"Mi lenne ha nem csak a pesszimista fizikusok tudnának így zenélni?"
1967-ben alakult angol együttes. Eredeti felállás: Peter Hamill zongora, gitár, ének; Keith Ellis basszusgitár; Guy Evans dob; Dave Jackson billentyűsök. |
Van der Graaf nevével elsősorban a
fizikakönyvekben találkozhatunk a róla elnevezett, statikus elektromosságot létrehozó
generátor kapcsán. Hogy miért éppen ezt a nevet vette fel az 1967-68 -ban alakult
angol együttes azt vélhetően csak ők tudják, bár lehet, hogy már ők sem. Az ötlet
ugyanis John Judge-Smithtől ered aki miután megtervezte és összehozta az általa
megálmodott progresszív rock formációt, rögtön ki is lépett belőle. Így a banda
zenéjét és működését Peter Hamill (1948. nov. 5) egyénisége, zongora és
gitárjátéka, valamint hangja határozta meg. Hamill vezetésével a Van Der graaf
Generator olyan zenét játszott, amit abban a skatulyában lehet csak elhelyezni,
amelynek rekeszeiben olyan nagyságok voltak és vannak, mint a Yes,
a Nice, az Emerson, Lake&Palmer,
a King Crimson és a néhai Genesis. Egyszóval a klasszikus alapokon nyugvó
progresszív rockzene csodálatos világába tartozik. A többi nagy zenekartól az
különbözteti meg őket, hogy zenéjük hangulata erősen a mélabú és a pesszimizmus
felé hajlik. 1968-ban jelent meg első albumuk, amely bár jelentős zenei alkotásokat
tartalmazott, még tele volt kiforratlan megoldásokkal. Második lemezükön már
megmutatták igazi tudásukat. A The Least We Can Do Is Wave To Each Other
című album érdekessége, hogy hat hosszabb lélegzetű kompozícióból áll melyek
egymással is összefüggnek. Ezek közül a legszebb, legkimunkáltabb dal a Refugees,
amelyben az együttes minden jó tulajdonsága megmutatkozik. Muzsikájuk összetett
hangzásvilága, elvontsága jól ötvöződik Hamill exisztencialista felfogású,
filozofikus szövegeivel. Keith Ellis már az első album megjelenése után távozott,
helyére Nic Potter került. A további korongok szintén kiváló alkotások, melyeken a
zenei finomságok jól érvényesülnek. 1971-ben Hamill szólókarriert kezd ami miatt az
együttes kényszerpihenőt kénytelen tartani. Igaz ugyan, hogy a vezér szólólemezein
is ott muzsikálnak a Van Der Graaf tagok. 1975-ben következik be a nagy visszatérés a
zenei életbe, egy csodálatos albumot dobnak piacra, a címe: Godbluff.
Ezen a korongon olyan nagyszerű alkotások találhatók mint a The Undercover Man,
vagy a The
Sleepwalkers. Ezek a rendkívüli szerzemények mindenképpen a
rocktörténet kiemelkedő alkotásai közé sorolandók. Ezt követően azonban a
megjelenő korongok, bár kiváló zenét tartalmaznak, nem képesek felülmúlni,
megújítani az addigi alkotásokat. A stagnálás és az új ötletek hiánya oda
vezetett, hogy az együttes 1978-ban feloszlott. Hamill folytatta rendkívül sikeres
szólókarrierjét, és lemezein továbbra is a Graaf zenészei szerepelnek.
1987-ben egy LP és néhány fellépés erejéig újra összeállt a Van Der Graaf
Generator, de sajnos nem lett folytatás. Így aztán megszűnt a rocktörténelem egyik
legnagyobb tudású zenekara melynek zenéje ma is igazi csemegének számít szakértői
körökben. Nos 2005-ben mégiscsak sikerült ismételten összeverbuválni a bandát és
megjelentetni a Present című korongot melynek "láss csodát" lett
folytatása 2008-ban, Trisector címen. Igen színvonalas alkotás mindkettő
de sokkal inkább egy Peter Hamill szolólemezre hasonlítanak semmint a régi Van
Der Graafra.
2011 március 14-én megjelent a legújabb stúdióalbum: A
Grounding In Numbers címen, 12 új dallal melyek ismételten a banda
fejlődőképességét mutatják, hiszen mindenképpen előrelépést jelent ez a korong
az előző kettőhöz képest.
Nagylemezek:
The Aerosol Grey Machine (1969) The Last We Can Do Is Wave To Each Other (1970) H To He Who Am The Only One (1970) Pawn Hearts (1971) 68 - 71 (1972) Godbluff (1975) Still Life (1976) World Record (1976) The Quiet Zone / The Pleasure Dome (1977) Vital ( 1978) Van Der Graaf Generator 69-72 (1980) Time Vaults (1985) Now & Then (1988) I Prophesy Disaster (1993) Maida Vale (1995) Present (2005) Trisector (2008) |
A Grounding In Numbers (2011) |
copyright © László Zoltán 2000 - 2011
e-mail: Literatura.hu