Fehér a blueskirály !
Angol gitáros, billentyűs, énekes, harmonikás, szerző. Eredeti neve: John Mayall 1933. november 29. Macclesfield, Anglia. |
A brit blues atyjaként számontartott Mayall, az angliai
Macclesfieldben, Manchester közelében jött világra 1933. november 29-én.
Zenekedvelő, gazdag
lemezgyűjteménnyel rendelkező családban nőtt fel, így aztán ő maga is fiatalon
rákapott e szenvedélyre. A sok hangszeren - gitáron, billentyűsökön és
szájharmonikán - játszó Mayall későn robbant be a zenei életbe. Az ötvenes
években, koreai katonáskodása alatt tanult meg gitározni. Amikor hazatért,
megalakította első együttesét, a Powerhouse Fourt. Fiatalon képzőművészettel is
foglalkozott, ezt később lemezborítók készítésénél hasznosította. A hatvanas
évek elején megismerkedett a brit blues másik kiemelkedő egyéniségével, a ma már
halott Alexis Kornerrel, akinek tanítása alapján 1961-ben Blues Syndicate néven
alakított együttest, egy évvel később pedig megszületett a Bluesbreakers, amely
rövid megszakítással mindmáig működik. A fehér blues kiemelkedő jelentőségű
társulata 1965-ben jelentette meg első lemezét, amelyet napjainkig több mint
negyven követett, nem számítva a válogatásokat. Zenéjét alapvetően a
Chicago-blues stílus jellemzi, de összetettségében sokkal szigorúbb,
szerkesztettebb, kevésbé jellemzi a hajlításokra épülő improvizáció. Korongjai
közül mestermunka: a Bluesbreakers with
Eric Clapton, a Blues from Laurel Canyon, a Blues Alone, a So Many Roads, a
Turning Point és a Jazz Blues Fusion. Az újabb lemezei közül az 1999-es Padlock
On the Blueson John Lee Hookerrel, színes bőrű tanítómesterével énekel. Kitűnő a
2001-es Along for the Ride, amelyen korábbi zenésztársai és barátai közül
játszik Eric Clapton,
Gary Moore, Dick Heckstall-Smith, Jeff Healey, Mick Taylor
A fentieken kívül zenélt vele Jack Bruce, Mick Fleetwood, John McVie, Peter
Green , Aynsley Dunbar. Tagja volt együtteseinek a
Rolling Stones, a
Colosseum,
és a Manfred Mann több tagja. A
hetvenes években szünetelt a Bluesbreakers, majd 1982-ben újjáalakult és
hangzásvilágában ismét jelentős szerepet kaptak a jazz-ből átvett elemek.
Bár a blues nem kimondottan slágertermelő műfaj, Mayallnak közönségsikerei is
akadtak szép számmal, például a Room to Move, a The Law Must Change, a Key to
Love, a Telephone Blues és mások. John Mayall és a Bluesbreakers hétszer lépett
magyar közönség elé. A hosszú fehér haját lófarokban viselő, rendkívül energikus
blueskirály Budapesten kívül Debrecenben és Szegeden is koncertezett.
A szakma őt tartja a műfaj legnagyobb tanítómesterének, olyan központi figura,
akinek a zenekarában játszani szinte kötelező. Aki egyszer megfordult az
együttesében, annak többé már nem kell szakmai ajánlólevél, a Bluesbreakersból
egyenes út vezet a csúcsra.
Mayall neve és mindenkori együttese a minőséget jelenti a blues és a rock
történetében. Feltűnő, hogy nincs egyetlen Grammy-díja sem és nem tagja a rock
and roll halhatatlanjai családjának sem. Nem ritka, hogy az együttesében játszó
zenészek egyike-másika a fejére nő. Ez nem bántja, sőt kifejezetten örömét leli
a Bluesbreakers állandó megújításában. Hetvenedik születésnapja igazi bluesünnep
volt: a kerek születésnapra rendezett koncertről CD és DVD is készült. A
koncerten fellépett Chris Barber, a brit blues egyik nagyapja, Eric Clapton és
Mick Taylor.
A Bluesbreakers jelenlegi (2006) felállása: Buddy Whittington gitár, Joe Yuele dob,
Hank Van Sikckle basszusgitár, Tom Canning billentyűs hangszerek. 2007-es
Magyarországi fellépése alkalmából egy exkluzív interjú készült vele:
John Mayall a brit blues legkiemelkedőbb egyénisége
amerikai zenésztársaival kitűnő koncertet adott a pilisszántói
Sziklaszínházban. John Mayall és a Bluesbreakers fellépése méltó volt a
festői környezethez, a hegyek lábánál kialakított helyszínhez. A fellépés
előtt Mayall rövid nyilatkozatot adott kizárólag az MTI-számára. |
John Mayall hivatalos honlapja
Nagylemezek:
John Mayall Plays John Mayall (1965)
In The Palace of The King (2007) |
Transatlantic Blues (2009) Tough (2009) Big Man Blues (2012) |
copyright © László Zoltán 2000 - 2012
e-mail: Literatura.hu