A Saxon együttes magyar honlapja

"A törvény kemény keze..."

1977-ben alakult angol heavy-metál együttes.

Eredeti felállás: Biff Byford ének;

Graham Oliver gitár;

Paul Quinn gitár;

Steve Dawson basszusgitár;

Pete Gill dob.

A brit heavy-metál újhullámának egyik meghatározó bandája 1977-ben alakult Son Of A Bitch néven, Biff Byford vezérletével. Nevüket hamarosan Saxon-ra változtatták és kétségbeesetten kezdtek keresni maguknak lemezkiadót. Ez nem ment könnyen a post-punk érában, végül egy francia kiadó szerződtette őket. 1979-es bemutatkozó albumuk elég gyengére sikeredett, szokványos és unalmas metál zenei fordulatokra épített számokból áll, melyek nélkülöznek minden egyedi vonást. A lemez megjelenését követő turnén, ahol a Motörhead és Nazareth előzenekaraként léptek fel, a közönséggel való közvetlen kapcsolat révén komoly tapasztalatra tettek szert melyet következő korongjukon már kamatoztattak is. Kialakult sajátos, egyedi stílusuk amely erőteljes és "fémes" hangzású, ugyanakkor melódikus, sőt néha fülbemászó. A Strong Arm Of The Law megjelenése után már úgy aposztrofálta őket a kritika, mint "az újhullámos metál zene klasszikusai". Zenei és kereskedelmi szempontból az 1981-es Denim And Leather című korong lett a banda csúcsprodukciója, olyan népszerűséget biztosítva világszerte az együttesnek, mely a metál zenekarok közül addíg csak az Iron Maiden-nek sikerült. Az album megjelenését követő turnén Pete Gill helyét, aki a Motörhead-be távozott, Nigel Glocker vette át és a The Eagle Has Landed című live lemezen már ő püföli a dobokat. Kevés kemény zenét játszó európai zenekarnak sikerült meghódítani az Egyesült Államokat, a Saxonnak azonban ez is összejött. És ekkor a sikerek csúcsán valami megmagyarázhatatlan dolog történt. A 1983-as Power & The Glory valamint a 84-es Crusader nagyon gyengére sikeredett. Mintha a banda elvesztette volna minden találékonyságát, és alkotói vénájuk elapadt. Ők maguk is érezték, hogy lábuk alól kicsúszott a talaj és megpróbáltak más, felemelkedőben lévő együttesek stílusához (Whitesnake) igazodni, ezzel viszont saját rajongótáborukat távolították el maguktól. Az 1985-ös Innocence Is No Excuse-on található ugyan néhány nagyon jó dal, de a lemez összességében olyan eklektikus, hogy nem tetszett igazán senkinek. Szegény embert az ág is húzza: még ebben az évben Steve Dawson távozott az formációból, helyére Paul Johnson érkezett. Következő korongjaik kétségbeesett próbálkozások a közönség visszaszerzésére, de az a pop-metál stílus mely a lemezeket jellemzi csak tovább növelte a banda mélyrepülését. Ám amikor már mindenki temetni kezdte a Saxont, a banda tagjai visszataláltak eredeti zenei stílusukhoz és egymás után két nagyon erős zenei anyagú albumot adtak ki. A Forever Free, valamint a Dogs Of Var a korai évek kitűnő produkcióit idézi olyannyira, hogy a zenekar ismét az élvonalban találta magát. Bár Graham Oliver személyében ismét egy alapító tag távozott a bandából, de Byfordék már nem adták alább a színvonalat és a nagyjából kétévente megjelenő lemezeik a hetvenes évek metálzenéjének minden erényével fel vannak ruházva. Bár természetesen népszerűségük már nem olyan nagy, de a koncertjeikre kilátógató néhány ezer ember sosem távozik csalódottan. 2011-ben megjelent Call To Arms című korongjuk ismételten egy nagyszerű alkotás mely a brit heavy-metal legjobb elemeiből táplálkozik.