A Slade együttes magyar honlapja

1966-ban alakult angol zenekar.

Eredeti felállás: Dave Hill gitár;

Noddy Holder ének, gitár;

Jimmy Lea basszusgitár, zongora;

Don Powell dob.

A Slade azokban az időkben alakult, amikor a módok utálták a rockereket, s a szkinhedek össze-össze csaptak a loboncos hippikkel. A Slade a szkinhedekhez tartozott, legalábbis ami a hajukat illeti, ugyanis tök kopaszok voltak. Az egykori bőrfejüek zenekara a hatvanas években In Between, majd Ambrose Slade néven a sokadrangú klubzenekarok egyikeként működött, mígnem Jimi Hendrix menedzsere, az Animals együttes egykori basszusgitárosa Chass Chandler, egyik londoni fellépésük alkalmával fel nem fedezte őket. Ettől kezdve pályájuk meredeken ívelt fölfelé. Pár év leforgása alatt a Slade fogalommá vált, s egy ízben az Év Zenekara címet is elhódította. Első sikeres kislemezük egy feldolgozás volt, ám Holder és Lea hamar beletanult a dalírásba és ennek köszönhetően alig több mint két éven belül hat szerzeményük vezette a brit slágerlistát: Coz I luv You, Take Me Bak 'Oome, Mamma Weer All Crazee Now, Goodbye T'Jane, Cum On Feel The Noize, Skweeze Me, Pleeze Me, Merry Xmas Everybody. 1970-ben jelenik meg első, ma már klasszikusnak számító albumuk, a Play It Loud, amely már mindent tartalmaz az igazi Slade zenéjéből. Az igazi szenzációt azonban az élő fellépések jelentették. Fantasztikus kosztümök, óriási show és mindehhez Holder remek hangja és frontemberi magatartása. Éppen ezért a 72-ben megjelent Slade Alive koncertlemez egyike az együttes legjobb albumainak. 1973-ban a zenekar egy kis kényszerpihenőt tart, ugyanis Don Powell ittas vezetés közben karambolozik és a mellette ülő lány meghal a balesetben. A néhány hónapos börtönbüntetés után újabb album és egy hatalmas amerikai turné, zsúfolt házak előtt. 1974-ben a Flame című film forgatásával van elfoglalva az együttes, majd ennek zenei anyagát megjelentetik lemezen is. Az évtized közepétől kezdve, a punk és az új hullám előretörésével a Slade iránti érdeklődés csökken, de a nyolcvanas évek elején helyzetük ismét jobbra fordul, amint a hard és a heavy ismét az érdeklődés középpontjába kerül. A két évtizedre visszatekintő zenekar ekkor élte reneszánszát. A Slade On Stage és a The Amazing Kamikaze Syndrome című nagylemezeik igen keresettek és ott szerepelnek a toplisták élvonalában. A My Oh My című daluk listavezető Angliában és Amerikában is. A nyolcvanas évek végétől kevesebbet lehet hallani róluk bár nevük egy-egy fellépés vagy turné erejéig még felbukkan. A Slade mára már csak legenda, bár hivatalosan soha nem bomlott fel a zenekar.

Nagylemezek:

Play It Loud (1970)

Slayed (1972)

Slade Alive (1972)

Sladest (1973)

Old, New, Borrowed And Blue (1974)

Slade In Flame (1975)

Nobody's Fools (1976)

Whatever Happened To Slade (1977)

Slade Alive 2. (1978)

Return To Base (1979)

We'll Bring The House Down (1981)