Electric Light Orchestra

"Ha gyertyafénynél egy pohár vörösbor mellett
hallgatod, akkor sokkal hatásosabb."

1969-ben alakult angol együttes.

Eredeti felállás: Bev Bevan dob, ének;

Jeff Lynne gitár, zongora, ének;

Roy Wood gitár, cselló, klarinét, ének;

Steve Woolam hegedű;

Bill Hunt rézfúvósok.

Az elektromos fényről elnevezett nagyzenekar a Move -ból jött létre. Eleinte együtt zenéltek a tagok mindkét együttesben. Hangzásban sok újat nyújtottak a rockzenének. A Move -ban elkezdett irányzat itt érett be igazán. Bár a szimfonikus-rock már ismert fogalom volt, az ELO mégis valami teljesen új fejezetet nyitott a rock történetében különleges dallamvilágával, a kombinált hangzás kínálta lehetőségek nagyfokú felhasználásával. Saját szerzeményeik mellett nagy sikert értek el egy klasszikus Beethoven-darab Chuck Berry féle feldolgozásának átírásával, a Roll Over Beethoven-nel. Lynne és Wood 1963-ban együtt játszottak a Nightriders nevű csoportban. Wood azonban hamarosan kivált és létrehozta a Move együttest. Lynne egy ideig még a Nightriders-ben maradt, majd két nagylemez elkészítése után ő is csatlakozott a Move -hoz. Ezután határozta el a két régi barát - a szintén a Move -ban játszó Bevannal együtt - hogy alakítanak egy olyan együttest, amely a klasszikus zene és a rock and roll elemeit ötvözi. Két további zenész: Hunt És Woolam csatlakozásával jött létre az ELO. Bemutatkozó albumuk igen kedvező kritikát kapott és a 10538 Overture című daluk 1972-ben felkerült a slágerlistákra. A kezdeti sikerek, a nagyobb példányszámban vásárolt lemezek ellenére a csapat nem maradt egységes. Elsőnek az egyik szellemi vezér, Roy Wood távozott. A helyére érkezett Tandy már nem egészen a kezdeti irányba húzta a zenekart. Ezután két fiatal csellista (Mike Edwards, Colin Walker) és egy új hegedűs (Wilf Gibson) jött a csapatba. Az újjáalakult zenekar az elődjénél jóval nagyobb sikert ért el az 1975-ös Wicked Lady című dallal. A "Gonosz hölgy" az ELO tolmácsolásában nagy hatással volt a hallgatóságra. A tagcserék azonban tovább folytatódtak: Walker helyét Ted Blight, Wilsonét pedig Mick Kaminski foglalta el. Továbbra is sikeresen folytatták elképzeléseik megvalósítását. 1976-ban elkészült egy új világrekord - a New World Record című lemezük, amely 8 millió példányban kelt el. Következő ilyen nagy sikerük talán a Discovery-vel volt 1979-ben. Ez az év nemcsak sikert, hanem veszteséget is hozott. Egyszerre távozott mindhárom vonós, s mivel nem pótolták őket, a zene minősége nagyon megváltozott. A quartettre zsugorodott zenekar egyre inkább az elektronikus, billentyűsökre épülő zenét játszotta, amely a kor egyre újabb igényeit is kielégítette. A 80-as években azonban már végképp nem tudtak együtt dolgozni. Az évtized végén már nem szerepeltek, nem jelent meg új lemezük. 1991-ben viszont ismét a régi, értékes zene felé fordultak. A teljessé vált együttesben a régi tagok és a régi hangszerkészlet nagy része ismét megtalálható. Az ELO mindezek ellenére nem tartozik az "élő" együttesek közé. Bár lemezeik jelentek meg a kilencvenes években is a tagok inkább civil karrierjükkel vannak elfoglalva. Lynne sikeres producer és nem valószínű, hogy újjáéleszti az együttest.

Nagylemezek:

Electric Ligjt Orchestra (1971)

Electric Light Orchestra II. (1973)

On The Third Day (1973)

The Night The Light Went On In Long Beach (1974)

Eldorado (1975)

Face The Music (1975)

Ole Elo (1976)

A New World Record (1976)

Out Of The Blue (1977)

Three Light Years (1979)

Discovery (1979)