King Crimson

"Nem minden királyi udvarban

fordulnak elő ilyen zenészek"

1969-ben alakult angol zenekar.

Eredeti felállás: Robert Fripp gitár, mellotron;

Michael Giles dob;

Greg Lake basszusgitár, ének;

Ian McDonald billentyűsök;

Pete Sinfield szöveg, látvány, instrukciók.

King Crimson az angol mesevilág királya volt, míg XX. századi névrokona a progresszív rockzene egyik korai úttörője és mindmáig egyik legszínvonalasabb képviselője. Az együttes 1969-ben jött létre csupa olyan zenészből akik koruk ellenére nagy zenei műveltséggel, hangszeres tudással és tág érdeklődési körrel rendelkeztek. Az ős Crimson egy sikertelen együttesből a Giles, Giles & Fripp -ből alakult, Robert Giles távozásával és Greg Lake illetve Pete Sinfield és Ian McDonald érkezésével. A banda 1969 áprilisában mutatkozott be a Speakesy Klubban. A hagyományos rockzenei hangszertár mellett egyéb hangszereket is megszólaltattak. Az igazi nagy lehetőség még ugyanebben az évben adódott, amikor a Rolling Stones emlékezetes ingyenkoncertet adott a Hyde Parkban az elhunyt Brian Jones emlékére. Itt volt, 650.000 ember előtt felvezető zenekar a King Crimson. Az első album In The Court Of Crimson King átütő siker lett. Fripp zenei elképzelései és Sinfield frappáns, víziókkal teli szövegei a megfelelő időben kerültek megvalósításra és találkoztak a közönség ekkor még nagyszerű befogadóképességével. A korongon, Crimson király udvarában megfér egymás mellett a rock, blues, a jazz, a komolyzene és az avantgarde. Bátran elmondhatjuk, hogy ez az album volt minden idők legnagyobb rockzenei kihívása és, hogy nem csak a szakma reagált pozitívan az kész csoda. A lemez sikere azonban nem akadályozta meg Gilest és McDonaldot abban, hogy távozzanak az együttesből. 1969 decemberében volt utoljára látható az eredeti King Crimson. Mindeközben Greg Lake tárgyalásokba kezdett Keith Emersonnal egy új együttes megalapításáról. Ennek ellenére megszületett a következő album az In The Wake Of Poseidon ami ha lehetséges még csiszoltabb mint az első. A ritmusszekció távozó tagjai helyére Gordon Haskell (basszusgitár, ének), Mel Collins (szaxofon, klarinét) és Andy McCullough (dob) kerültek. A Crimson muzsikája nem könnyed, szórakoztató, hanem elvont gondolatok, titkos érzések zenei megformálása, amely gyakran egész embert kíván a megértéshez. Harmadik korongjukon, a Lizard-on jó néhány sessionzenész is besegített, köztük Jon Anderson a Yes kiválósága.

"Idézd fel indítékaid mélyről jövő jogát
Öltsd fel hóförgeteges évszakban használt gúnyád
Égess fel hidat és bárkát
Egy gyíkot nyakamnál szúrj át."

Az értelmetlennek tűnő szövegek Pete Sinfield alkotásai, igen jellemzőek az együttesre. Korongjaikhoz aprólékos munkát igénylő, remek borítók készültek. A gondosan rajzolt, festett tasakok szintén Sinfield tevékenységét dícsérik. De Sinfield munkássága sem tartott örökké a Crimson berkein belül, Fripp kérésére ő is elhagyta az együttest. Következő albumukon már új tagok muzsikálnak: Ian Wallace dobol és Boz Burrel énekel. A tagcseréket követően egy kimerítően hosszú világkörüli turnéra indultak és közben megalkották következő korongjuk az Islands anyagát. Ez az album is sikeres lett és természetesen ismét tagcserék következtek. Wallace, Collins és Burrel az Alexis Korner-be távozott. Úgy tűnt, hogy a Királynak befellegzett, de Frippnek sikerült új társakat találni Bill Bruford, John Wetton és David Cross személyében. Sőt, Sinfieldet is pótolta: az új szövegíró Richard Palmer-James. Ebben a felállásban készült el a Larks' Tongues In Aspic, majd egy európai turné következett. Szinte hihetetlen de 1974 januárjában, ugyanettől a csapattól megjelent a Starless And Bible Black című album.
Ezt követően azonban Cross kivált és a Red című lemez csak Fripp, Wetton és Bruford alkotása. 1974 szeptemberében Fripp feloszlatta a bandát. Az együttes zenéjével megelőzte a korát. Ők használtak először mellotront és ennek a hangszernek Robert Fripp utolérhetetlen mestere. Tulajdonképpen az ő gitár illetve mellotron játékára épült a Crimson zenéje, amit a fúvósok használata tett teljesen összetetté. A feloszlott együttes tagjai más csapatokhoz igazoltak: Wetton a Uriah Heep majd az Asia tagja lett, Bruford pedig az U.K. -t erősítette. A halott azonban nem múlt ki egészen, 1981-ben Fripp újjászervezte csapatát: Bruford, Tony Levin és Adrian Belew lettek az új King Crimson tagok. A név valóban a régi, de a hangzás már messze nem az. Az új zenekar színvonalas, de sokkal kevésbé invenciózus zenét játszik. Népszerűségük sem a régi, az Ős Crimson rajongóknak nem kell az új hangzás a fiatalság meg nem képes értelmileg és érzelmileg azonosulni velük. Ennek ellenére a Crimson él és zenéjük ma is igazi színvonalat képvisel.