd 64-ben Avory érkezésével felvették a Kinks nevet. A zenekar
első két sikere: a You Really Got Me és az All Day And All Of The
Night alapján a heavy metal elődei közé sorolják őket. A beatkorszak egyik
legnépszerűbb zenekara, amely ha nem is jutott fel a
Beatles vagy a
Rollig Stones magasságába, de
évről évre 5-6 számmal képviseltette magát az élvonalban. Ray Davies szerzői
képességeit gyakran hasonlították a Lennon-McCartney szerzőpároséhoz, s a Kinks
sikereit, valamint több mint 40 éves sikeres pályafutásukat látva, ennek van is
alapja.
A banda Little Richard egyik dalával, a Long Tall Sally című szerzeménnyel
debütált, de a kislemez gyenge eladási mutatókat produkált. Viszont harmadik
daluk a You Really Got Me Angliában listavezető lett, amit elősegített
fellépésük az angol TV-műsorban a Ready Steady Go-ban. A következő két évben Ray
Davies meglepően eredeti dalszerzővé nőtte ki magát, a csapat számai pedig sorra
felkerültek a sikerlisták legjobbjai közé. 1965-ben újra a listák élére álltak ,
a Tired Of Waiting For You-val. A Dedicated Follower Of Fashion
remek szatíra a nárcisztikus Carnaby Streetről ( a 60-as években népszerű
divatipari központ), a Sunny Afternoon (szintén listavezető Angliában)
pamflet a kapitalizmusról, a Dead End Street pedig a szegénység
balladája. Kezdeti albumaikon rendre megtalálhatóak az R&B standard számai és
eredeti anyagok Daviestől. A Face To Face és a Something Else
azonban Davies kísérlete az angol karakter újrafogalmazására, amit higgadtan,
sziporkázó szellemességgel tesz meg. Egyik legnagyszerűbb dala az egyszerű, de
érzelmes és mégis erőpróbának szánt Waterloo Sunset, a Something Else
utolsó felvétele. A szám éppencsak lecsúszott a dobogó legfelső fokáról,
akárcsak a lágy refrénű Autumn Almanac. 1968-ra a Kinks népszerűsége
hanyatlásnak indult Angliában, bár a kritikusok továbbra is pozitívan értékelték
őket. Két remek konceptalbum, The Kinks Are The Village Green Preservation
Society és az Arthur (Or The Decline And Fall Of The British Empire)
érthetetlen módon eladhatatlan maradt, annak ellenére, hogy Davies legkiválóbb
dalai közül több is szerepel a korongokon. (Jellemző, hogy a két lemez 2004-es
újrakiadását viszont elkapkodták a vásárlók.)
1969-ben Quaife kilépett, helyét John Dalton vette át, amit azonnal követett az
angol listákra felkerült Lola, a lenyűgöző mese a transzvesztitákról - ez
hozta meg a Kinks számára az áttörést az Államokban is, ahol a dal bekerült a
Top 10-be. A következő album a Lola Versus Powerman & The MoneyGoRound, Part
One is sikeres lett az USA-ban, amit hatalmas turnékkal koronáztak meg,
miközben Angliában csak ritkán léptek fel, habár működésük központja és
stúdiójuk, a Konk Londonban maradt. 1971-ben egy új szerződést kötöttek az RCA
kiadóval és kibővültek egy rézfúvos szekcióval.A country jellegű Muswell
Hillbillies után gyengébben futott a szekér - Ray drog és házassági
problémákkal küszködött, a koncerteken egy kiégett és motiváció nélküli Davies
szerepelt. A 70-es évek elején átlagos, túlzottan ambiciózus koncept albumok
jelentették Davies fő tevékenységét, 1976-ban pedig Dalton kiszállt, amikor a
banda együttműködése az RCA-val véget ért. Az Aristával kötött új szerződés
meghozta az ismételt felemelkedést: a Sleepwalker és a Misfits
kiváló, sikeres albumok lettek.
A Kinks idejének nagyrészét továbbra is a nagy létszámú közönség elött tartott
amerikai fellépések kötötték le, a brit új hullám befogadta őket és számos punk
banda vallotta, hogy a Kinks komoly hatást gyakorolt rájuk. A Jam és a
Pretenders Davies 60-as évekre emlékeztető stílusában készített dalszövegeket,
majd 1983-ban a Kinks váratlanul ismét megjelent az angol listákon, a Come
Dancing című számmal. 1990-ben beiktatták őket a
Rock 'N' Roll Nagyjai
Csarnokába - negyedik angol együttesként.
Ennek ellenére a Kinks nem halott együttes, továbbra is jelentetnek meg
albumokat és sikeresen turnéznak a nagyvilágban. Annyi azonban bizonyos, hogy
Ray Davies a Kinks égisze alatt, mint a jelenkor egyik legérzékenyebb és
legtermékenyebb dalszerzője tette le névjegyét.
Kinks (1964)
Kinda Kinks (1965) The Kinks Kontroversy (1965) Kinks-Size (1965) Well Respected Kinks (1966) Face To Face (1966) Something Else (1967) Sunny Afternoon (1967) The Kinks Are The Village Green Preservation Society (1968) Arthur (Or The Decline And Fall Of The British Empire) (1969) Lola Versus Powerman & The MoneyGoRound, Part One (1970) Golden Hour Of The Kinks (1971) Percy (1971) Muswell Hillbillies (1971) Everybody's In Showbiz (1972) Preservation Act 1 (1973) Preservation Act II (1974) Soap Opera (1975) Schoolboys In Disgrace (1975) Sleepwalker (1977) Misfits (1978) Low Budget (1979) One For The Road (1980) Give The People What They Want (1981) State Of Confusion (1983) Dead End Street (1983) Word Of Mouth (1984) Think Visual (1986) UK Jive (1989) Phobia (1993) To The Bone (1994) Tired Of Waiting For You (1995) God Save The Kinks! (1996) Marble Arch Years (2001) The Ultimate Collection (2002) |
copyright © László Zoltán 2007 - 2011
e-mail: Literatura.hu