Barclay James Harvest

"When the world was woken"

1966-ban alakult angol zenekar.

Eredeti felállás: John Lees gitár, ének;

Stuart "Woolly" Wolstenholme billentyűsök, ének;

Mel Pritchard dob;

Les Holroyd basszusgitár, ének;

A Barclay James Harvest story a hatvanas évek elején kezdődött, amikor John Lees és Stuart Wolstenholme az Oldham-i Művészeti Iskolába jártak és megalapították a The Sorcerers nevű zenekart. Nem sokkal később Les Holroyd és Mel Pritchard csatlakozott hozzájuk, mire rögtön felvették a Heart And Soul And The Wickeds nevet. A kezdeti buktatók után, 1966-ra érett meg zeneileg a banda és nevét a mindmáig használt Barclay James Harvest-ra változtatta. John Crowter menedzselése alatt sikerült összehozniuk egy szerződést az EMI kiadóval, ahol 1968-ban napvilágot látott első kislemezük: az "Early Morning". Ez és a következő évben megjelent Brother Thrush meggyőzte a Harvest lemezkiadót, hogy érdemes a zenekarba befektetni, így létrejött a szerződés ami az első nagylemez megjelenéséhez vezetett. Az album 1970-ben jelent meg és mágán hordozza a zenekar alapvető stílusjegyeit: a rock és a klasszikus zenei elemek fúziója, mellotron használata, finom és összetett vokál, erőteljes gitárjáték és kellemes, harmónikus dallamvezetés. Ezzel a zenei karakterrel egy egyéni útját járták be a mindíg kísérletezni vágyó progresszív rocknak. Második nagylemezük az Once Again már nagyzenekart is használ, ami tovább növeli az együttes lehetőségeit. Ennek ellenére az áttörő siker elmarad, és a zenekar átigazol a Polydor-hoz. Ez a váltás egyúttal a siker útját is jelenti számukra, hiszen a Baby James Harvest-tel egyszeriben növekedni kezd népszerűségük. A kereskedelmi siker csúcsát az Oktoberon című, 1976-ban megjelent lemezzel érik el, mely minden valamirevaló slágerlistára felkerült. A siker természetes: egyrészt a banda folyamatos zenei fejlődésének köszönhető, másrészt viszont ekkor éri el zenitjét a progresszív rock népszerűsége. Olyan együttesek vannak a csúcson mint a Pink Floyd, Genesis vagy a Jethro Tull. Érdekes módón az 1977-es Gone To Earth című lemezzel meghódítják Németországot és innentől kezdve a BJH a régió egyik kedvenc bandája, ahol százezerszámra veszik lemezeiket. A sikerek dacára 1979-ben Stuart "Woolly" Wolstenholme kilép az együttesből és rövid szolókarrierbe kezd majd visszavonul egy farmra ahol máig gazdálkodik. A megmaradt trió tovább folytatja menetelését, bár Woolly helyét csak szesszionzenészekkel töltik be. Ennek ellenére az Eyes Of The Universe és a Turn Of The Tide című korongok szép sikert aratnak. 1982-ben Berlinben adnak fergeteges koncertet melynek anyagából készül a Concert For The People című album, és ezzel ismét tarolnak. A két következő korong azonban elég éles kritikai visszhangot vált ki: szeműkre vetik, hogy túlságosan kommerciális, pop jellegűvé vált a zenéjük. A kritika egyébként jogos. Ennek hatására a zenekar 1987-es albuma a Face To Face már ismét BJH-s soundot hozza vissza. A lemezt koncertkörút követi melynek csúcsállomása Kelet-Berlin ahol százhetvenezer nézőt kápráztatnak el produkciójukkal. A kilencvenes évek nem hoztak változást, a banda tovább folytatta sikeres működését és rendszeresen megjelenő lemezeik mindíg tartalmaztak felejthetetlen számokat. Az ezredvég közeledtével azonban a zenekar tagjai egyre inkább szolókarrierjük építésével vannak elfoglalva és a BJH név alatt megjelenő lemezek már nem a megszokott zenészek munkájaként jönnek létre. A felállás szinte folyamatosan változik. Jelenleg a banda a John Lees BJH néven fut és ő az egyedüli a régi tagok közül aki tovább viszi a nagyszerű hagyományokat.