"A billentyűk varázslója"
Angol billentyűs, zongorista, zeneszerző. Eredeti neve: Richard Christopher Wakeman 1949. május 18. London |
Az angol progresszív - new age zene egyik legtermékenyebb
zeneszerzője, a billentyűk koronázatlan királya, korán kezdett ismerkedni a
hangszerével. Alig hét éves amikor zongorázni kezd és klasszikus zenei
tanulmányokat folytat. Tizennégy évesen beiratkozik a Királyi Zeneakadémiára és
csatlakozik az Atlantic Blues nevű együtteshez. Álma, hogy hangverseny-
zongorista lehessen, olyan mint péladaképe: Liszt Ferenc. Az akadémiáról
viszonylag hamar kirugják, mert a technikák gyakorlása helyett inkább klubokban
zenél. Sessionzenészként közreműködik olyan együttesek felvételein mint a
Black Sabbath vagy
az Edison Lighthouse. Egy ilyen sessionzenélés alkalmával találkozik és
csatlakozik a Strawbs nevű zenekarhoz. Két album megjelenése után Wakeman a
Yes együtteshez csatlakozik, és
elkezdi annak zenéjét a maga képére formálni. A Fragile című Yes korong sikere
nagyban az ő nevéhez köthető, ami egyből sztár státuszba emelte a billentyűst.
1973-ban jelenik meg első szolóalbuma a The Six Wives Of Henry VIII
és nagyon meleg fogadtatásban részesül mind a kritika, mind a közönság részéről.
1974-ben kiválik a Yes-ből és szolókarrierbe kezd. Következő nagylemeze szintén
egy grandiózus alkotás, Utazás a Föld középpontja felé, Verne
regénye nyomán egy rock és szimfónikus zenekarra írt narrált szimfónia. A
narrátor David Hemmings volt. A meghökkentő alkotás nagy sikert aratott
Amerikában és Európában egyaránt.
Következő gradiózus vállalkozása az Arthur
király legendája szintén osztatlan tetszést aratott, aminek következtében egyre
másra érkeztek a filmzene megrendelések. 1977-ben ismét csatlakozott a
Yes-hez. 1981-ben Tim Rice szövegíróval közösen
elkészítették Orwell 1984-című regényének színpadi musicall adaptációját, majd
ismét filmzenék következtek. Wakeman sok más progresszív rocksztárral
ellentétben úgy vészelte át a nyolcvanas éveket, hogy semmit sem veszített
népszerűségéből, annak ellenére, hogy akadtak időnként gyengébbre sikeredett
munkái is. Virtuozitása és sajátos, a klasszikus zenét magába ötvöző,
divatirányzatoktól mentes zenei világa azonban, minden mélyponton átsegítette.
Folyamatosan kereste az új kihívásokat, a zenei megújulás lehetőségét. 1988-ban
Ramon Remedios operaénekessel készít közös albumot, melyen a görög és római
mitológia elevenedik meg, 91-ben Lucio Fasciano olasz énekessel hozza létre a
Fekete lovagok IV. Ferdinánd udvarában című lemezt, mely az
olasz belcanto jellegzetességeit viseli magán. 1994-ben jelenik meg a
Romance Of The Victorian Age mely a Viktoriánus kor zenei motívumaira
építkezve idézi meg a kor hangulatát, többnyire zongorán. Következő igen
izgalmas kísérlete az 1995-ös Cirque Surreal, ahol egy létező
cirkuszi produkció aláfestő zenéjét komponálja meg. Az elvont zenei motívumok
helyett ezen a korongon igazi rockzenét hallhatunk. 2000-ben készül el egyik
legnagyszerűbb alkotása a Preludes To A Century, melyen ismét a
zongora lehetőségeit aknázza ki és bizonyítja hihetetlen virtuozitását és zenei
érzékenységét.
Számtalan stúdióalbuma mellett igen sok koncertlemeze is
napvilágot látott, hiszen folyamatosan járja a világot és szerez örömet
rajongóinak. Wakeman ma is aktív és bár utolsó lemeze 2009-ben jelent meg,
várhatóan ismét előrukkol valami meglepővel és nagyszerűvel.
LZ
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu