"Herbie Hancock, aki a poppal is kacérkodik"
Amerikai zongorista, zeneszerző és zenekarvezető. Eredeti neve: Herbert Jeffrey Hancock 1940. április 12. Chicago, Illinois |
A jazz hazai rajongói számára személyes ismerős Herbie
Hancock. „Alapműfaja” a jazz, de olykor (szándékosan) „eltévelyedik” a pop és a
rock felé is. Herbie Jeffrey Hancock 1940. április 12-én született Chicagóban.
Hétéves korától klasszikusokat játszott, kilencéves volt, amikor először
közönség elé állt, tizenegy évesen Mozartot játszott a chicagói
szimfonikusokkal. Tizenéves korától már a jazz volt a mindene. Példaképei között
megtalálhatjuk Igor Stravinskyt, Miles Davist, Ahmad Jamalt, Sun Rát, Earl
Hinest, Horace Silvert, Oscar Petersont, McCoy Tynert és Thelonious Monkot.
Eleinte félamatőr együttesekkel zenélt, majd befutott zenészeket kísért - köztük
Donald Byrd trombitást, aki bejuttatta őt a Blue Note kiadóhoz, itt jelent meg
1962-ben Takin' off című első albuma (máig legjobbjai között tartják
számon), rajta első szerzeményével a Watermelon Mannel. Ennek a szerzeményének
kétszáznál több feldolgozása ismert, köztük
Alexis Korner-é és a Manfred
Mann együttesé.
Miles Davisszel a hatvanas évek elején zenélt először, majd 1968-ban saját
együttest alakított. Egy időre a funky felé fordult az érdeklődése, egyre
gyakrabban használta az elektromos hangszereket. Hancock 1973-as lemeze, a
Head Hunters listát vezetett, akércsak több más albuma a hetvenes években.
1976-ban visszatért Miles Davishez. A jazz mellett azonban továbbra is játszott
populárisabb darabokat. Zenélt többek között Freddie Hubbarddel, Chick Coreával
és más jazz-muzsikusokkal. A hetvenes években a The Herbie Hancock Trio,
a V.S.O.P.: The Quintet valamint a Live in Japan című lemezei
mérföldkövek.
A nyolcvanas években Hancock a pop világában kalandozott: Rockit című 1983-as
szerzeménye listavezető. A Round Midnight című filmben zenélt és szerepelt -
Oscar-díjjal jutalmazták
A kilencvenes évek legjobb Hancock-lemeze az 1998-as Gershwin’s World,
amely listát vezetett és Grammy-díjat kapott. A kivételes képességű Hancock több
alkalommal is fellépett Magyarországon, szerepelt például a Magyar Rádió
Szimfonikus Zenekarával, 2010-ben is láthatta-hallhatta a magyar közönség.
Közel öt évtizedes pályafutása során csaknem hatvan sorlemezt jelentetett meg (a
legutóbbit 2010-ben), számos válogatása is boltokba került. Több korongja a
legjobb tíz közé került a listákon. Összesen 12 Grammy-díjjal büszkélkedhet,
2008-ban az év albumáért is kapott belőle. Koncertjei és fesztvál-fellépései a
szórakoztató zene kiemelkedő eseményeinek számítanak. Hancockot a Time magazin a
világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.
A 2010-es „The Imagine Project" megerősítette sokfelé ágazó zenei érdeklődését.
Közreműködői között szerepel Seal, Pink, Juanes, Jeff
Beck, Anoushka Shankar, Derek Trucks, Susan Tedeschi, Chaka Khan, a The
Chieftains és Wayne Shorter.
Kovács Miklós
Nagylemezek: Takin' Off (1962) My Point Of View (1963) Empyrean Isles (1964) Maiden Voyage (1965) Blow-Up (1966) Speak Like A Child (1968) Fat Albert Rotunda (1969) Mwandishi (1970) Crossings (1971) Head Hunters (1973) Thrust (1974) Flood (1975) Secrets (1976) V.S.O.P.: The Quintet (1977) Live In Japan (1977) Tempest In The Colosseum (1978) The Piano (1980) Live Under The Sky (1981) Village Life (1985) Perfect Machine (1988) Dis Is Da Drum (1994) The New Standard (1996) Gershwin's World (1998) Future 2 Future (2001) Possibilities (2005) River: The Joni Letters (2007) The Imagine Project (2010) |
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu