"A rövid életű szaxofonkirály."
| Amerikai szaxofonos, zenekarvezető, dalszerző. Eredeti neve: Julian Edwin Adderley 1928. szeptember 13. Tampa, Florida. 1975. augusztus 8. Gary, Indiana. |
 |
Cannonball Adderley, a huszadik századi jazz egyik
legnagyszerűbb művésze, rendkívüli tehetségű szaxofonosa volt. Alt és
szopránszaxofonjával rendkívül sok koncert, lemez vezéregyénisége. Kivételes
képességeit zenekarvezetőként és tanárként is hasznosította.
Julian Edwin
Adderley a floridai Tampában született 1928. szeptember 13-án, 1975. augusztus
8-án hunyt el agyvérzés következtében – kora szerint ereje teljében. Bár a
jazz nem kifejezetten közönségműfaj, Adderley azon kevesek közé tartozott,
akinek szerzeményei "slágerek" lettek, Mercy, Mercy, Mercy Live at Club című
albuma jazz és rhythm and blues listát vezetett és 1967-ben Grammy-díjat
nyert. A címadó dal nemcsak az ő legnagyobb sikere, hanem az egész műfajé.
Egyébként zenésztársa, Joe Zawinul szerzeménye volt, amely számos feldolgozást
ért meg.
A Cannoball (ágyúgolyó) gömbölyű pocakjának köszönhetően került a
nevébe. Apja jazztrombitás volt, öccse is ezt a hangszert választotta. Ő a
40-es évek közepén döntött az altszaxofon mellett, miután több fa- és rézfúvós
hangszeren is játszott. Benny Cartert és Charlie Parkert tartotta legnagyobb
példaképének. A középiskolai együttese után kvartettet alakított, a
hadseregben is zenekart vezetett. Leszerelése után New Yorkba költözött. Az
ötvenes években fivérével játszott, és megkezdte a lemezkészítést, több
közülük koncertfelvétel alapján jelent meg.
Miles Davis egyik legjobb
kvartettjének 1957-től két éven át volt a tagja, játszott a Milestones és a
Kind a Blue című híres Davis-lemezeken. Utána ismét öccsével alakított
zenekart Yusef Lateef tenorszaxofonos, később Joe Zawinul, majd George Duke is
együttese tagja volt. .
Cannonball Adderley szamára a blues sem volt
idegen, beépítette zenéjébe a soul és a funkyt elemeit is, de a popzenétből
sem, riadt vissza. A legnagyobb muzsikusok közül (a már említetteken kívül)
dolgozott többek között Bill Evansszel, Roy Brownnal, Charles Lloyddal, Milt
Jacksonnal, Sarah Vaughannal, Dinah Washingtonnal, Gil Evansszel, Oscar
Petersonnal, Nancy Wilsonnal és másokkal.
A szaxofon kiváló művésze a
hetvenes évek elején fellépett Budapesten az Erkel Színházban. Rövidre szabott
életében jóval több, mint száz lemeze jelent meg. A legtöbbet a Capitol adta
ki, de jutott a jobb műhelyek közül a Riverside-nak és más kiadóknak is.
Halála után egy időre háttérbe szoorult, majd a kilencvenes évektől ismét
szívesen adták ki újra, rendszeresen megjelentették legsikeresebb korongjait.
Cannonball Adderley nem sokkal halála után bekerült a jazz halhatlanjai
közé.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Presenting Cannonball (1955) Julian Cannonball Adderley (1956) Somethin’ Else (1958) Cannonball's Sharpshooters (1958) Cannonball Adderley Quintet in Chicago (1959) Caannanonball and Coltrane (1959) Them Dirty Blues (1960) At The Lighthouse (1960) African Waltz (1961) The Quintet Plus (1961) In New York (1962) The Lush Side of Cannonball (1962) Nippon Soul (1963) Cannonball Adderley's Fiddler On The Roof (1964) Mercy, Mercy, Mercy. Live at The Club (1966) 74 Miles Away (1967) Why Am I Treated So Bad? (1967) Accent On Africa (1968) Black Messiah (1972) Music You All (1972) Inside Straight (1973) Phoneix 1975) The Best of Cannonball Adderley: The Capitol Years (1991) Lugano 1963 (1995) |
    Ballacks (2002) |
 |
 |
 |