Vanilla Fudge

" The beat goes on "

1966 -ban alakult amerikai együttes

Eredeti felállás: Carmine Appice ének, dob;

Vince Martell gitár, ének;

Mark Stein billentyűsök, ének;

Tim Bogert ének, basszusgitár.

A rockzene története során többféle édességről is neveztek már el együttest, mint például a Hot Chocolate, sőt egész stílus is kapott édeskés nevet: Bubblegum. Ezek a desszertmuzsikák nem képviseltek különösebb rokczenei értéket. 1966-ban feltűnt egy amerikai zenekar, amely a vaníliás ostyáról nevezte el magát Vanilla Fudge-nak. Ezt az édességet az igényes rockfalók fogyasztották nagy szeretettel. A Vanilla Fudge működése elején leginkább olyan felvételekkel hívta fel magára a figyelmet, amelyek eredetijét más hírességek komponálták. Azonban nem a hagyományos feldolgozásokat készítették, amihez nem kellett sok változtatás, hanem olyan új műveket alkottak, amelyek meghallgatása után a rajongók egyrészt felismerték az eredeti számot, másrészt elaléltak attól a mesteri átdolgozástól, amit a Fudge muzsikusai produkáltak. A zenészek sok humorral és még több tehetséggel szinte parodizálták a hatvanas évek sztárjait. Első nagy sikerüket egy amerikai női énekegyüttes, a Supremes 1966-os You Keep Me Hanging On című számának Fudge-osításával érték el. 1967-ben az Atlantic lemezkiadónál jelent meg első nagylemezük, amelyen még más adaptációk is voltak (Cher, Beatles, Curtis Meyfeld). A Vanilla Fudge stílusára érdekes keverék jellemző. Amolyan progresszív hard rockot játszottak. A hard hangzást Vince Martell (1945. nov. 11.) gitárjátéka és Carmen Appice (1946. dec. 15.) kenény dobpergései biztosították. A progresszív irányba Mark Stein kísérteties orgonajátéka vitte az együttest. A hangerőváltások, a lebegő zene pedig a kábitósok kísérőzenéjére, az acid-rockra emlékeztetett. Az összhatás pedig: álomszerűen lassú tempó, sok dinamikus váltással tarkított orgonajáték, hosszú szünetek és erőteljes dob finálék - mintha kábítozótt volna a közönség. Második lemezük címadó szerzeménye, a The Beat Goes On - egy érdekes egyveleg volt. Mind a zene, mind a szövegek gondolatkörei tág határok között mozogtak. A Fudge egyéni stílusát csak fanyalogva, mosolyogva fogadták el a kritikusok, pedig mint kiderült ez a korong egy abszolút rocktörténeti szvit, melynek komoly értékét az idő igazolta. Hallható ezen a lemezen Beatles egyveleg, filozófiai fejtegetés a világról és istenről, Mozart és Beethoven zenéje, sőt Chamberlain és Edison hangja is. A harmadik LP-től konkrétabb, emberközelibb rockot produkáltak, bár ezen a korongon is volt egy feldolgozás, Donovan Season Of The Witch című dalának kilencperces átirata. Ebben az időben turnéikon a Led Zeppelin kísérte őket mint előzenekar. A Rock And Roll megjelenése után a Vanilla Fudge felbomlott. A rövid életű de nagy jelentőségű együttes tagjai különböző bandákban próbálkoztak tovább. Stein előbb a Boomerang, majd a Pigeons tagja és vezetője lett. Bogert és Appice a Cactusban rockollt, majd a Beck, Bogert, Appice trió tagjai lettek. 14 évvel a Vanilla Fudge felbomlása után a négy amerikai zenész ismét összejött és kiadtak egy modern hangvételű, de a régi zenét visszaidéző albumot. 2001 októberében hosszabb turnéra indultak felidézve a régi muzsika feledhetetlen emlékeit, majd gyorsan kiadtak két nagylemezt.

Az együttes hivatalos honlapja: Vanilla Fudge

Nagylemezek:

Vanilla Fudge (1967)

The Beat Goes On (1968)

Renaissance (1968)

Near The Beginning (1969)

Rock & Roll (1970)

While The World Was Eating (1970)

The Originals (1976)

Mystery (1984)

The Best Of Vanilla Fudge (1991)

Concert Collection (1993)