"A közönség-szórakoztató, technikás muzsikus."
Amerikai énekes, gitáros, zeneszerző. Eredeti neve: George Benson 1943. március 22., Pittsburgh, Pennsylvania. |
Immár hetvenévesen is rendkívül aktív, sokoldalú, a közönség
által is rendkívül kedvelt zenész. Sajátos gitártechnikájával, egyedi
énekhangjával beírta nevét a jazz, a rhythm and blues, a funky, de a pop
történetébe is. Csaknem ötven esztendőt töltött a pályán, s ez meglátszik
temérdek elismerésén is: tízszeres Grammy-díjas, csillagot kapott a hírességek
hollywoodi sétányán és persze számos listavezető sikert könyvelhetett el
kislemezeivel és főleg albumaival. Több alkalommal fellépett Magyarországon,
volt amikor Al Jarreau jazzénekessel örvendeztette meg a közönséget ( a Givin’
It Up turné keretében, 2007-ben, nagy ováció fogadta a közös produkciót.)
Sikeres volt 2009-es budapesti és 2012-es veszprémi fellépése is.
Benson
nyolcéves korától kezdett gitározni, tizenhárom éves korában már készítettek
vele felvételt, tizenhét éves korában a rock and rollba kóstolt bele. A hatvanas
évek elejétől ismerik zenészkörökben. New Yorkban telepedett le 1963-ban, s
csatlakozott Brother Jack McDuff együtteséhez. Huszonévesen befutott gitáros,
első zenésztársai között volt
Herbie Hancock és Wes
Montgomery. Első lemeze az 1964-ben megjelent The New Boss Guitar of George
Benson, első önálló albuma az 1965-ös It’s Uptown. A hatvanas években évente
két-három lemeze jelent meg. Már fiatal zenész korától a legjobb kiadók - a
Prestige, a Columbia, az A&M., a Verve, a Warner Brothers, a GRP -
szerződtették..
George Benson a hetvenes évekre érett be. Első Grammy-díjait
1976-ban a The Masquerade és a Theme from Good King Bad
című szerzeményeiért, valamint a Breezin című albumáért kapta. Az évtized elején
dupla platinalemezt készített Bad Benson címmel, majd a Back Talk és Good King
Bad című lemezeivel szerzett elismerést, a Breezin című LP-jéből is elérte a
dupla platina mennyiséget - a kétmillió eladott példányt.
Szerzeményeit a
dzsessz- és a poplistákon egyaránt meg lehetett találni, és koncertzenészként is
igen keresett volt. A poplistán az 1976-ban kiadott The Masqueradával már az
amerikai lista tíz legjobbja közé is bekerült, s legjobb új zenészként
Grammy-díjat kapott. Sikeres popzenei szerzeményei az On Broadwayt, a Give Me
The Night (Quincy Jones volt a
producere) és az In Your Eyes. Kitűnő feldolgozást készített a
Mamas and Papas California
Dreamin és a Beatles Come
Together című dalából. Az Other Side of Abbey Road - a nevezetes Beatles-lemez
sajátos átértelmezése volt. A nyolcvanas évek jazzlemezei közül a legtöbb jó
munka, különösen sikeres volt a Blue Benson és a Stormy Weather albuma.
A
popzenében tett kirándulásait jazzkörökben nem díjazták, de ő maga is igyekezett
, megőrízni kapcsolatait a jazzel: játszott ismét Herbie Hancockkal, majd Miles
Davisszel és Joe Farell-lel. Dolgozott többek között a
Count Basie Orchestrával, Red
Holloway-jel, Steve Gadd-del, Airto Moreirával, McCoy Tynerrel, Randy
Breckerrel.
Szerepelt Montreux-ben, Montrealban és más fesztiválokon.Több
mint ötven sorlemeze, s meglehetősen nagy számú válogatása jelent meg. Az első
helyezett kis- és nagylemezeken kívül számos korongja került „dobogós” helyre a
listákon. A 2000-es években is jutott a Grammy- díjból: A God Bless The Child
című albumáért érdemelte ki. 2011-ben Guitar Man című instrumentális albumával a
hatvanas-hetvenes évek zenéjéhez kanyarodott vissza.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Litertaura.hu