"Egy autentikus fekete bluesgitáros."
Amerikai gitáros, énekes, zeneszerző. Eredeti neve: Albert Nelson 1923. április. 25. Indianola, Mississippi 1992. december 21. Memphis, Tennessee |
Albert King gitáros, énekes és dalszerző fekete és fehér
blueszenészek sokaságára hatott gazdag életművével. Példaképének tekintette őt
többek között Jimi Hendrix
és Eric Clapton is. A Born Under a
Bad Sign című száma máig a műfaj egyik alapműve, számos feldolgozás közül az
egyik legismertebbett a Cream készítette. A
Mississippi állambeli Indianolában született 1923. április 25-én. Kölyökkorában
kezdte a zenélést a Mississippi deltavidékén. Magától tanult meg gitározni,
egyebek között szivarosdobozból bütykölte első hangszereit. Az első "igazi"
gitárra 16 éves korában tett szert.
Gospel-együttesekben tanulta az alapokat, majd Blind Lemon Jefferson és a blues
más meghatározó öreg zenészének hatására került közer ehhez a műfajhoz. Érdekes,
hogy a szintén „márkás” Jimmy Reed együtteséhez dobosként csatlakozott. Elég
későn vált szélesebb körben ismertté. Első kislemezét, rajta a Bad Luck Blues
című dalával, 1953-ban készítette. Ezen a felvételen már énekelt és gitározott –
bal kézzel, rendkívül eredeti technikával, ugyanis balkezesként normál húrozású
gitáron játszott, azaz "fejjel lefelé".
Első nagylemeze a The Big Blues viszonylag későn, 1962-ben jelent meg.
Újabb öt év múltán hozakodott elő a "Born Under a Bad Sign" című
lemezzel, amelynek címadó dalát nemcsak a Cream sajátította ki, hanem a trió
szólópályára lépő basszusgitárosa, Jack Bruce is.
Sorlemeze mintegy harminc jelent meg, a válogatásokkal azonban több tucatra rúg
albumainak száma. Leghíresebb dalai között feltétlenül említést érdemel a
Laundromat Blues, a Crosscut Saw, az Oh, Pretty Woman, az 1961-es Don't Throw
Your Love On Me So Strong a sikerlistákra is felkerült. A leghíresebb lemezei
között emlegetik a "King Of The Blues Guitar-t", a "The Hunter-t"
és a "Live Wire/Blues Power-t". A 60-as évek végétől szinte sztárrá vált,
- bár a bluesban nem szokás sztárolni az előadókat - főként a San Franciscó-i
Fillmore Auditorium-ban, az egyik legjelentősebb rock-szentélyben adott 1968-as
koncertjei után.
A hetvenes évektől Albert King a funkys hangzással is próbálkozott, de a
legfontosabb mindig a blues maradt. Koncertezett a blues két másik királyával,
B.B. King-gel és
Freddie King-gel. A fehérek
közül játszott például Eric Claptonnal ,
Stevie RayVaughan-nal (közös lemezük
vezette a blues-listát), Steve Cropperrel és
Gary Moore-ral is.
Kitűnő koncerteket adott a San Franciscó-i Fillmore Westben és Montreux-ben. Az
előbbi koncertje "Live Wire/Blues Power" címmel lemezen is megjelent. Gyakran
koncertezett Európában is. A nyolcvanas évek végén visszavonulót fújt, de 1992.
december 21-én bekövetkezett haláláig zenélt. Szívroham végzett a korszakos
jelentőségű bluesgitárossal.
Kovács Miklós
Nagylemezek: The Big Blues (1962) Born Under A Bad Sign (1967) Live Wire/Blues Power (1968) Years Gone By (1969) Blues For Elvis (1970) Lovejoy (1971) Blues At Sunset (1973) I Wanna Get Funky (1974) Montreaux Festival (1974) Albert (1976) Truckload Of Lovin' (1976) King Albert (1977) New Orleans Heat (1978) Crosscut Saw (1983) I'm In A Phone Booth, Baby (1984) Laundromat Blues (1984) Jammed Together (1988) |
In Session (1999) |
copyright ©
László Zoltán 2010 - 2015
e-mail: Literatura.hu