"A zongora hercege volt!"
Amerikai jazz-zenész, zongorista, zeneszerző,
zenekarvezető. Eredeti neve: Edward Kennedy Ellington 1899. április 29., Washington D. C. 1974. május 24. New York, New York. |
A legkiemelkedőbb jazz-zenészek egyike, akinek még azt is
megbocsátották, hogy színesbőrűnek született. A műfaj történetének sokak szerint
legjelentősebb zeneszerzője, zongoravirtuóza, hangszerelője volt, de a rhythm
and blues sem volt idegen tőle. Életében 11, halála után további két
Grammy-díjat kapott, Grammy életműdíjas, több szerzeménye került a Grammy
halhatatlanjai közé, a dalszerzők halhatatlanja, a Down Beat Jazz halhatatlanja.
Tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki a Berklee College of Music és a Columbia
University, s jó néhány egyéb szakmai elismerést is kapott. Bekerült a száz
leghíresebb afro-amerikai művész közé. Önéletrajza a halála évében kiadott Music
Is My Mistress magyarul is megjelent Mindenem a zene címmel. Lemezei közül több
listát vezetett.
Apja a Fehér Házban dolgozott komornyikként, konszolidált
körülmények között élt a család. Hétéves korától zongorázott, s hamarosan
megkezdte az ismer- kedést a zeneelmélettel és összhangzattannal is. A Duke
(herceg) becenevet, amely egész életén át elkisérte, gyerekkori barátai adták
neki elegáns öltözködése és választékos, arisztokratikus modora miatt. Iskolai
tanulmányait 17 éves korában a zene kedvért megszakította.
Az 1920-as évek
elején Washington környéki szórakozóhelyeken kezdett játszani. 1923-ban New
Yorkban csatlakozott a Washingtonians együtteshez, amelynek vezetője lett. A
húszas évek végén a harlemi Cotton Clubba szerződtették, ahol különböző műfajú zenét játszott társaival. Híres szerzerményei közül az idő tájt született
a Mood Indigo és a Hot Feet. Az 1930-as években együttesével eljutott a nyugati
partra, majd Nagy-Britanniába és több európai országba is.
A negyvenes évek
elején felléphetett a New York-i Carnegie Hallban. Akkoriban írta a Black, Brown
and Beige című ötvenperces szvitjét. Híres szerzeményei ezekből az évekből:
Take the Train, I Am in Sentimental Mood,
Sophisticated Lady, Old Man Blues,
Sentimental Lady.
Az ötvenes évek elején átmenetileg hanyatlott Ellington és
zenekarának népszerűsége, az 1956-os newporti jazzfesztivál visszatérését
jelentette, többször is visszatért ide. Az Ellington in Newport pályafutásának
egyik legjobb albuma.
Az 1960-as és 1970-es években zenészeivel Európában, a
Közel- és Távol-Keleten, valamint Afrikában koncertezet, s még a Szovjetunióban
is fellépett.
Szinte mindenkivel játszott, aki számított a műfajban. Köztük
volt Ella Fitzgerald, John Coltrane,
Louis Armstrong, Coleman Hawkins, Count
Basie, Benny Carter, Charles Mingus, Rosemary Clooney és Tony Bennett – de a
névsor nem teljes. Ella Fitzgeralddal nagyon szívesen koncertezett és készített
lemezt. Életrajzírója szerint mintegy kétezer szerzeménye született.
„Független” forrrások is legalább ezerről tesznek említést. A húszas évektől
haláláig több mint száz lemeze jelent meg, de a kiadók azóta is folyamatosan
megjelentetik albumait; a CD-korszakban is megjelent számos lemeze. A
leghíresebbek közé sorolják a Masterpieces by Ellingtont, az Ellington Uptownt,
a Such Sweet Thundert, az 1963-as párizsi koncertjének felvételét.
Duke
Ellington az általa játszott zenét inkább „amerikainak” vagy „műfajon kívülinek”
nevezte, mint jazznek. Ezzel kívánt ő maga is utalni a popzenében tett
kalandozásaira. Kipróbálta magát a filmiparban is: a húszas évek végétől
filmzenéket írt vagy személyesen is megjelent a vásznon muzsikusaival.
Mindössze egy fia született: Mercer Kennedy Ellington trombitán játszott saját
zenekara volt, de apja halála után átvette annak vezetését is, s 1996-ban
bekövetkezett haláláig állt a híres zenekar élén, majd unokája vezette tovább az
együttest. Duke Ellington tüdőrákban halt meg, még betegen is rendszeresen
fellépett.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu