Duke Ellington
"A zongora hercege volt!"

Amerikai jazz-zenész, zongorista, zeneszerző, zenekarvezető.

Eredeti neve: Edward Kennedy Ellington

                       1899. április 29., Washington D. C.

                       1974. május 24. New York, New York.
Duke Ellington

A legkiemelkedőbb jazz-zenészek egyike, akinek még azt is megbocsátották, hogy színesbőrűnek született. A műfaj történetének sokak szerint legjelentősebb zeneszerzője, zongoravirtuóza, hangszerelője volt, de a rhythm and blues sem volt idegen tőle. Életében 11, halála után további két Grammy-díjat kapott, Grammy életműdíjas, több szerzeménye került a Grammy halhatatlanjai közé, a dalszerzők halhatatlanja, a Down Beat Jazz halhatatlanja. Tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki a Berklee College of Music és a Columbia University, s jó néhány egyéb szakmai elismerést is kapott. Bekerült a száz leghíresebb afro-amerikai művész közé. Önéletrajza a halála évében kiadott Music Is My Mistress magyarul is megjelent Mindenem a zene címmel. Lemezei közül több listát vezetett.
Apja a Fehér Házban dolgozott komornyikként, konszolidált körülmények között élt a család. Hétéves korától zongorázott, s hamarosan megkezdte az ismer- kedést a zeneelmélettel és összhangzattannal is. A Duke (herceg) becenevet, amely egész életén át elkisérte, gyerekkori barátai adták neki elegáns öltözködése és választékos, arisztokratikus modora miatt. Iskolai tanulmányait 17 éves korában a zene kedvért megszakította.
Az 1920-as évek elején Washington környéki szórakozóhelyeken kezdett játszani. 1923-ban New Yorkban csatlakozott a Washingtonians együtteshez, amelynek vezetője lett. A húszas évek végén a harlemi Cotton Clubba szerződtették, ahol különböző műfajú zenét játszott társaival. Híres szerzerményei közül az idő tájt született a Mood Indigo és a Hot Feet. Az 1930-as években együttesével eljutott a nyugati partra, majd Nagy-Britanniába és több európai országba is.
A negyvenes évek elején felléphetett a New York-i Carnegie Hallban. Akkoriban írta a Black, Brown and Beige című ötvenperces szvitjét. Híres szerzeményei ezekből az évekből: Take the Train, I Am in Sentimental Mood, Sophisticated Lady, Old Man Blues, Sentimental Lady.
Az ötvenes évek elején átmenetileg hanyatlott Ellington és zenekarának népszerűsége, az 1956-os newporti jazzfesztivál visszatérését jelentette, többször is visszatért ide. Az Ellington in Newport pályafutásának egyik legjobb albuma.
Az 1960-as és 1970-es években zenészeivel Európában, a Közel- és Távol-Keleten, valamint Afrikában koncertezet, s még a Szovjetunióban is fellépett.
Szinte mindenkivel játszott, aki számított a műfajban. Köztük volt Ella Fitzgerald, John Coltrane, Louis Armstrong, Coleman Hawkins, Count Basie, Benny Carter, Charles Mingus, Rosemary Clooney és Tony Bennett – de a névsor nem teljes. Ella Fitzgeralddal nagyon szívesen koncertezett és készített lemezt. Életrajzírója szerint mintegy kétezer szerzeménye született. „Független” forrrások is legalább ezerről tesznek említést. A húszas évektől haláláig több mint száz lemeze jelent meg, de a kiadók azóta is folyamatosan megjelentetik albumait; a CD-korszakban is megjelent számos lemeze. A leghíresebbek közé sorolják a Masterpieces by Ellingtont, az Ellington Uptownt, a Such Sweet Thundert, az 1963-as párizsi koncertjének felvételét.
Duke Ellington az általa játszott zenét inkább „amerikainak” vagy „műfajon kívülinek” nevezte, mint jazznek. Ezzel kívánt ő maga is utalni a popzenében tett kalandozásaira. Kipróbálta magát a filmiparban is: a húszas évek végétől filmzenéket írt vagy személyesen is megjelent a vásznon muzsikusaival.
Mindössze egy fia született: Mercer Kennedy Ellington trombitán játszott saját zenekara volt, de apja halála után átvette annak vezetését is, s 1996-ban bekövetkezett haláláig állt a híres zenekar élén, majd unokája vezette tovább az együttest. Duke Ellington tüdőrákban halt meg, még betegen is rendszeresen fellépett.
(Kovács Miklós)

Nagylemezek:

Jubilee Stomp Bluebird (1928)

Duke Ellington Presents Ivie Anderson (1932)

Sophisticated Lady (1940)

Take Taht A Train (1941)

Black, Brown and Beige (1944)

Masterpieces By Ellington (1950)

Seattle Concert (1952)

The Pasadena Concert (1953)

Ellington Showcase (1954)

The Duke And His Men (1955)

Ellington at Newport (1956)

Ella Fitzgerald/The Duke Ellington Songbok (1957)

Black, Brown and Beige (1958)

Newport Jazz Festival (1958)

Three Suites (1960)

Feauturing Paul Gonsalves (1962)

Duke Ellington Meets CoCeman Hawkins (1962)

Duke Ellington and John coltrane (1962)

The Great Paris Concert (1963)

Concert of Sacred Music (1965)

Ella&Duke at Cote D’azur (1966)

Johnny Comes Lately (1967)

Second Sacred Concert (1968)

The Afro-Eurasian Eclipse (1971)

Eastbourne Performance (1973)
Duke Ellington

Duke Ellington

Duke Ellington

Duke Ellington

The World of Duke Ellington (1975)

Continuum (1975)

Duke Ellington’s Thrid Sacred Concert (1976)

A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!

Duke Ellington Duke Ellington Duke Ellington

Dalszövegek/Lyrics

Fotók/Photos


Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu