Doors

"There are things known and things

unknown. Between are the doors"

1965-ben alakult amerikai zenekar.

Eredeti felállás: Jim Morrison ének;

Robbie Krieger basszusgitár;

Ray Manzarek billentyűsök;

John Densmore dob.

A 60-as években a BEATLES után az ifjúság tömegeire a Doorsnak volt a legnagyobb hatása. Az együttes meghatározó alakja az excentrikus Jim Morrison. James Douglas Morrison jómódú családból származott. Már fiatalkorában kitűnt viselkedésével, lázongott az iskolapadban. Ez a lázongás haláláig tartott. A középiskola után irodalmat tanult. Olvasmányai alapján választotta ki később Blake egyik verséből az együttes nevét. A tanulás mellett versírással is próbálkozott. Az egyetem után Los Angelesbe költözött, és itt találkozott Ray Manzarekkel. 1965-ben Rick And The Ravens néven egy kis bluesegyüttest alapítottak. Később csatalakozott hozzájuk Robbie Krieger és John Densmore. A Doors nevet Morrison ajánlatára ekkor vették fel. Eltökélt szándékuk volt, hogy a zenéből élnek meg, ezért kiadót kerestek. Ameddig Jack Holzman nem szerződtette őket az Elektrához, addig abból éltek, hogy végigjárták és végigzenélték a városokat. A sok munka miatt többen rászoktak a kábítószerekre, amely később szomorúan beleszólt az életükbe. Első lemezük megjelenése után nagyon gyorsan megismerték a zenerajongók a Doorst. Ez főleg Jim Morrison excentrikus, lázadó figurájának köszönhető, amellyel példát állított az ifjúság elé. Morrison mély - síró, néha felüvöltő hangja, sajátos megjelenése valamint a béke, a jóság és a szeretet filozófiájának terjesztése nagyban elősegítette, hogy gyorsan sztárokká váltak. Dalaikban hűen tükrözték az ifjúság gondolatait, problémáit és érzésvilágát. Rajongótáboruk hatalmasra nőtt. Folyamatosan megjelenő lemezeik rengeteg kiváló slágert tartalmaztak. Első albumukon fellelhető egy Weill - Brecht feldolgozás, az Alabama Song, valamint az első igazi nagy sikerük, a Light My Fire:

"Tudod, ez nem volna igaz

Tudod, hazug lennék

Ha olyan volnék veled, mint másokkal

Jobb már nem is lehetne

Gyere babám lobbants lángra."

Sorra jöttek a jobbnál jobb számok: Hello, I Love You, Touch Me, Love Her Madly, Break On Through. Morrison megpróbálta zenéjüket más társművészetekkel összekapcsolni, de a menedzsment által rájuk kényszerített nagy hajtás nem engedte igazán kibontakozni. A túlhajszoltság miatt nagy mennyiségű alkoholt és drogot fogyasztó Morrison egyre több botrányt csinált. Volt rá példa, hogy rendőrök sorai között koncerteztek, és le is vitték a színpadról Morrisont, amikor már túlzásba vitte a hangulat varázslását. Fellépéseik alkalmával mindig kereste a közvetlen kapcsolatot a közönséggel. Az elsők közé tartozott, akik beugrottak a színpadról a tömegbe. A megerőltető munka, az ital és az egyre több kábítószer tönkretette Morrison idegeit. 1971-ben a többiek tudta nélkül Párizsba, a művészetek fővárosába menekült, ahol addigi vágyait, elképzeléseit akarta megvalósítani. Szíve azonban nem bírta a túlzott terhelést, és nemsokára halva találtak rá hotelszobájának fürdőkádjában. Jim Morrison a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszik, sírja azóta is sokak zarándokhelye. A többiek sikertelenül próbálkoztak Morrison nélkül. Nevet változtattak és ők lettek a Butt's Band. Mindhárom zenész szólókarriert próbált, több-kevesebb sikerrel. A Doors és Jim Morrison életéről, pályájáról több könyv is készült. A dokumentációs és koncertfilmek mellett Oliver Stone rendezésében 1991-ben, Morrison halálának huszadik évfordulójára film készült a Doorsról. A remek film hatására mind az Államokban, mind Európában és hazánkban is feléledt a Doors-kultusz.

Nagylemezek: The Doors (1967.)

Strange Days (1968.)

Waiting For The Sun (1968.)

The Soft Parade (1969.)

Absolutely Live (1970.)

Morrison Hotel (1970.)

Thirteen (1971.)

Weird Scenes Inside The Goldmine (1971.)

L.A. Woman (1971.)

Other Voices (1971.) [Morrison nélkül]

Full Circle (1972.)

The Best Of The Doors (1973.)